A 11-16 millió évvel ezelőtt, a miocén korban élt új faj hivatalos neve Megamonodontiummccluskyi.
Eddig mindössze négy pókfosszíliát találtak az egész kontinensen, ami megnehezítette a tudósok számára az evolúciós történetük megértését
– mondta Matthew McCurry paleontológus, az Új-Dél-Walesi Egyetem és az Ausztrál Múzeum munkatársa a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Ezért is olyan jelentős ez a felfedezés, amely új információkat tár fel a pókok kihalásáról, és hiánypótló a múlt megértésében.
Hozzátette: a kövület legközelebbi élő rokona ma Szingapúr nedves erdőiben él Pápua Új-Guineáig, ami arra utal, hogy a csoport egykor hasonló környezetet foglalt el az ausztrál szárazföldön, de később kihalt, ahogy Ausztrália szárazabbá vált.
A pókot a miocén kövületek gazdag gyűjteménye között fedezték fel, amelyeket a McGraths Flat néven ismert New York-i füves régióban találtak.
Annyira kivételes, hogy a Lagerstätte kategóriába sorolták, amely egy olyan üledékes fosszilis réteg, amely néha megőrzi a lágy szöveteket. A McGraths Flatből származó néhány fosszíliában még szubcelluláris struktúrák is láthatók.
Az egészet az itt található kőzet típusa teszi még elképesztőbbé: ez egy vasban gazdag kőzettípus, az úgynevezett goethit, amelyben ritkán találnak kivételes kövületeket.
A konzerválódás most azonban olyan részletesnek bizonyult, hogy a kutatók ki tudták venni, a pók testének apró részleteit: így magabiztosan tudták azonosítani a modern Monodontium nemzetség tagját, ám mintegy ötször nagyobb méretben.
A Linnean Society Zoological Journal című folyóiratban publikált tanulmány szerint a Monodontium általában elég kicsi méretű, de még így is a második legnagyobb pókkövület, amelyet valaha találtak világszerte.
A Megamonodontium mccluskyi teste 23,31 milliméter volt, amely széttárt lábakkal kényelmesen elférne a tenyerünkben.
Az ősi állat puszta mérete teszi még inkább lenyűgözőbbé a fizikai jellemzőinek részletes megőrzését.
A pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálat lehetővé lehetővé tette számunkra, hogy tanulmányozzuk a pók csáprágóin, lábain és a testén lévő karmok apró részleteit
– magyarázta Michael Frese virológus a Canberrai Egyetemről, aki a fosszíliákat egymásra helyezett mikrofotók segítségével vizsgálta. – Láthatjuk azokat a szőrszerű struktúrákat is, amelyeknek számos funkciójuk lehet: érzékelhetik a vegyi anyagokat és a rezgéseket, megvédhetik a pókot a támadókkal szemben, és még hangokat is kiadhatnak.
A felfedezés emellett arra is válaszokat adhat, hogyan változott Ausztrália az idők során, amikor a táj drámai módon kiszáradt.
Ma Ausztráliában már nem élnek Monodontium vagy Megamonodontium pókok,
ami a szakemberek szerint arra utal, hogy a miocén alatti és utáni szárazság volt felelős azért, hogy bizonyos pókok családjai kihaltak.