Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az elmúlt bő 30 évben a kaliforniai törésvonal gyanúsan csendes volt. A San Francisco-öbölt 1989-ben megrázó, 6,9-es erősségű rengés volt az utolsó kiemelkedő esemény, azóta a Szent András-törésvonal lemezeinek minden egyes négyzetméterét szemmel tartják – ehhez nagyságrendileg 1400 szeizmográfot állítottak fel szerte a nyugati parton. A Kalifornián végihúzódó törésvonal két tektonikus lemez, a csendes-óceáni és az észak-amerikai lemez találkozásánál jött létre. Ezek ellentétes irányban mozognak, évente nagyjából 50 mm-t haladva. Nem tűnik soknak, de a lemezek közötti feszültség folyamatosan nő.
A törésvonal környezetében 30 millió ember él, ők már csak a történelemkönyvekből ismerhetik az 1906-os nagy földrengést, amely gyakorlatilag egész San Franciscót elpusztította. A város 40 másodpercen át rázkódott, amit pusztító tűzvész követett. A 7,9-es erősségű katasztrófának 3000 áldozata volt, az anyagi kár pedig felbecsülhetetlen. Ekkor a törésvonalat határoló két lemez összesen 4,5 métert mozdult el egymástól.
A biztosítótársaságok elvárják a tudósoktól, hogy három napra előre jósolják meg, várható-e rengés – ha ugyanis három napnál tovább kellene biztosítaniuk egy Los Angeles-méretű város populációjának kilakoltatását, az többe kerülne, mintha utána kifizetnék a földrengés okozta kárt... Hangozzék ez bármennyire is bizarrnak!
A szakértők eközben többféleképpen próbálkoznak: a múltban előfordult események a fák gyűrűihez hasonlóan rögzülnek a törésvonal környéki talajban, ezzel kimutatható egyfajta ciklikusság, de ez csak évtizedekben mérhető pontosságú adatokat kínál. Mások több kilométer mélyre fúrva az ottani kőzet, illetve annak súrlódásából eredő hőmérsékletváltozások feltérképezésével próbálják kikövetkeztetni a rengések eshetőségét, míg megint mások azokból az elektromágneses jelekből próbálnak jósolni, amik a rengést előzik meg – egyelőre sajnos egyik módszer sem hozott megbízható eredményt.
Jelenleg a tudósok egy szofisztikált detektálási rendszer kiépítésével az azonnali reakció időintervallumának kitágításán dolgoznak. Tudják, hogy minden másodperc számít és életeket menthet: mikor a rengés eléri a felszínt, az első, úgynevezett nyomási hullámok még laposak és másodpercenként akár 8 km-t is haladhatnak, ezzel előrejelezve a néhány másodperccel később jövő, valamivel lassabb nyírási hullámokat, amelyek az igazi pusztításért felelnek. A San Andreas: Versenyfutás az idővel dokumentumfilm felfedi, hogy valójában 99% az esélye annak, hogy Kalifornia valamelyik részét egy nagy földrengés fogja megrázni a következő 30 évben, és fontos lenne tudni, hogy pontosan melyiket, hogy a lakosságot felkészíthessék a villámgyors reakcióra.
(Forrás: SchisCom)
