A fizika és evolúció különös kapcsolata

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársának részvételével egy nemzetközi kutatócsoport új elméleti keretet fejlesztett ki annak megértéséhez, hogyan jelenik meg a természetben az evolúció és a komplexitás. Ez az „összeállítás-elméletről" (Assembly Theory) szóló új munka a rangos Nature szakfolyóiratban jelent meg október 4-én.

Amint azt Czégel Dániel, a cikk társszerzője, az Arizonai Állami Egyetem és a HUN-REN ÖK Evolúciótudományi Intézetének munkatársa kifejtette, a fizikának, a kémiának és a biológiának is mind megvan a saját nyelve, azonban ezek szinte teljesen érthetetlenek egymás számára. Vagyis olyan ez, mintha a bábeli kezdeti napokban lennénk. Ez nagyon megnehezíti a köztük lévő átmenet tanulmányozását.

Valami olyasmire van szükségünk, mint a középkori kikötővárosok lingua francája, hogy áthidaljuk a kultúrákat és a nyelveket. De a lingua francák gyakran új, önálló nyelvek kiindulópontjai. Az összeállítás-elmélet nem fizika, kémia vagy biológia, hanem egy új matematikai nyelv, amely történetfüggő rendszereket ír le, amelyekben a jelenlegi formák létezését erősen meghatározzák a múltban létezők, mint például a biológiai vagy technológiai evolúció termékei.

Kiderült, hogy az ilyen összetett objektumok koordináta-rendszere nem olyan, mint a fizikáé, hanem inkább olyan, mint egy kombinatorika és rekurzivitás által meghatározott tér. A legkülönösebb talán az, hogy egy objektum nem egy pont, hanem egy ok-okozati lánc, a tárgy keletkezésének története. Ráadásul nem a valódi, hanem egy kitalált történet, akár egy eredetmítosz, amely azonban matematikailag meghatározott az „összeállítási univerzum" szabályai szerint.

Forrás: HUN-REN

Ha az objektumokat saját eredettörténetükként kezeljük, beszélni tudunk az összes objektum történetének szövevényes hálójáról, és olyan mennyiségeket tudunk mérni, mint a szelekció mértéke és a történetfüggőség, amely a megfigyelt objektumok létezését okozta. Kicsit olyan ez, mint a kvantumfizika részecske-hullám kettőssége összetett objektumok esetében: néha háromdimenziós struktúráknak, néha pedig egymással összefüggő keletkezéstörténetnek jobb őket tekinteni.

Ennek a koordináta-rendszernek a nyelvét kell beszélnünk, ha feltételezzük, hogy az élet, amelyet a laboratóriumban szeretnénk létrehozni, vagy az élet a világegyetem más részein kémiailag különbözik a miénktől.