Meggyilkolták a Seuso-kincsek felfedezőjét, Sümegh Józsefet

Gazdagon díszített, páratlan lelet

A Seuso-kincs néven ismertté vált egyedülálló ókori ezüst leletegyüttest a késő római ötvösművészet, sőt, az antik kultúra világviszonylatban is egyik legjelentősebb tárgyi emlékének tartják a szakemberek. A jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött Seuso-ezüstkincsre a legnagyobb valószínűség szerint 1976-ban bukkant rá egy polgárdi fiatalember, Sümegh József. Az egyes szakértői becslések szerint ma már mintegy 100 milliárdos értéket képviselő kincs felfedezése és máig tisztázatlan hátterű külföldre csempészése a megtaláló életébe került. A szövevényes ügy hátterében a Kádár-diktatúra katonai titkosszolgálata, és a nemzetközi műkincsmaffia szerepe is felvetődött.

Alaposan kihasználták az orgazdák a tájékozatlan „vidéki gyereket"

Közismert, hogy a Római Birodalom idején a Dunántúl csaknem fél évezreden át az impérium egyik fontos provinciája volt. A régészeti bizonyítékok szerint a Balaton térségében számos gazdag latifundium, vagyis nagybirtok, illetve majorság létezett a római időkben. Ezért sem véletlen, hogy e térségben mind a távolabbi, mind pedig a közelmúltban számos értékes lelet került elő a föld alól igen gyakran csak véletlenszerűen, máskor a tudatos régészeti kutatások eredményeként,

de nem egyszer az illegális kincsvadászok ténykedése nyomán.

A Fejér vármegyei Polgárdi környéke - amely légvonalban igen közel fekszik az egykori késő római tartományi székhelyhez, illetve a Krisztus utáni első három évszázad pannóniai szakrális központjához Gorsium-Herculiához-, arról volt ismert, hogy a község határában az eke igen gyakran római korú leleteket fordított ki a talajból .

A mai Tác határában feltárt egykori tartományi székhely Gorsium-Herculia romjai Forrás: Wikimedia Commons

A Polgárdiban élő és a község szomszédságában fekvő kőfejtőben segédmunkásként dolgozó Sümegh József az általános iskolában szerette meg a történelmet. Sokat olvasott az egykori impérium dunántúli történetéről, és gyakran kijárt a Polgárdi melletti Kőszárhegyre, ahol rendre római pénzérmék, kerámia maradványok és más egyéb leletek kerültek elő a földből. Sümegh József szorgos kutatása sem volt sikertelen: egyre több római pénzérme, köztük ezüst és aranypénzek, bronzveretek, és kerámiák gyarapították a gyűjteményét.

Késő római solidus, aranypénz (a kép illusztráció) Forrás: Wikimedia Commons

Ezek közül egy-egy darabot el is adott, majd az 1970-es évek derekától rendszeresen feljárt Pestre, hogy az Astoria környékén tanyázó neppereknek adjon el római pénzérméket. A dörzsölt orgazdák alaposan ki is használták a „vidéki gyerek" tájékozatlanságát, és az igen komoly értékű ókori érméket fillérekért vásárolták fel Sümeghtől.

Szörnyű látvány az elhagyott pincében

Sümegh József 1978 végén behívót kapott a Magyar Néphadseregbe. Az alapkiképzés után Pápára került egy katonai építő-műszaki alakulathoz. Elöljárói és katonatársai 1980 nyarán arra figyeltek fel, hogy az addig kiegyensúlyozott, jó kedélyű fiatalember hirtelen búskomorrá, stresszessé és visszahúzódóvá vált, nem írt levelet többé a szüleinek, és látogatókat sem fogadott. Sümegh József 1980 decemberében szerelt volna le. Bő egy héttel a leszerelése előtt rendkívüli eltávozást kért a századparancsnokától, családi problémákra hivatkozva. Az engedélyt meg is kapta, de nem Polgárdiba, hanem a Székesfehérvár mellett élő távoli rokonaihoz ment, akikkel egyébként nem is tartott szorosabb kapcsolatot.

Sümegh József életébe került a Seuso-kincs felfedezése Forrás: Wikimedia Commons/Zello

A rokonoknak igen zavaros történetet adott elő arról, hogy összeveszett a szüleivel, és ezért nem utazik haza, majd pedig azt állította, hogy már le is szerelt, csak nincsen civil ruhája. A rokonságnak azonnal feltűnt Sümegh furcsa viselkedése, de tapintatosan nem firtatták ennek okát. Sümegh a rokonoknál éjszakázott, majd másnap, december 14-én reggel azzal köszönt el, hogy mégis hazautazik Polgárdiba. A későbbi eljárásban kihallgatott tanúk szerint Sümegh József aznap kora délután bukkant fel a polgárdi ABC-ben, ahol karácsonyi ajándékokat vásárolt, később pedig betért a kocsmába. A kocsmában a helybeliek számára két ismeretlen civil ruhás férfivel találkozott, majd velük együtt távozott.

