A vörösiszap kezelésének hatékonyabb megoldásán dolgoznak magyar kutatók

vörösiszap kolontár Devecser Környezet Ajka MAL Zrt. szennyezés 2010.10.08.

A timföldgyártás egy veszélyes mellékterméke, a vörösiszap kezelésére dolgoznak ki új megoldást a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Sipos Pál professzor vezetésével működő kutatócsoportjának munkatársai a felsőoktatási intézmény közkapcsolati igazgatóságának tájékoztatása szerint.

A közlemény szerint a projektet vezető Emirates Global Aluminium éjjel-nappal működő gyára évente 2 millió tonna timföldet termel. Ez körülbelül ugyanennyi vörösiszap képződésével jár, és a dubai csak egy a világon működő számos timföldgyár közül. A Földön évente mintegy 160-170 millió tonna timföldet termelnek, az évek során felhalmozódott vörösiszap mennyisége mára több milliárd tonnára becsülhető.

A vörösiszap felfogható betontárolókban, de ez bár olcsó, de veszélyes tárolási mód: egy ilyen tározó meghibásodása okozta az ajkai vörösiszapömlést.

A korszerűbb, de drágább megoldás során a vörösiszapot szűrés után kiszárítják, ezután homokkal fedik, hogy megvédjék a széltől. E lehetőség veszélye a felporzás, amikor a száraz, lúgos kémhatású port elviszi a szél. Ahhoz, hogy a vörösiszapban található értékes komponensek elérhetővé váljanak, a massza lúgos kémhatását semlegesíteni kell megfelelő mennyiségű sav hozzáadásával. A vörösiszap összetevőinek döntő hányada ballaszt, nem reagál a savakkal, van azonban az alkotóelemeinek egy olyan csoportja, amely vízzel érintkezve lúgos kémhatást eredményez.

az ajkai MAL Zrt. gyárában 2010. október 8-án történt ipari katrasztrófa, amelynek következtében Kolontár és Devecser térségét elöntötte a vörösiszap, lakhatatlanná téve több család otthonát Fotó: Hajdú D. András - Origo

A szegedi kutatók célja az volt, hogy meghatározzák, mennyi savat és milyen ütemben kell az adott összetételű vörösiszaphoz adagolni a semleges kémhatás eléréséhez.

A semlegesítés kritikus része az időzítés, ha túl gyorsan adagolják a savat, akkor az iszap lassan visszacsúszik a lúgos kémhatásba. Ezt a "visszapattanási reakciót" régóta ismerik a kutatók, de megnyugtató magyarázatot nem tudtak rá adni, így kivédeni sem voltak képesek azt. A szegedi szakemberek úgy vélik, a savval reagáló komponensek közül sikerült megtalálnunk azt az egyet, amelyik ezért a furcsa jelenségért felelős. A SZTE kutatócsoportjának részvételével két éve zajló projekt - amelynek folytatásához a napokban kaptak további három évre támogatást - célja lehetővé tenni a vörösiszap felhasználását másodlagos nyersanyagként. Az alumíniumipari együttműködés során a kutatócsoport több tudományos eredményt is szolgáltatott partnere számára, ezen felül számos tudományos publikáció, valamint két doktori értekezés készül a témában.