A legyeknek nincs rágójuk vagy foguk. Speciális szájszervük, az úgynevezett labellum (ajakpárna). Ezzel a szivacsként működő szervvel szívja fel a folyékony és félig folyékony ételeket. Az első dolog, amit tesz, amikor táplálékkal találkozik, hogy kihány egy csepp emésztőnedvet. Ez feloldja az ételt, így könnyen felszürcsölheti azt.
Ez az egyedülálló táplálkozási folyamat lehetővé teszi a legyek számára, hogy rágás nélkül vonják ki a tápanyagokat. Ez azonban azt is jelenti, hogy baktériumokat juttatnak oda, ahová leszállnak. Így súlyos fertőzéseket terjeszthetnek.
A legyek sajnos nem válogatósak és mindenféle gusztustalan helyre leszállnak a rothadt hústól kezdve az ürülékig. Ezért veszélyes mikrobákat, például E. coli-t és szalmonellát terjeszthetnek, így például a salátánk baktériumok tenyészhelyévé válhat.
A legyek által hordozott kórokozók olyan súlyos betegségeket okozhatnak, mint a kolera, a lepra vagy különféle hasmenéses kórok.
Ez a viselkedés lényegében a mellső lábak tisztogatására, ápolására szolgál.
A legyek lábai tele vannak érzékelőkkel. E rovarok arra használják a lábaikat, hogy felfedezzék a környezetüket, információt gyűjtsenek a környezetükről, és megtalálják a táplálékforrásokat. A légy lábai a táplálkozásban, ízérzékelésben is szerepet játszanak.
Az ápolás segít megtisztítani a lábaikat a táplálkozás után, és megakadályozza, hogy az esetlegesen visszamaradt emésztőnedvek zavarják a repülési képességüket vagy a környezetükhöz való küldésüket.
Evés, főzés, illetve minden olyan alkalom előtt, amikor élelmiszerhez nyúlunk, mossunk alaposan kezet.
Fedetlenül se nyers, se főtt ételt ne hagyjunk olyan helyen, ahol légy (vagy bármilyen más rovar) rászállhat vagy érintkezhet vele.
Ha étkezés közben légy közelíti meg az asztalunkat, figyeljünk rá, hogy semmiképp se szálljon rá az ételre, sem pedig a evőeszközökre, szalvétákra. Ha pedig valahol fedetlenül hagytunk ételt, és legyeket látunk rajta, akkor azt már inkább ne fogyasszuk el.