Új lehetőségek, remény az öröklődő szembetegségek kezelésében

Dr. Zobor Annamária Ditta tizenhét év után hazaköltözött, hogy itthon is segíthessen a betegeken.

Korábban már beszámoltunk róla, Zobor Annamária Ditta szemész, egyetemi docens, Hirsch Edit vegyészmérnök, és Valkó Orsolya biológus kapták idén a L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjat kiemelkedő kutatási eredményeikért. Zobor Annamária Ditta több mint tizenhét éve kutatja a ritka, öröklődő szembetegségeket, évekig dolgozott a világ egyik legelismertebb intézményében Németországban. 2021-ben visszatért a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájára, hogy itthon is segíthessen a betegeken. A háromgyerekes édesanya interjút adott az Origónak. Hivatása iránti elkötelezettsége, mérhetetlen tudásvágya, empatikussága magával ragadó. Ismerjék meg Önök is a doktornőt.

Zobor Annamária Ditta szemészorvos, egyetemi docens volt az egyik azon kutatónők közül, akik kimagasló munkájuknak köszönhetően elnyerték a L'Oréal-UNESCO A Nőkért és a Tudományért díjat. A doktornő azt nyilatkozta az Origónak, a kitüntetés nagy meglepetés volt a számára.

Láttam a kiírást, és úgy döntöttem, hogy megpályázom. Nem csak orvosok jelentkezhetnek, minden tudományág képviselteti magát, így még nagyobb a jelentkezők száma."

- Reménykedtem benne, hogy nekem is van esélyem és nagyon örülök a sikernek, mert ez egy visszajelzés volt a számomra egy elismert és neves zsűritől arról, hogy amit csináltam eddig, az fontos és értékes. Azért is örülök különösen, mert ez a díj a nőkről szól, a nőket helyezi a középpontba. Van helyünk a kutatások területén, amellett, hogy anyaként is meg kell állnunk a helyünket" – kezdte Zobor Annamária Ditta, aki arról is beszélt, hogy azért rendkívül fontos számára ez az elismerés, mert a ritka betegségek sokszor háttérbe szorulnak.

Dr. Zobor Annamária Ditta tizenhét év után hazaköltözött Németországból, hogy itthon is segíthessen a betegeken Forrás:

„A díj által több mindenkihez eljut az az információ, hogy áttörés van a ritka szembetegségek gyógyításában, talán még egyszer elmennek orvoshoz a betegek. Rengeteget tanulunk mi is általuk, látnunk kell a különböző variánsokat. A konzultáció alkalmával elmondjuk, hogy nem kell feladni, kontrollálni kell a betegséget. Sok feladatunk van ilyenkor" – mondta a kutatónő. Elárulta, nem volt kérdés számára a továbbtanulásnál, hogy mivel fog foglalkozni.

"A szüleim orvosok voltak és a tágabb családban is sokan ezen a pályán vannak. A mindennapjaimat mindig is meghatározta az ő munkájuk. Soha nem erőltették, hogy én is orvos legyek, de az a fajta hivatástudat és lelkesedés, ami őket jellemezte, nagy hatással volt rám.

Mindig nagy lelkesedéssel látogattam meg szüleimet a munkahelyükön és talán emiatt is alakult így, hogy a kórházi közegben otthonosan érzem magam. Nagyon szép az a fajta emberi kapcsolat, kötődés, bizalom, ami az orvos és a páciense között tud kialakulni, ez mindkét fél számára fontos.

Az egyetemen igyekeztem mindig a maximumot kihozni magamból, minden iránt nyitott voltam, a mai napig nagy bennem a tudásvágy. Úgy gondolom, hogy folyamatosan kell informálódni, az ismereteket bővíteni" – magyarázta Zobor Annamária Ditta, az ő szakmájában márpedig percenként van új információ.

A doktornő olyan ritka, örökletes szembetegségeket kutat már lassan két évtizede, amelyek gyógyítása, vagy akár szinten tartása eddig nem volt lehetséges.

Ezek sokszor már gyermekkorban kimutathatóak, és aktív felnőttkorban komoly látáskárosodáshoz, vagy akár a látás elvesztéséhez vezetnek. Évekig dolgozott a világ egyik legelismertebb központjában, a Tübingeni Egyetem Szemészeti Klinikáján.

Dr. Zobor Annamária Ditta mindig is embereken szeretett volna segíteni. Pácienseire sok időt szán, és arra bátorítja az érintetteket, hogy menjenek el újból orvoshoz, ugyanis percenként van új hír a ritka szembetegségek gyógyításában Forrás: Dr. Zobor Annamária Ditta

„Az ötödév után lehetőségem volt ösztöndíjjal Németországba menni, de úgy döntöttem, hogy nem a kötelező feladatokat csinálom meg. Halasztottam egy évet, és a klinikán dolgoztam. Miután lediplomáztam, egy évre szerettem volna visszamenni Németországba. Több helyre felvettek volna, de a Tübingeni Egyetem Szemészeti Klinikáján a főnök, Eberhart Zrenner professzor úr behívott magához beszélgetni. Annyira lenyűgözött a zsenialitása, a motivációja, a tudásvágya, hogy azt mondtam, nekem itt a helyem. Az egy évből tizenhét év lett, ő a példaképem, mind szakmailag, mind emberileg. Ő ennek a speciális területnek az úttörője."

A cikk folytatásáért lapozzon!