Részlet a csodálatosan megmunkált Meleagros-tálról Forrás: Wikimedia Commons

Sümegh Józsefet ekkor látták utoljára élve. 1980. december 15-én arra figyelt fel néhány éppen ott járó helybeli, hogy a szőlőhegyi Borbély-pincének tárva-nyitva az ajtaja, amit a szél csapdosott. Amikor benéztek, szörnyű látvány, Sümegh József gerendára felakasztott holtteste tárult a szemük elé.

Döbbenetes dolgokra derített fényt az új nyomozás

Mivel Sümegh József még nem szerelt le, a halálesetet a katonai ügyészség vizsgálta ki. Az ügyészek nem túl sokat sokat bajlódtak az üggyel, amit rekordgyorsasággal le is zártak öngyilkosságnak minősítve az esetet. Nem foglalkoztak azzal az „aprósággal" sem, hogy a 183 cm magas Sümegh József térdből megrogyott lába elérte a talajt, vagyis igencsak furcsa testhelyzetben lett „öngyilkos". Az sem szúrt szemet a vizsgálódó ügyészeknek, hogy az áldozat két mikádóövvel ( az akkor rendszeresített téli kimenőkabát, a „mikádó" szövetöve, a szerk.) „kötötte fel" magát, holott a kabáthoz csak egyetlen öv volt rendszeresítve. Szintén nem nyomoztak a két ismeretlen férfi után – pedig adtak róluk személyleírást –, akikkel utoljára látták Sümegh Józsefet.

Lord Northampton számára eladhatatlanná vált a kincs Forrás: Wikimedia Commons

Az öngyilkosságként elkönyvelt eset igencsak vékony vizsgálati dossziéját annak rendje s módja szerint ad akta tették. A Kádár-korszak idején nem volt ildomos bolygatni az ügyet, ezért Sümegh József hozzátartozói csak a rendszerváltás után, 1990-ben kérelmezték fiuk halálesetének újbóli kivizsgálását. A Legfőbb Ügyészség az 1980-as vizsgálat számos anomáliája miatt helyt adott a kérelemnek, és elrendelte a nyomozást, amelynek lefolytatásával az Országos Rendőr-főkapitányságot (ORFK) bízta meg.

A nyomozás során egyre világosabbá vált, hogy valami nagyon nem stimmel Sümegh József öngyilkosságnak minősített halála körül.

A vizsgálatot Tonhauser László rendőr ezredes irányítása mellett az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálata folytatta le, méghozzá igen nagy erők bevetésével. A nyomozók számára rövidesen világossá vált, hogy Sümegh Józsefnek egy nagy értékű műkincslelet miatt kellett meghalnia.

Tonhauser László rendőr ezredes (a képen balra), a Szervezett Bűnözés Elleni Szolgálat vezetője Forrás: Pesti Srácok

A nyomozás során ugyanis több, egymást nem ismerő, illetve egymástól független tanú vallomásából sikerült megállapítani, hogy Sümegh József számos olyan antik ezüsttárgy birtokában volt, amelyek leírása kísérteties egyezést mutatott a Seuso-kincs egyes darabjaival. Az is kiderült, hogy a polgárdi Kőszárhegyen valószínűsíthetően még 1976-ban megtalált leletegyüttes egyes darabjait Sümegh 1977 és 1979 között a budapesti Ecseri úti használt-cikk piacon, valamint különböző műkincsneppereknek értékesítette. Bebizonyosodott, hogy az általa itthon értékesített darabok közül egy-egy műtárgy később felbukkant Bécsben, majd Svájcban is. 1990-ben a patinás Sotheby's aukciósház New Yorkban egy brit főrendi mágnás, Lord Northampton tulajdonaként árverési jegyzékbe vette a Seuso-kincsként elhíresült páratlan értékű késő római ezüstleletet.

Lord Northampton, a birtokába került és sok botrányt okozó Seuso-kincs darabjaival Forrás: Pinterest

Mivel kiderült, hogy az antik ezüsttárgyak származását igazoló papírok hamisak, az aukciósház megtagadta a Seuso-kincs árverésre bocsátást.

Hiába mutattak fel erős bizonyítékokat, az amerikai bíróság elutasította a Magyar Állam keresetét

A Seuso-kincs tulajdonjogának megállapítása iránt Magyarország, Libanon, illetve a Jugoszláviából 1991-ben kivált Horvátország is pert indított a New York-i kerületi bíróságon. A magyar álláspontot számos erős bizonyíték támasztotta alá, így többek között az egyik nagy ezüsttálba belevésett „Pelso" felirat. A Lacus Pelso ugyanis a Balaton latin neve, ami vélhetően a kincs tulajdonosának lakókörnyezetére utal.

A New York-i bíróság épülete, ahol a Seuso-per zajlott Forrás: Wikimedia Commons

De ugyancsak fontos bizonyíték volt az a polgárdi Kőszárhegy közelében még 1878-ban egy asztalosmester által megtalált színezüst római háromlábú edénytartó is, amelybe a Seuso-kincs nagy ezüst mosdótála pontosan beleillik. (A lelet a megtalálása óta a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében van.)

