A helyszínt először Claude Reignier Conder és Herbert Kitchener dokumentálta 1872-1877-es felmérése során a Palesztina Felfedező Alap számára, amikor a kutatók bizonyítékokat találtak arra, hogy a hellenisztikus, bizánci és mameluk korszakban is laktak a helyszínen.
A lengyelországi Krakkóban található Jagelló Egyetem korábbi ásatásai azt mutatják, hogy a lelőhely legősibb leletei a Krisztus előtti 4000 körüli időre nyúlhatnak vissza, és az úgynevezett I. Naqada korszak amráciai kultúrájához köthetők.
Az IAA régészei egy nemrégiben készült tanulmányukban egy kaput és a település védelmét szolgáló erődítményeket fedeztek fel, amelyek a korai bronzkorból, mintegy 3300 évvel ezelőttről származnak.
A kapu 1,5 méteres magasságban maradt fenn, és egy nagy kövekből épített átjáróból áll, amely az ősi városba vezet. Két torony szegélyezi, amelyek a kapuval együtt a várost körülvevő védőfalakhoz kapcsolódnak.
Ez az első alkalom, hogy egy ilyen nagyméretű, a korai bronzkorból származó kaput tártak fel a szakemberek
– mondta Emily Bischoff, az Izraeli Régiségügyi Hatóság nevében végzett ásatás igazgatója a HeritageDaily online tudományos portálnak. – A köveket messziről kellett hozni a kapu és az erődfalak megépítéséhez, de vályogtéglákat is gyártottak, miközben megépítették az erőd falait.
Hozzátette: mindezt semmiképpen sem egy vagy csak néhány személy végezte el. A tudósok szerint az erődrendszer a társadalmi szerveződés bizonyítéka, amely az urbanizáció kezdetét jelzi a területen.