Sid Hurwich 1912-ben Torontóban született egy Kanadába kivándorolt zsidó család gyermekeként. Már kisiskolás korától kezdve rendkívül vonzották a mechanikus szerkezetek és a műszaki tudományok. Bámulatos érzéke volt a különféle gépekhez, illetve gépi berendezésekhez, amelyek közül olyan szerkezeteket is képes volt rendbe hozni és tökéletesen működőképessé tenni, amit már a szakemberek is javíthatatlannak tartottak.
Hurwich különös szakértelmet tanúsított az elektromosságtan, illetve az elektromos szerkezetek iránt.
E képességeivel pedig olyan nagy hírnévre tett szert, hogy például 1940-ben a Niagara-vízesésre épített erőművet is üzemeltető tekintélyes vállalat, a Hydro-Electric Power Comission of Ontario őt bízta meg a cég műszaki fejlesztési terveinek kidolgozásával.
Szakértelme annyira fontos volt, hogy a második világháború idején személyesen Toronto főpolgármestere járt el annak érdekébe, hogy ne hívják be a hadsereghez. A háború után, 1948-ban megalapított Schock Electric nevű vállalata hamarosan Kanada legnagyobb, kifejezetten az elektromos hibák elhárítására szakosodott cégévé vált. Sid Hurwich gyerekkora óta Nikola Teslát, a zseniális tudós-feltalálót tartotta a példaképének.
Amikor a túlpörgetett munkatempó miatt 1955-ben egy enyhébb lefolyású szívinfarktust kapott, mindkét vállalatát igen jó áron eladva mindössze 38 évesen „nyugdíjazta" magát, és ettől kezdve az összes idejét Tesla életművének tanulmányozására fordította. Mindent elolvasott, ami a zseni írásában megjelent, de még az Amerikai Szabadalmi Hivatalban is eljárt, hogy valamennyi Teslával kapcsolatos dokumentumot alaposan áttanulmányozhasson.
1969 fekete év volt a torontói rendőrség történetében. A kanadai nagyvárosban ugyanis egymást érték a bankrablások, amelyekkel szemben a nyomozószervek tehetetlennek bizonyultak. A közvélemény háborgása miatt a torontói rendőr-főkapitányság (Metropolitan Toronto Police) vezetője, James Mackey külön nyomozócsoportot állított fel a nagy felzúdulást kiváltó bankrablások kinyomozására.
Sid Hurwich ennek apropóján kereste fel a torontói rendőrkapitányságot, felajánlva segítségét a nyomozóknak. Hurwich, aki folyamatosan különféle és teljesen újszerű technológiák kifejlesztésével kísérletezgetett, azt állította, hogy egy olyan szerkezetet konstruált, amivel - úgymond – be lehet fagyasztani az időt, ez pedig a bűnügyek hatékony felderítéséhez is kitűnő lehetőséget biztosíthat.
A bankrablások felderítésére felállított nyomozócsoport vezetője, a kiváló detektív, William (Bill) Bolton jó barátja volt Sid Hurwich-nek. Hurwich ezért közvetlenül neki ajánlotta fel a segítségét. Noha Bolton zseninek tartotta a barátját, ám Hurwich időgépét érthető szkepszissel fogadta. Ezért Hurwich meghívta Boltont és két munkatárását egy bemutatóra, hogy személyesen győződhessenek meg a szerkezet működőképességéről. A bemutató alkalmával Hurwich megkérte Boltont, hogy tegye a szolgálati fegyverét egy pokróccal letakart asztalra.
A körülbelül porszívó méretű időgépet Hurwich a letakart asztal alatt helyezte el.
Ezután az összes jelenlévőt megkérte, hogy nézzék meg az órájukat, és jól jegyezzék meg az időt. Az órák ekkor 11 óra 23 percet mutattak. Miután ez megtörtént, lehajolt és bekapcsolta a gépet majd felkérte Boltont, hogy próbálja meg felvenni pisztolyát az asztalról.
William Bolton a barátja felhívásának eleget téve odanyúlt a fegyverhez, hogy felemelje. Ám a legnagyobb megrökönyödésére a pisztoly meg sem mozdult, és minden erőlködése ellenére sem tudta felemelni az asztalról. A másik két meghívott is megkísérelte eltávolítani a fegyvert, de az megmozdíthatatlannak bizonyult, mintha csak odahegesztették volna az asztalhoz. A zavart csendet Bill Bolton törte meg,
aki kényszeredetten nevetgélve azt mondta Hurwich-nak, hogy ő nem pillanatragasztóra, hanem egy időgépre vágyott.
Hurwich erre elmosolyodott és megkérdezte a jelenlévőket, hogy az órájukra pillantás nélkül mondják meg, szerintük mennyi idő telt el a kísérlet megkezdése óta.
Valamennyien azt felelték, hogy nagyjából három és öt perc közötti idő. Hurwich erre közölte, hogy számítása szerint már legalább 28-29 perc telt el azóta, hogy megkezdték a kísérletet. Ezután megkért mindenkit, hogy pillantson az órájára. Az igazi döbbenet csak ekkor következett be, mert annak ellenére, hogy a másodperc mutatók folyamatosan rótták köreiket az órák számlapján, a nagymutatók változatlanul 11 óra 23 percen álltak. Vagyis a szubjektív észlelők szerint odabent 3-5 perc telt el, míg az órák szerint semmilyen időmúlás nem történt, ezzel szemben a házon kívül – mint kiderült –, már 29 perccel volt előbbre az idő.
