Az egyiptomi ókori műalkotásokról általában azt gondolják, hogy magasan formalizált munkafolyamatok eredményeként születtek, amelyek csodálatos alkotásokat hoztak létre.
E festmények és az azokat létrehozó folyamatok tanulmányozására azonban többnyire laboratóriumi körülmények között vagy múzeumokban kerülhet csak sor.
A PLOS ONE tudományos folyóiratban megjelent új tanulmány szerint a kutatók hordozható eszközökkel kémiai képalkotást végeztek a festményeken eredeti környezetükben, így a csapat a helyszínen tudta azonosítani a festék módosításait, rétegződését és összetételét.
A kutatás részeként a szakemberek a thébai nekropoliszban található sírkápolnákból származó két, a Ramesszidák korából származó festményt elemeztek.
Az első festményen egy alak karjának helyzetében történt változtatásokat mutatták ki, bár ennek az apró változtatásnak az oka bizonytalan.
A második festményen az elemzés számos módosítást tárt fel a II. Ramesszész portréján ábrázolt koronán és más királyi tárgyakon: olyan változások sorozatát, amelyek valószínűleg a szimbolikus jelentés idővel bekövetkezett változásához kapcsolódnak.
A festett felület fizikai összetételének precíz és leolvasható leképezése mindkét esetben megújított, kémián alapuló vizuális megközelítést kínál, amely több- és interdiszciplináris megközelítéssel osztható meg
– írta a tanulmány, amit a HeritageDaily online tudományos portál idéz.
A tudósok hozzátették: ez azonban a többféle jelentéssel bíró pigmentkeverékek összetettebb leírásához is vezet, ahol a gyakorlati gyakran a szimbolikus felé vezet, és onnan remélhetőleg a színek használatának megújított meghatározásához az ókori egyiptomi ábrázolások komplex halmazaiban.