A székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilika a középkori Magyar Királyság történetében kiemelt közjogi és szakrális szerepet játszott. A még Szent István által alapított és később az Árpád-házi, az Anjou, valamint a Hunyadi-Corvin-dinasztiák idején kibővített bazilika volt ugyanis a mindenkori magyar királyok koronázótemploma, Orseolo Péter 1038-as trónra kerülésétől kezdve I. (Habsburg) Ferdinánd 1527. november 3-án történt magyar királlyá koronázásáig.
Már a 11. századtól elterjedt az a szokás, hogy a mindenkori uralkodók és közvetlen családtagjaik a haláluk után a koronázóbazilikába temetkeznek.
Összesen 15 magyar király,
köztük Szent István, Könyves Kálmán, III. Béla, Anjou Károly Róbert, I. (Nagy) Lajos, valamint a magyar koronát elsőkét viselő Habsburg, I. Albert, Hunyadi Mátyás, és a Mohácsnál tragikus körülmények között hősi halált halt II. Lajos király is többek közt itt lett eltemetve.
Az utolsó koronás fő, akit a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában helyeztek örök nyugalomra, az 1540. július 17-én elhunyt I. (Szapolyai) János király volt. Amikor Szulejmán szultán 1543. szeptember 3-án elfoglalta Székesfehérvárt, noha a város lakosságát súlyosan megbüntette, de a koronázóbazilikát meghagyta a keresztény istentiszteletek számára. Az első királysír, ami a török megszállás áldozatául esett, I. János sírhelye volt.
A szultán személyesen megparancsolta, hogy az 1538-as váradi béke megbosszulásaként „a gyehennára jutott áruló gyaur, az átkozott Jankó", vagyis I. János király földi maradványait vessék szemétdombra.
1545-ben a helyi lakosság fellázadt az oszmán megszállók ellen.
A lázadást azonban leverték, és Ahmed bég a zendülés büntetéseként elvette a „gyauroktól" a szent templomot. A török katonaság összetörte és kidobálta a bazilika bútorzatát és kegytárgyait, valamint ekkor fosztották ki az első királysírokat is.
A koronázóbazilikát más fehérvári templomokkal ellentétben a törökök nem alakították át dzsámivá, hanem raktárnak használták. A még épségben maradt királysírokat a tizenötéves háború (1591-1606) idején, amikor 1601-ben a császári seregek ideiglenesen visszafoglalták Székesfehérvárt, a keresztény zsoldosok fosztották ki.
A 19. század derekán elkezdett tudományos igényű feltárások III. Béla király és felesége, Antiókhiai Anna épségben maradt sírjának felfedezésén kívül csupán annyit tudtak megállapítani, hogy az összes többi királysír elpusztult és a csontmaradványok összevissza hányva, azonosíthatatlanul lettek visszadobálva a sírgödrökbe.
Az 1848 utáni években elvégzett ásatások számos megbolygatott emberi csontot, az egykori királyok és királynék földi maradványait tárták fel. Ezeket az 1938-ban Szent István halálának 900-ik évfordulója alkalmából kialakított fehérvári sírkert osszáriumában helyezték végső nyugalomra. A közös sírkamrát a maradványok antropológiai vizsgálata céljából 1984-ben felnyitották, a leleteket pedig 2000-ben helyezték vissza a teljesen felújított és klimatizálttá tett osszáriumba.
Az elmúlt két évtizedben hatalmasat fejlődtek az alkalmazott genetikai tudományok,
és ami még az 1990-es évek elején is elképzelhetetlen volt, mára valóssággá vált: több száz, vagy akár több ezer éves csontmaradványokból is lehetséges ép DNS-minták kinyerése, ami lehetővé teszi a származási, illetve leszármazási kapcsolatok természettudományos pontosságú meghatározását.
A székesfehérvári koronázóbazilikában eltemetett egykori uralkodók azonosítását célzó, és 2014-ben Prof. dr. Kásler Miklós kezdeményezésére elindított programban több tekintélyes hazai tudományos műhely, így többek között a Szegedi Tudományegyetem, a Pécsi Tudományegyetem, valamint a Magyar Igazságügyi Kutatóintézet is részt vesz 2019-től a Magyarságkutató Intézet koordinálásában.
Dr. Nepráczki Endre, az intézet Arcehogenetikai Kutatóközpontjának igazgatója szerint laboratóriumuk a világon jelenleg elérhető legmodernebb molekuláris technológiával rendelkezik, ami lehetővé teszi a teljes örökítőanyag-sorrend leolvasását. Már nemcsak az Y-kromoszómát és a mikrokondriumot tudják vizsgálni,
hanem bármely testi kromoszóma szekvenciasorrendjét is képesek meghatározni.
