A drámai esemény előtt 66 millió évvel ezelőtt már ott kavargott a változások mérgező szele a levegőben. Egy nemzetközi kutatócsoport új elemzése most újabb bizonyítékokkal támasztja alá azokat az állításokat, amelyek szerint az aszteroida becsapódása előtti világ minden volt, csak nem paradicsomi: a légkör kéntartalma ugyanis elérte a kritikus szintet.
A higany szintjéről szóló, más tanulmányokkal együtt a Science Advances című folyóiratban publikált kutatás
a vulkáni tevékenység olyan erős jelét mutatja, amely elég erős volt ahhoz, hogy jelentős éghajlati zavarokat okozzon.
És bár 1991-ben e vulkáni tevékenység időzítését túl korainak tartották ahhoz, hogy a tömeges kihalási esemény hátterében álljon, de a legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy lehetséges, hogy az időzítés elég közel volt ahhoz, hogy jelentős legyen.
Adataink azt mutatják, hogy az ilyen tevékenységből származó vulkáni kéngázok okozhatták a hőmérséklet ismételt, rövid ideig tartó globális csökkenését
– írják tanulmányukban Sara Callegaro, az Oslói Egyetem geotudósa és munkatársai, amit a ScienceAlert online tudományos portál idéz.
A kutatócsoport az egyik legnagyobb vulkáni képződmény, az úgynevezett Dekkán-csapdák (Deccan Traps) kőzeteit vizsgálta a mai Nyugat-India területén. A kénkoncentráció mérésére egy általuk kifejlesztett, új technikát alkalmaztak.
A modellek szerint az innen származó tartós kénkibocsátás elegendő lehetett ahhoz, hogy jelentősen megváltoztassa a globális éghajlatot.
Csak ez a vulkanikus régió egymillió köbkilométernyi olvadt kőzetet szabadított fel. Mi több: az erősen koncentrált kéntartalmú láva kialakulása a régión belüli Thakurvaditól Bushéig egybeesik a hűvös kréta éghajlattal.
Bár a térségben található bazalt nagy része általában alacsony kéntartalmú, mindez arra utalhat, hogy a kitöréseket követően a megkeményedett magmából lassan hűtőmolekula került a légkörbe. Ennek eredményeképpen
a globális hőmérséklet 100 ezer éven belül akár 10 Celsius fokos rohamokban is csökkenhetett
(a gyors helyreállási időszakok között), mielőtt a Chicxulub meteor a végső csapást mérte volna a dinoszauruszokra.
Kutatásaink azt mutatják, hogy az éghajlati viszonyok szinte biztosan instabilak voltak, és már a dinoszauruszok kihalása előtt évtizedekig tartó vulkanikus teleket idéztek elő
– magyarázta Don Baker, a McGill Egyetem geokémikusa. – Ez az instabilitás minden növény és állat életét megnehezíthette, és megteremtette a dinoszauruszok kihalásának előfeltételeit.
Hozzátette: a megkövesedett csonttöredékek és a tojáshéj maradványok ezrei utalnak arra, hogy a dinoszauruszfajok ilyen hosszú idő alatt globális hanyatlásnak indultak. Ezeket az eseményeket más tanulmányok azonban cáfolták, folytatva az aszteroida- és a vulkánelmélet között régóta tartó, olykor elkeseredett tudományos vitát.
Néhány kutató szerint az aszteroida is kiválthatta a Dekkán-csapdák nagyobb aktivitását, míg mások azt állítják, hogy a vulkáni tevékenység még az élővilág helyreállítását is elősegíthette.
Úgy tűnik, hogy a kitörések impulzusai mellett szóló érvek egyre erősebbek, és végül is a vulkánok vetettek véget a földi élet háromnegyedének az előző tömeges kihalás során.