Tálként vagy csészeként használták a koponyát a neolitikumban

Csészeként vagy tálként használták a koponyát

A dél-spanyolországi Cueva de los Marmoles, magyarul a Marmoles-barlangból származó csontok elemzése szerint nem volt ritka a neolitikumban, hogy az élő emberek újrahasznosították az elhunytakat: a csontjaikat szerszámokká alakították át.

A maradványokat így közel tarthatták magukhoz

A több ezer évvel ezelőtti csontok gyűjteménye között több olyan csontot is találtak a Berni Egyetem régészei, amelyeken a halál utáni használathoz kapcsolódó kopás jelei látszanak.

Ezek között rejtőzött egy koponya is, amely egykor talán egy csészeként funkcionálhatott.

Más csontokon a feldolgozás jelei látszanak: olyan nyomok, amelyeket a csontvelő és a lágyszövetek eltávolítására tett kísérletek során ejthettek. Bár azt nem lehet pontosan meghatározni, hogy mi és miért történt a holttestekkel, a kutatók szerint egy szándékos kulturális gyakorlatról lehet szó.

Példák a Marmoles-barlang friss töréseire: (a) jobb felkarcsont; (b) bal combcsont; (c) jobb felkarcsont Forrás: PLOS One/Zita Laffranchi

Ha a Marmoles-i leleteket összehasonlítjuk más, hasonló kontextusból származó felfedezésekkel, akkor feltételezhetjük, hogy ezek a manipulációk a halálról alkotott kulturális elképzelésekkel és a halottaknak a közösség ideológiai tájképében elfoglalt helyével álltak összefüggésben

– mondta Zita Laffranchi, a a Berni Egyetem régésze a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Vagyis mindezt az az igény motiválhatta, hogy a közösség tagjainak maradványait közel tartsák magukhoz, ugyanakkor „megkönnyítsék" átjutásukat a szellemi világokba.

A PLOS One tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint az Ibériai-félszigeten rengeteg az olyan barlang, amelyek a mezolitikum és a neolitikum gazdag emberi kultúrájának bizonyítékai.

Ezek a természetes üregek a halottak eltemetésének népszerű helyek voltak Európa-szerte,

és gazdag régészeti információval szolgálnak a temetkezési szokásokról, de gyakran arról is, hogyan éltek az emberek és az emberi ősök.

Temetkezési hagyományokhoz használták

Az ősi csontok ennél borzalmasabb gyakorlatokat is feltártak. Úgy tűnik, az emberi történelem során nem volt ritka a kannibalizmus, miközben világszerte megtalálták a módját a halottak csontjainak újrahasznosításának.

A Marmoles-barlangban rengeteg emberi maradványt fedeztek fel, de részletes antropológiai vizsgálatot még nem végeztek.

Egy neolitikumi nő művészi ábrázolása a nyírfa kártányban talált DNS alapján Forrás: Pinterest

Laffranchi és kollégái új radiokarbon-, antropológiai és tafonómiai elemzéseket vetettek be a barlangból származó, átalakított csontokon, hogy megpróbáljanak többet megtudni azokról az emberekről, akik egykor ott éltek és haltak meg. A csontok gyűjteményéből meg tudták állapítani, hogy a barlangot temetkezési helyként használták a Krisztus előtti 5. és 2. évezred között, ami szerintük arra utal, hogy

a hely hosszú időn át szimbolikus szerepet töltött be a területen élő emberek számára, és valószínűleg temetkezési hagyományokhoz használták.

Azt is megállapították, hogy a csontok legalább 12 különböző személytől származnak, akik közül hét felnőtt volt, és hogy hasonló módon kezelték őket, ami jól meghatározott hagyományokra és hiedelmekre utal.

Csészeként vagy tálként használták a koponyát

A szakemberek szerint nehéz biztonsággal értelmezni a csontokon található elváltozásokat, de néhány törés, jel és karcolás összhangban van a csontvelő és a szövetek eltávolításával. Hogy mi volt ennek az oka, azt egyelőre nem tudni, de lehetséges, hogy a csontvelőt táplálék gyanánt vették ki, mivel az rendkívül tápláló.

A kutatócsoport egy sípcsont- és szárkapocscsont-töredéket is azonosított, amelyek simák, fényesek és apró karcolásokkal borítottak, mintha azok többszöri használat során keletkeztek volna.

Ez arra utal, hogy ezeket a csontokat szerszámként használhatták, miután nem sokkal a halál után feldolgozták őket, amíg azok frissek voltak.

Csészeként vagy tálként használták a koponyát Forrás: PLOS One

És ami különösen érdekes: a tudósok egy koponyatöredéket is találtak, amelyet úgy dolgoztak át és használtak, mint egy csészét vagy tálat.

A csapat most reméli, hogy a barlang és a régió más barlangjainak további tanulmányozásával további bizonyítékokat találnak majd ezekre a lenyűgöző és rejtélyes gyakorlatokra.

Reméljük, hogy eredményeink fényt deríthetnek arra a heterogenitásra, amely az andalúziai őskori közösségek temetkezési szokásait jellemzi, és felhívják a figyelmet a közös mintákra is

– magyarázták a kutatók. – A megfigyelt módosítások végső okait még messze nem ismerjük, de úgy gondoljuk, hogy az új adatok és részletes megfigyelések folyamatos bevonásával segíthetünk a történtek pontosabb meghatározásában.