Ez pedig lehetővé teszi a székesfehérvári osszáriumba temetett személyek rokonsági kapcsolatainak feltárását is, méghozzá nemcsak a Turul-nemzetségbeli, hanem a vegyesházi királyok esetében is.
A legkorszerűbb módszerekkel elvégzett eddigi vizsgálatok megerősítették a Székesfehérváron eltemetett Árpád-házi uralkodó, III. Béla azonosságát, valamint szintén sikerült bebizonyítani, hogy a győri Szent László hermában őrzött koponyamaradvány valóban az egyik leghíresebb uralkodónk, I. (Szent) László király földi maradványa.
2022 év végéig a fehérvári osszáriumból származó 900 csontleletből 350 maradványnak sikerült már felrajzolni a genetikai térképét, és tavaly egy különösen fontos előrelépés történt Hunyadi Mátyás személyazonosságának a megállapításához.
Miután csaknem bizonyos, hogy a vizsgált közel 500 csontváz és koponyamaradvány között ott rejtőznek Hunyadi Mátyás földi maradványai is, és tavaly sikerült a király két közvetlen, vér szerinti leszármazottjának minden kétséget kizáró azonosítása,
már csak egy hajszál választja el a kutatókat attól,
hogy megállapíthassák az egyik leghíresebb, világtörténelmi jelentőségű magyar uralkodó személyazonosságát is. Hunyadi Mátyás 1490. április 6-án halt meg Bécsben, halálának körülményei máig nem teljesen tisztázottak.
A királyt azonban nem a székhelyének megtett osztrák császárvárosban, hanem mint magyar uralkodót, a hagyományoknak megfelelően a székesfehérvári Nagyboldogasszony-bazilikában temették el. Mivel Mátyás apjának, Hunyadi Jánosnak - aki a világraszóló 1456-os nándorfehérvári diadal után nem sokkal később a táborban kitört pestis áldozatául esett -, nincsenek meg a földi maradványai, ezért az uralkodó genetikai azonosításához a vér szerinti leszármazottja, Corvin János csontmaradványainak megvizsgálása mutatkozott a leginkább kézenfekvő megoldásnak.
Apjával szemben Corvin János herceg sírja ugyanis ismert,
amit ráadásul a herceg 1504-ben bekövetkezett halála óta soha nem fosztottak ki, illetve dúltak fel. Erre figyelemmel 2020-ban Prof. dr. Kásler Miklós kezdeményezte a Hunyadi-Corvin ház archeogenetikai vizsgálatát, mint kiemelt projektet. Ehhez azonban szükségessé vált Corvin János hercegnek a horvátországi Lepoglavában, a Szűz Mária Szeplőtelen Fogantatására felszentelt gótikus templomban található sírjának a felnyitása.
Tudománydiplomáciai sikernek tekinthető, hogy ezt a nagy jelentőségű vizsgálatot horvát-magyar szakmai kooperációban sikerült elvégezni. Az eredeti sírgödörben talált koporsóban azonban a kutatók legnagyobb meglepetésére nem egy,
hanem két személy csontjait azonosították.
A Magyarságkutató Intézet munkatársai elvégezték a leletek antropológiai és genetikai vizsgálatát. Az extrém, tehát nem laboratóriumi körülmények ellenére a kutatók sikeres DNS-izolálást hajtottak végre.
A radiokarbon-vizsgálat megerősítette a történelmi kormeghatározást, az elsődleges antropológiai vizsgálatok pedig Corvin János és gyermekkorú fia, Corvin Kristóf elhalálozáskori életkorával mutattak egyezést. Az úgynevezett STR módszerű genetikai analízis az apa-fiú kapcsolatot bizonyította, amit a teljes genomadatok is megerősítettek. A kutatás során tehát teljes sikerrel azonosították a Hunyadiak két utolsó leszármazottját, ami megnyitja az utat a közvetlen felmenő, Hunyadi Mátyás azonosításához is.
Dr. Horváth-Lugossy Gábor, a Magyarságkutató Intézet egykori főigazgatója korábban megerősítette, hogy az intézet birtokában van a Hunyadiak genetikai állománya, így a következő lépés most már Mátyás király földi maradványainak lesz az azonosítása. Az ezt célzó vizsgálatok pedig rövid időn belül, korszakalkotó eredménnyel zárulhatnak.