Szenzáció: sikerült megfékezni a rettegett, halálos betegséget

Az agyba adott őssejtekkel sikerült lelassítani vagy megállítani a szklerózis multiplex romlását egy korai stádiumú klinikai kísérletben. Erre a jelenlegi kezelések nem képesek.

A Cambridge-i Egyetem, a milánói Bicocca Egyetem és a Casa Sollievo della Sofferenza kórház tudósai által irányított nemzetközi szakértői csapat megmutatta, hogy a progresszív szklerózis multiplexszel (SM-mel) élő betegek agyába injekcióval bejuttatott őssejtek biztonságosak, jól tolerálhatók, és hosszan tartó hatással bírnak, ami a jelek szerint védelmet nyújt az agy további károsodásával szemben.

Az eredmények komoly előrelépést jelentenek a progresszív SM fejlett sejtterápiás kezelése terén.

Milliókat érint a szklerózis multiplex

Világszerte több mint kétmillió ember él SM-mel, és bár a rendelkezésre álló terápiák képesek csökkenteni a rosszabbodási fázisok (relapszusok) gyakoriságát és súlyosságát, a páciensek kétharmada a diagnózis felállításától számított 25-30 év múlva belép a betegség második, progresszív fázisába, melynek során állapotuk fokozatosan és megállíthatatlanul romlik.

Az SM-ben a szervezet saját immunrendszere megtámadja és károsítja az idegrostok körül védőburkot képező mielinhüvelyt, ami zavart okoz az agyból és a gerincvelőből kiinduló idegi impulzusok továbbításában. A folyamatban kulcsszerepet játszanak a makrofágnak (szó szerint „nagy evőnek", magyarul falósejtnek) nevezett fehérvérsejtek, amelyeknek a rendes feladata a szervezetet megtámadó kórokozók bekebelezése és elpusztítása. A makrofágok egy speciális típusát képező ún. mikroglia-sejtek az agyban és a gerincvelőben mindenütt megtalálhatók.

Az SM progresszív szakaszában a mikroglia-sejtek a központi idegrendszert támadják meg, ahol emiatt krónikus gyulladás és idegsejtkárosodás lép fel.

Az őssejtterápia lehet a kulcs a szklerózis multiplex ellen

Az őssejtterápiák közelmúltbeli rohamos fejlődése felcsillantja a reményt, hogy őssejt-alapú beavatkozással ez a károsodás mérsékelhető lehet. Az őssejtek olyan specializálatlan tartaléksejtek a szervezetben, amelyek megfelelő ingerek hatására a szervezet szinte bármelyik sejttípusává képesek átprogramozódni. A cambridge-i csoport korábbi munkája során bizonyította, hogy ha agyi őssejtté átprogramozott bőrsejteket ültetnek be egerek központi idegrendszerébe, mérséklődik az SM okozta gyulladás, és az őssejtek az elszenvedett károsodás helyreállításában is segédkeznek.

A Cell Stem Cell szakfolyóiratban most közreadott tanulmány az első, emberen végzett hasonló kísérleti kezelésről számol be. A korai stádiumú klinikai vizsgálatban két olaszországi kórházból összesen 15, másodlagos SM-ben szenvedő beteget toboroztak, akiknek közvetlenül az agyába juttatták az idegi őssejteket. A vizsgálatban a Cambridge-i Egyetem (Anglia) és a milánói Bicocca Egyetem, valamint a Casa Sollievo della Sofferenza, a S. Maria Terni (Olaszország) és az Ente Ospedaliero Cantonale (Lugano, Svájc) kórházak, továbbá a Coloradói Egyetem (USA) szakértői működtek közre.

A felhasznált őssejteket egyetlen elvetélt magzat agyszövetéből nyerték ki. Az olasz csoport korábban bizonyította, hogy egyetlen donorból származó őssejtek is korlátlan mértékben felszaporíthatók. A jövőben lehetséges lesz magából a páciensből is előállítani az őssejteket, s így kiküszöbölhetővé válnak majd az allogén (idegen donoros) magzati szövet használatával kapcsolatos gyakorlati problémák.

