A népek csatája, ami Napóleon bukását jelentette

Ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete

Kétszáztíz éve, 1813. október 16-án kezdődött Lipcse mellett a napóleoni háborúk legnagyobb és legvéresebb ütközete. A négynapos „népek csatája" francia vereséggel zárult, ettől kezdve egyenes út vezetett Napóleon bukásáig.

Újjáéledt a német egység gondolata

Az Európa nagy részét meghódító vagy befolyása alatt tartó francia császár 1812-es oroszországi hadjáratában megsemmisült a „Grande Armée", öt hónap alatt a félmilliós hadsereg 300 ezer katonája halt meg az ütközetekben, a hideg, az éhség és a járványok következtében, 100 ezren fogságba estek és csak néhány tízezren tudtak hazavergődni.

A Napóleon által 1806-ban létrehozott Rajnai Szövetség államaiban és Poroszországban veresége hírére felkelések, függetlenségi mozgalmak bontakoztak ki, újjáéledt a német egység gondolata.

Poroszország 1813 elején hadat üzent Franciaországnak, a háborúhoz csatlakozott Oroszország és Svédország is, a hatodik franciaellenes koalíciót támogatta Nagy-Britannia és Spanyolország is. Napóleon addigra új sereget állított fel 400 ezer franciaországi és 80 ezer megszállt területekről származó katonából, de ezek nagy része nélkülözte a tapasztalatokat és a harckedv sem lángolt bennük.

A lipcsei csata vagy a népek csatája 1813. október 16–19. között zajlott le Forrás: Wikimedia Commons/A.I. Zauerweid

A tavasszal kezdődött háború első szakaszában Napóleon Bautzennél és Lützennél is győzelmet aratott, de ezután – sokak szerint hatalmas hibát elkövetve – június elején elfogadta a koalíció tűzszüneti javaslatát.

A fegyvernyugvás alatt, 1813. július 12-én az alsó-sziléziai Trachenberg-kastélyban III. Frigyes Vilmos porosz király, I. Sándor orosz cár és a Napóleonnal immár nyíltan szakító Károly János svéd koronaherceg (Jean-Baptiste Bernadotte korábbi francia marsall, akit 1810-ben hívtak meg a trónra) megállapodtak a Napóleon elleni háború stratégiájában.

Ezt részletesen a koalícióhoz augusztusban csatlakozó Habsburg Birodalom legjobb hadvezére, Joseph Wenzel Radetzky marsall (az ő tiszteletére komponálta idősebb Johann Strauss indulóját) dolgozta ki.

A terv lényege az volt, hogy kerülni kell azokat a csatákat, ahol maga Napóleon a hadvezér, helyette a marsalljai vezette seregeket kell megverni, hogy végül a győzelem esélyével nézhessenek szembe magával a császárral.

Frontális támadást javasolt a nehéz terepviszonyok miatt

A harcok augusztusban kezdődtek újra. A Berlin elfoglalására küldött francia hadsereg kudarcot vallott, és bár Napóleon Drezdánál utolsó nagy győzelmét aratta, marsalljainak seregei vereségek sorozatát szenvedték el.

A döntő összecsapásra 1813. október 16-án Lipcsénél került sor.

A császár mintegy 225 ezres seregével szemben 380 ezer orosz, porosz, osztrák és svéd katona állt, ez volt a napóleoni háborúk legnagyobb, még a borogyinóinál is nagyobb csatája. A szövetségesek táborában ott volt I. Sándor cár, a porosz király és I. Ferenc osztrák császár is, a fővezér Karl Philipp zu Schwarzenberg osztrák tábornagy lett, aki Napóleon orosz hadjáratában még az egyik francia hadtestét vezényelte. A porosz erőket Gebhard Leberecht von Blücher marsall, az osztrákot a magyar gróf Gyulay Ignác táborszernagy irányította.

Ez volt a napóleoni háborúk döntő ütközete Forrás: Wikimedia Commons/Vladimir Moshkov

Érdekesség, hogy a 22 éves Széchenyi István gróf vitte lóháton az osztrák főparancsnok parancsait, neki köszönhetően érkezett Bernadotte időben a csatába, eldöntve annak sorsát.

A haditanácsban Schwarzenberg oldalról indított elterelő hadműveletek után Lipcsét akarta elfoglalni, de Sándor cár inkább frontális támadást javasolt a nehéz terepviszonyok miatt. A franciák azonban az első nap valamennyi támadást visszaverték, majd ők próbáltak lovassági rohammal áttörni Schwarzenberg védvonalán, ám az orosz gyalogság megállította őket. A csata első napján 20 ezren estek el, és mivel egyik félnek sem volt több mozgósítható hadereje, estére elcsitultak a küzdelmek.

A szövetségesek minden irányból rohamot indítottak

Másnap csak kisebb összecsapásokra került sor, a szövetségesek az osztrák és a svéd erősítésre vártak, és a több mint százezer katona a nap végére meg is érkezett. Az immár körbezárástól fenyegetett, élelemben és lőszerben is szűkölködő Napóleon a kelet-németországi francia kézen lévő várak átadását ajánlotta tűzszünetért és szabad elvonulásért cserébe, de nem kapott választ.

A harmadik napon, október 18-án a szövetségesek négy irányból, 300 ezer katonával indítottak támadást, s délután a korábban Bernadotte alatt harcoló szászok a franciáktól átálltak a másik oldalra.

Napóleon súlyos vereséget szenvedett, ami a németországi és lengyelországi francia uralom végét és egyben Napóleon bukását jelentette Forrás: Wikimedia Commons/Babaev P.I.

A franciák kilenc órán át állták a rohamokat, miközben visszaszorultak a külvárosokba. Napóleon, immár a biztos vereség tudatában október 19-én hajnalban megkezdte a visszavonulást az Elster folyó egyetlen hídján át, amit előrelátóan végig megszállva tartott. A szövetségesek minden irányból rohamot indítottak, de a hősiesen védekező francia utóvéd az utcai harcokban feltartóztatta őket.

A szervezetlen visszavonulás közben egy rémült francia tizedes túl korán robbantotta fel a bajtársaival teli hidat, így a Lipcsében rekedt utóvéd 30 ezer katonáját elfogták.

A csatában mindkét fél veszteségei magasak voltak, Napóleon seregéből mintegy 70 ezren haltak vagy sebesültek meg, a szövetségesek közül is legalább ennyien, így nem tudták és nem is akarták üldözni a szervezetten visszavonuló franciákat. A következő napokban az orvosi ellátás és a higiénia hiánya miatt újabb ezrek vesztették életüket, majd Lipcsében tífuszjárvány tört ki, amelyben rengeteg civil lakos is meghalt.

Napóleon a HMS Bellerophon korvett fedélzetén, a császár egyik szimbólumává lett híres kalapjában Forrás: Wkimedia Commons

Achim von Arnim német romantikus író és költő volt az első, aki három nappal később, egy germán mondára utalva „A népek csatájának" nevezte az ütközetet.

A vereség megtörte Napóleon hatalmát, aki Párizsba visszatérve ezt mondta: „Egy éve még egész Európa velünk menetelt, most pedig ellenünk". A koalíció csapatai 1814 márciusában megszállták Franciaországot, Napóleon pedig lemondott trónjáról és Elba szigetére száműzték.

(MTVA Sajtóarchívum)