A Polgárdi határában 1878-ban megtalált tirpusz egykorú rajza Forrás: Wikimedia Commons

Az edénytartó kora és stílusjegyei is szoros egyezést mutatnak a Seuso-kincs míves ezüsttárgyaival. Horvátország és Libanon kiszállt a perből, de a tárgyalást vezető amerikai bírónő ennek ellenére sem látta elégségesnek a Magyar Államot képviselő ügyvédi iroda prezentálta bizonyítékokat, ezért a keresetet elutasítva Lord Northampton tulajdonában hagyta a kincset,

noha több tény is arra utalt, hogy a lord cseppet sem jóhiszeműen jutott a páratlan értékű ezüstlelet birtokába.

(Mivel a Seuso-kincset övező sorozatos botrányok, valamint a tulajdonszerzés bűncselekménygyanús körülményei a lord számára eladhatatlanná tették az ezüsttárgyakat, hosszas tárgyalások után ezt végül – ellenérték fejében – legnagyobb részt visszaszolgáltatta a Magyar Államnak.)

Pelso, a Balaton római-kori neve az úgynevezett vadásztálba vésve Forrás: Wikimedia Commons

A pártatlan szakértői vélemények szerint a 4. század végéről származó kincslelet legvalószínűbb származási helye az egykori Pannonia Vaeria provincia, vagyis a mai délkelet- Dunántúl.

Titkosszolgálatok, nemzetközi műkincsmaffia és egy eredménytelen nyomozás

A kincsleletnek Sümegh József máig felderítetlen halála után veszett nyoma. Szinte bizonyos, hogy az egyes szakértők szerint mai értéken százmillárdot érő Seuso-kincset illegálisan, bűncselekmény útján csempészték ki az országból, miután a lelet birtokosát, Sümegh Józsefet eltették láb alól. Rögtön felvetődik, hogy ki, vagy kik állhattak a gyilkossági ügy és a hatalmas értékű ezüstkincs nyugatra csempészésének hátterében?

Az bízvást állítható, hogy nem kispályás bűnözők.

Az egyik feltételezés szerint a kádári katonai hírszerzés, illetve a kommunista állambiztonság keze lehetett benne Sümegh halálában és a több mint 60 kilogrammos, páratlan művészi értéket képviselő Seuso-leletegyüttes Nyugatra csempészésében, illetve illegális értékesítésében.

Seuso lakomája a vadásztálon Forrás: Wikimedia Commons

A katonai szolgálata idején Sümegh elkottyanthatta katonatársainak, hogy minek jutott a birtokába. Azokban az időkben a „falnak is füle volt", tehát ez az információ könnyen bekerülhetett a katonai hírszerzés „vérkeringésébe" felkeltve néhány titkosszolgálati főelvtárs érdeklődését is. Hogy miért? Például, hogy így jussanak ellenőrizhetetlen és általuk szabadon felhasználható úgynevezett műveleti pénzhez. Így volt-e vagy sem, nem tudható, de tény, hogy

a kommunista időkben a mindenható állambiztonság számára semmilyen gondot nem okozott volna több mint fél mázsa ezüstkincs nyugatra csempészése és fedett értékesítése,

hiszen állam voltak az államban. Egy másik feltételezés szerint viszont nem kell titkosszolgálati szálat keresni az ügy hátterében, mert a magyarázat sokkal prózaibb: az óvatlan fiatalembert a nemzetközi műkincsmaffia tette el láb alól, hogy megszerezze a hatalmas értékű kincset.

A híres feliratos vadásztál az országház alkalmi kiállításán Forrás: Wikimedia Commons

E jóval kevésbé összeesküvéselmélet-szerű feltevés szerint az Ecserin, illetve a nepperek közt rendszeresen felbukkanó vidéki fiatalemberre, pontosabban az áruba bocsátott ezüstleleteire a nemzetközi műkincsmaffia emberei is felfigyeltek. Kikövetkeztették az addig el-eladogatott darabokból, hogy valami nagyon „ütős" dolog birtokában lehet a „polgárdi srác", ezért ráküldték az álcázott embereiket és amikor meggyőződtek arról, hogy Sümegh József valóban milliárdos értékeket birtokol, meggyilkolták, hogy megszerezzék a Seuso-kincset.

A 14 darabos ezüstkollekció egyik darabjának részlete Forrás: MTI

A rendőrségi nyomozás a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem talált elég bizonyítékot néhány elkövetőnek feltételezett személy ellen, így 1996-ban lezárták az eljárást. Azt, hogy mi történt 1980. december 15-én a polgárdi Borbély-pincében, talán már soha nem fogjuk megtudni.

https://www.origo.hu/tudomany/20231102-az-uss-eldridge-rombolohoz-kapcsolodo-titkos-katonai-kiserletet-a-masodik-vilaghaboru-egyik.html#google_vignettehttps://www.origo.hu/tudomany/20231115-csak-talalgatjak-hogy-mi-celt-szolgalhatott-a-bizarr-delamerikai-hegyi-struktura.html?fbclid=IwAR3Gco3BzXNV0QsR1YtNpVvBuruvUwkstj46oJSRolJhvKnvKT22nhEekRE