Az agyba adott őssejtekkel sikerült lelassítani vagy megállítani a szklerózis multiplex romlását egy korai stádiumú klinikai kísérletben (illusztráció) Forrás: AFP/Michčle Constantini

Sikerült stabilizálni a szklerózis multiplexes betegek állapotát

A kutatók 12 hónapon át kísérték figyelemmel a vizsgálatban szereplő pácienseket. Ez idő alatt egyetlen, a kezeléssel összefüggő haláleset vagy súlyos mellékhatás sem fordult elő. A megfigyelt mellékhatások mind átmenetiek vagy visszafordíthatók voltak.

Valamennyi résztvevő páciens már a vizsgálat elején súlyos fokú mozgáskorlátozottsággal élt – a többségük eddigre már kerekesszékbe kényszerült –, de a 12 hónapos utánkövetési időszak alatt egyiküknek sem romlott az állapota vagy súlyosbodott a mozgáskorlátozottsága. Emellett egyikük sem számolt be olyan tünetekről, amelyek hirtelen visszaesésre utaltak volna, és a kognitív funkcióik sem hanyatlottak számottevően a tanulmány ideje alatt.

A kutatók szerint ez összességében a betegség alapvető stabilizálódására utal a további progresszió jelei nélkül,

bár a kiindulás időpontjában eleve fennálló súlyos mozgáskorlátozottság miatt ezt nem volt könnyű bizonyítani.

A kutatók a betegek egy alcsoportjában az agyszövet térfogatát érintő változásokat is mérték a betegség előrehaladtával, és azt találták, hogy minél nagyobb dózisban kapták a betegek az őssejteket, annál kisebb mértékben zsugorodott az agytérfogatuk az utánkövetés során. Feltevésük szerint ez azzal magyarázható, hogy az őssejttranszplantáció mérsékelte az agyi gyulladást.

Az őssejtterápiák közelmúltbeli rohamos fejlődése felcsillantja a reményt, hogy őssejt-alapú beavatkozással ez a károsodás mérsékelhető lehet (illusztráció) Forrás: Thinkstock

A csoport kereste az arra utaló jeleket, hogy az őssejtek vajon kifejtenek-e valamilyen fokú neuroprotektív (idegsejtvédő) hatást, tehát megvédik-e az idegsejteket a további károsodástól. Korábbi munkájuk során igazolták, hogy a szervezet energiatermelő anyagcseréjének áthangolásával a mikrogliát a „rossz" útról a „jóra" lehet téríteni. A mostani tanulmányban megvizsgálták, miként változik az agy anyagcseréje a kezelést követően. Nyomon követték a változásokat az agyat körülvevő folyadékban és a vérben, különös tekintettel azokra a mutatókra, amelyek az agy zsírsavfelhasználásáról árulkodnak. Az e folyamatot érintő változások összefüggésben álltak a kezelés hatékonyságával és a betegség előrehaladásával. A beadott őssejtek mennyiségével együtt nőtt a zsírsavak szintje, és ez a változás a teljes 12 hónapos megfigyelési időszak alatt fennmaradt.

Nagy szükség van a másodlagos progresszív SM elleni új terápiákra, és eredményeinket – a megfelelő óvatosság mellett – izgalmasnak ítélem. Egyértelmű lépéseket tettünk az SM sejtterápiás kezelése felé

– fogalmazott Stefano Pluchino, a Cambridge-i Egyetem tanára és a vizsgálat egyik vezetője. – Tisztában vagyunk a tanulmány korlátaival: a kis mintaszámmal, valamint az immunszuppresszáns gyógyszerek használatából eredő esetleges félrevezető hatásokkal. Ezzel együtt az a tény, hogy a kezelésünk biztonságos volt, és hatásai a vizsgálat 12 hónapja alatt végig fennmaradtak, azt jelenti, hogy továbbléphetünk a klinikai vizsgálatok következő fázisába."

„Csaknem három évtizedbe tellett, míg az agyi őssejtek felfedezésétől eljutottunk eddig a kísérletes terápiáig – tette hozzá Angelo Vescovi, a milánói Bicocca Egyetem professzora és a kutatás másik vezetője. – Ez a tanulmány fokozza a területen tapasztalható aktivitást, és lefekteti a további, szélesebb körű hatékonysági vizsgálatok lehetőségének alapjait."