A kanadai Parti Őrség nyilatkozata szerint a keresést nehezíti, hogy egyrészt az óceán egy távoli részén kell a felszínen keresni a búvárhajót, másrészt pedig, hogy a víz alatt is kutatni kell utána. Szakértők szerint azonban kicsi az esélye, hogy a Titan a felszínen sodródjon, de annak is, hogy valahol a felszín és a tengerfenék között lebegjen.
David Marquet kapitány, egy amerikai atom-tengeralattjáró volt parancsnoka szerint a Titan valószínűleg a tengerfenéken van, és
mindössze 1 százalék esély van arra, hogy onnan meg tudják menteni az öt utast.
Ha még életben vannak, valószínűleg igyekeznek takarékoskodni az oxigénnel, vagyis ahányan csak tudnak, lepihennek. Az ember alvás közben igényli a legkevesebb oxigént, és ilyenkor lélegzi ki a legkevesebb szén-dioxidot.
Ha mégis a felszínen lebegne valahol az eltűnt turista-búvárhajó, az sem jelentené önmagában a megmenekülést az utasok számára, mert a Titan búvónyílása belülről nem nyitható. Az pedig kérdéses, hogy van-e rajta olyan nyílás, amelyen keresztül levegő juthatna a búvárhajó belsejébe.
A kapitány arra is emlékeztetett a News Nation amerikai csatornának adott interjújában,
a Titanic roncsa olyan mélyen fekszik, hogy ide a harci tengeralattjárók nem tudnak lemerülni.
Csak oceanográfiai kutató batiszkáfok képesek ebben a mélységben működni, és még az amerikai flotta két mélytengeri mentő-tengeralattjáróját sem lehetett volna bevetni itt, mert azok maximális merülési mélysége is csak 1450 méter volt. A két DSRV-t ráadásul már kivonták a szolgálatból.
Amennyiben a világon elérhető három megfelelő mini-tengeralattjáró egyike megtalálná a Titant, akkor sem tudna rákapcsolódni, dokkolni, és átvenni az utasait, mert a Titanon nincs dokkolónyílás.
A megoldást egyedül egy olyan, tengerfenéki bányászatra használt hajó jelenthetné, amely képes ilyen mélységbe leengedni olyan eszközöket, pl. markolókanalat és drótköteleket, amelyek fel tudnák emelni a búvárhajót az óceán mélyéről. Hasonló módszerrel próbálta ellopni az óceáni fenekéről egy szovjet tengeralatjáró roncsát a CIA az 1970-es években, az esetről részletes cikket közöltünk az Origón.
Marquet kapitány szerint egy ilyen hajó Bostonban állomásozik, de ez is 1600 kilométerre van a helyszíntől, márpedig itt az idő kulcskérdés.
A szakértők emlékeztetnek az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró esetére is, amely alig 108 méteres szakaszon süllyedt el a Barents-tengeren 2000-ben, mégis 16 órába telt, amíg megtalálták. A Kurszkon volt dokkolózsilip, de az orosz mini-tengeralattjárók többszöri próbálkozás ellenére sem tudtak rákapcsolódni a Kurszkra. A nyílásokat végül norvég búvárok nyitották ki, és ekkor derült ki, hogy a zsilipkamrákat már korábban elárasztotta a tenger, tehát sikeres dokkolás esetén sem lehetett volna megmenteni a matrózokat.
Az egyetlen sikeres mélytengeri mentés 1973-ban történt, amikor az ír partok közelében elsüllyedt a Pisces III nevű brit mini-tengeralattjáró. A búvárhajót 76 óra elteltével sikerült kiemelni. A két utasának már csak 12 percre elegendő levegője volt.
2005-ben az orosz Priz AS-28 mini-tengeralattjáró 198 méteres tengerrészen süllyedt el. A hétfős személyzet három teljes napot töltött a tengerfenéken, mire a segítségül küldött brit Scorpio-45 nevű mentő tengeralattjáró ki nem szabadította a rátekeredett kötelekből a Prizt.
A cikk folytatódik, lapozzon!