Az elképedt rendőrök először azt latolgatták-, hogy nem egy manipulált érzékcsalódás, vagy rossz tréfa részesei voltak-e, de végül abban maradtak, hogy valami olyan különleges dolgot éltek át, aminek akár a hadsereg számára is óriási jelentősége lehet. Bolton és társai beszámolója ellenére, azonban a kanadai illetékeseket nem különösebben villanyozta fel Hurwich találmánya. Sid Hurwich az ezt követő hónapokban még tovább módosítgatta a szerkezetét, majd levelet ír az öccsének, aki Izraelben élt és az IDF-nek, vagyis az izraeli hadseregnek dolgozott. Nem sokkal ezután az ifjabb Hurwich meg is érkezett Torontóba két másik izraeli férfivel, akiknek a kilétét azóta is sűrű homály fedi.
Hogy pontosan mi történt, azt ma sem lehet tudni, de igen valószínű, hogy Hurwich számukra is bemutatta a találmányát. Néhány évvel később, 1976-ban, amikor egy izraeli delegáció érkezett Kanadába, Sid Hurwich-ot meghívták az egyik rendezvényükre,
és átadták neki az „Izrael védelméért" kitüntetést.
Az 1958-ban alapított igen magas kitüntetést a védelmi miniszter előterjesztése alapján Izrael Állam elnöke ítéli oda azoknak, akik „technikai-technológiai és műszaki találmányaikkal, illetve felfedezéseikkel rendkívüli módon járultak hozzá Izrael védelméhez és biztonságához."
A kitüntetést többek között olyan jól ismert világhírű izraeli hadmérnökök és katonai szakértők kapták meg, mint Uzi Gal, a nevét viselő és a világ hadseregeiben- főleg a kommandós alakulatok körében - különösen népszerű géppisztoly megalkotója, vagy Israel Tal tábornok, az ugyancsak híres Merkava harckocsi egyik kifejlesztője, valamint Moshe Arens, a legendás izraeli vadászbombázó, a Kfir konstruktőre. Sokáig ennek az eseménynek sem volt semmilyen visszhangja mindaddig, amíg a Vancouver Times Sun 1977-ben – részben Bolton és társai beszámolója alapján – le nem közölte az egész Hurwich-sztorit.
A Foreign Report brit szaklap a híres Entebbe-i túszszabadító akció kapcsán szellőztette meg, hogy Hurwich különleges szerkezete Izraelbe jutott, és a hadsereg birtokába került. A lap ismerni vélte a szerkezet működésnek alapelvét is : „A szerkezet elektromos sugarakat bocsát ki, hogy megváltoztassa az elektromos mezők természetes összetételét és a fegyverek, a műszerfalak és a mechanikai berendezések súlypontját (gravitációs középpontját)... A Hurwich-elv alkalmazásával nem volt olyan ok, amiért ne tudták volna elérni és harcképtelenné tenni a tankokat, a föld-föld rakétákat és a teljes radarrendszereket. A sugarak képesek voltak úgy összeállni egyetlen védőernyővé, amely egész körzeteket tudott bomba- és rakéta-biztossá tenni » - állt többek között a Foreign Report cikkében.
Hurwich állítólagos időgépét azóta is találgatások egész sora övezi. A szerkezet létét megkérdőjelezők szerint amennyiben az időgép valóban létezne és azt az izraeli hadsereg birtokolná, úgy az elmúlt évtizedek konfliktusai során minden bizonnyal már többször is bevetették volna a rakétatámadások és más fegyveres akciók megakadályozására. Sőt, ha Izrael valóban rendelkezne egy ilyen állítólagos szerkezettel amivel le lehet lassítani vagy meg lehet állítani az időt, akkor az izraeli hadsereg lenne a világ egyetlen minden szempontból legyőzhetetlen hadereje.
Mások, köztük Richart Bullivan, akik nem vetik el teljesen a Hurwich-féle időgép létezését arra mutatnak rá, hogy egy ilyen szerkezet könnyen kétélű fegyverré válhat a felhasználója számára. Ha ugyanis képes „lefagyasztani" az ellenség fegyvereit és radar-, illetve kommunikációs rendszerét, akkor az állítólagos szerkezetet alkalmazó fegyverrendszereivel is ugyanezt tenné, mert nem lehet szelektív a hatása.
Éppen ezért egy ilyen eszköz csak rendkívül korlátozott keretek között lenne bevethető.
A sok találgatás ellenére mind a mai napig nem született meg egy mindenre kiterjedő oknyomozó munka Sid Hurwich állítólagos időmódosító berendezéséről. Maga Hurwich soha többé egyetlen szót sem szólt az időgépéről. Számos óriási üzlettel kecsegtető ajánlatot utasított vissza, és titokzatos szerkezete titkát magával vitte a sírba.