A parti őrség kedden kiadott közleménye szerint befejezték a Titanic roncsánál júniusban szerencsétlenül járt mélytengeri búvárhajó, a Titan kiemelését és elszállítását a 6,7 méter hosszú jármű titánötvözetből készült zárózsilipjének felszínre hozásával. A hatósági tájékoztató szerint az emberi maradványokat nagy körültekintéssel emelték ki a búvárhajó belsejéből, majd orvosszakértői vizsgálatra szállították el.
A katasztrófa részleteinek kivizsgálásáról, illetve az ezzel kapcsolatos további lépésekről később születik döntés, a súlyos baleset körülményeinek feltárásában rész vesz az Egyesült Államok és Kanada közlekedésbiztonsági szervezete is. A parti őrség korábbi közleménye szerint az amerikai haditengerészettel kötött megállapodás alapján végezték el a kiemelést, mintegy 3800 méteres mélységben, a Titanic roncsaitól mintegy 500 méterre.
A Titan mélytengeri búvárhajó, egy magán tengerkutató vállalkozás tulajdonában volt, és minden valószínűség szerint június 18-án
merülés közben roppant össze több ezer méter mélységben öt emberrel a fedélzetén,
miközben a Titanic roncsaihoz közeledett. A búvárhajót napokig keresték, abban a reményben, hogy utasait épségben kimenthetik. A katasztrófában a Titan fedélzetén tartózkodó mind az öt ember meghalt.
A katasztrófa feltehető okairól korábban már az Origo is írt. A Washington állambeli Everett-ben bejegyzett OceanGate Expeditions vállalkozás tulajdonában állt búvárhajót a cég saját fejlesztésben építette meg abból a legfőbb célból, hogy a merülőeszközzel fizető turistákat vigyenek le az egykori legendás óceánjáró, a Titanic 3861 méter mélyen fekvő roncsához.
A Titan a professzionális tengerkutatási intézetek által üzemeltetett merülőeszközökhöz képest mind a formáját, mind pedig a héjszerkezet anyagát tekintve
új és szokatlan konstrukciónak számított.
Ellentétben azzal a néhány tudományos célú kutatásra épített merülőeszközzel, amelyeket amerikai, orosz, francia és japán oceanográfiai intézetek üzemeltetnek, a Titan héjszerkezetének legnagyobb része nem speciális technológiával kovácsolt titán-acél ötvözetből, hanem szénszálas kompozitból épült. Csak az orr készült titánötözetű fémből.
A Titan formája sem volt szabványos; a nagy nyomás elviselésére leginkább alkalmas gömb, illetve hengeres formát olyan törzsszerkezettel kombinálták, amelyen éleket képeztek ki. Az orr részben elhelyezett plexi észlelőablak pedig jóval nagyobb volt a professzionális kutatóhajókon alkalmazott ablakokhoz képest. Ráadásul az észlelőablak gyártója
csak 1300 méteres mélységig vállalt a nyomás elviselésére garanciát,
márpedig a Titanic roncsa közel négy kilométeres mélységben fekszik.
Az előzetes szakértői vélemények szerint a Titan héjszerkezete nem volt alkalmas, illetve biztonságos olyan nagy mélységekhez, mint ahová levitték. Az eddigi feltételezések szerint a héjszerkezet nem bírta el a külső, igen nagy, mintegy 380 at (atmoszféra) körüli környezeti nyomást, és összeroppant. A Titan fedélzetén tartózkodó öt személynek esélye sem volt a túlélésre. A katasztrófa pontos okát a felszínre emelt roncsdarabok alapos analízsével próbálják meghatározni a folyamatban lévő vizsgálat során.