A csontváz maradványok lerombolják az 1918-as influenza pandémia körüli mítoszt

Tábori kórház Kansasban, a spanyolnátha-járvány idején

A globális járványok, és az 1918-as influenza pandémia a történelem könyvek, a krónikák és az irodalom szerint a legjobb formában lévő egészséges felnőttekre olyan gyakran, ha nem gyakrabban sújtott le. mint a gyengébbekre, vagy betegekre. Ez a feltételezés évtizedek óta hatással van a kutatásra és az irodalomra. De egy a PNAS magazinban október 9-én publikált kutatás azt sugallja, hogy ez egyáltalán nem így lehetett. - írja a Coloradoi Boulder Egyetem honlapján.

A kutatók majdnem 400 egyén csontváz maradványait vizsgálták meg, és azt találták, hogy 1918-ban (ahogy 2020-ban) azokat az embereket akik környezeti, szociális, vagy táplálkozási stresszoroknak voltak kitéve szignifikánsan valószínűbben döntötte le a vírus.

A tanulmány szerzői azt mondják veszélyes a közegészségügy azon üzenete, hogy járvány mindenkit egyenlő mértékben sújt.

A felfedezés nem támasztja alá azt, hogy a spanyolnátha elpusztította az egészséges fiatal felnőtteket, hanem azt találták, hogy ez a pandémia, mint sok másik a történelem folyamán, aránytalanul, a gyenge embereket pusztította.

Az 1918-as pandémia két éven belül a világ populációjának közel 1/3-át megfertőzte és több mint 25 millió embert elpusztított. Az irodalom tele van arra való tragikus utalással, hogy a járvány aránytalanul a fiatal és életerős fiatalokra sújtott le. A tanulmány szerzői azonban nem találtak olyan tudományos adatokat, amik ezt alátámasztják. Úgy vélik, azt történhetett, hogy ez nép bölcsességként indult és aztán megjelent az irodalomban újra és újra, míg kánonná vált. Azt mondják, hogy a történelmi dokumentumok, bár hasznosak, hajlamosak a kiváltságosok sorsát hangsúlyozni, míg kihagyják a nők, gyermekek, és a jogfosztottak perspektíváit.

A kutatók csontváz maradványokat gyűjtöttek a társadalom egy nagyobb keresztmetszetéből. Ezek visszatükrözik mi történt az emberrel az élete során, a sérülések, betegségek, tápanyaghiány, melyek nyomokat hagynak a fogakon és a csontokon.

Ezek olyan emberekről nyújtanak információkat, akik nem szükségszerűen voltak reprezentálva a történelmi dokumentumokban.

(Az egyik kutató korábban tanulmányozta az angliai temetőkben azok maradványait, akik pestisben haltak meg a 14. században. A pestis a populáció 30-50%-át elpusztította. A tanulmány megmutatta, hogy az idősebb és gyenge emberek estek áldozatul a legvalószínűbben.)

A kutatók megvizsgálták a Clevelandi Természettudományi Múzeum csontkollekcióját; a múzeum több mint 3.000, száz éves emberi csontot tárol. A COVID-19 járvány ideje alatt 368 egyén csontjait vizsgálták, akik 100 évvel korábban egy másik pandémia előtt vagy alatt haltak meg. Nagyító alatt megnézték a sípcsontokat porózus elváltozásokat keresve, ami trauma, fertőzés, stressz, vagy alultápláltság tartós jele. A tanulmány azt találta, hogy csont elváltozásaik alapján, a legtöbb gyenge ember 2.7-szer valószínűbben halt meg az influenza járvány alatt.

Tábori kórház Kansasban, a spanyolnátha-járvány idején Forrás: Wikimedia Commons

A kutatók megjegyzik, hogy mivel a spanyolnátha nagyon széleskörű volt, időnként lesújtott az erős emberekre is. A csont tanulmány azt mutatja, hogy a fiatal áldozatoknak általában voltak egészségügyi problémái.

A kutatók azt gyanítják, hogy mint a COVID-19, és a pestis esetén, a társadalmi-gazdasági státusz, az oktatás, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, és az intézményes rasszizmus szerepet játszhatott, de további kutatás szükséges.

A minta mérete kicsit volt és az egyedek mind Clevelendból származnak, tehát teljesen tükrözik az országos helyzetet.

(Forrás:Coloradoi Boulder Egyetem: https://www.colorado.edu/)