Horrorbalesetet okozott a szuper-Ferrari: kilencen meghaltak, köztük öt gyerek

1957. május 12-én, a híres olasz Mille Miglia motorsportversenyen súlyos tragédia történt: a Ferrari pilótája, a 28 éves Alfonso de Portago elvesztette uralmát az autója felett és kilenc nézőt magával sodort egy szörnyű balesetben. Mindannyian életüket vesztették, miközben többen komolyan megsérültek.

Öt gyermek is életét vesztette

1957-ben tragédia sújtotta a Mille Migliát, a mintegy 1600 kilométeres olasz országúti versenyt, amely a világ leggyorsabb autóinak és legmerészebb versenyzőinek bemutatójaként vonult be a történelembe.

A kimerítő, tizenegy órás megmérettetésből már csak néhány kilométer volt hátra, amikor a lendületes spanyol versenyző, Alfonso de Portago által vezetett Ferrari defektet kapott.

A sérült Ferrari megpördült, sofőrje elveszítette felette az irányítását és lerepült az útról; Portago és másodpilótája, Edmund Nelson azonnal meghalt. Tragikus módon kilenc néző, közülük öt gyermek is életét vesztette. Az olasz közvélemény felháborodott és igazságot követelt a halottak családjainak.

Alfonso de Portago és másodpilótája, Edmund Nelson a Mille Miglián Forrás: KEYSTONE/HULTON ARCHIVE/GETTY IMAGES

A bűnbakot végül Enzo Ferrariban, a Scuderia Ferrari, a Ferrari versenycsapat ellentmondásos zsenijében találták meg.

Ez volt az utolsó Mille Miglia verseny, Enzo Ferrarit pedig gondatlanságból elkövetett emberölés miatt bíróság elé állították (később felmentették), ezzel lezárva az autóikon életének egyik legnehezebb évét.

A verseny előtt a halál és a kétség kísértette

Enzo Ferrari mindig elszántan küzdött a győzelemért. A férfi az 1920-as években az Alfa Romeo versenyzőjeként kezdte pályafutását. Igazi hivatását azonban a versenypályán kívül találta meg: a harmincas években először versenycsapatok menedzsereként, majd a negyvenes években előrelátó és komoly jövőképpel rendelkező autógyártóként vált ismertté.

Ferrari mindig a versenyzést tartotta az első szerelmének, aki csak azért kezdett el luxus sportautókat gyártani és árulni, hogy finanszírozni tudja költséges versenyzői ambícióit.

Alberto Ascari (balra), Enzo Ferrari (középen) és Mike Hawthorn (jobbra) a monzai pálya bokszában 1953-ban Forrás: Wikimedia Commons/La Gazzetta dello Sport

Az 1950-es évek közepére a Ferrari vállalat a professzionális autóversenyzés jelentős szereplőjévé vált, mind az együléses Forma-1-es kategóriában, mind pedig az olyan nyílt utcai versenyeken, mint a nagy múltú Mille Miglia. Az 1956-os év azonban egyszerre hozott diadalt és tragédiát Enzo és a cége számára: áprilisban a Ferrari csapata győzött a Mille Miglián és megszerezte az első négy helyet.

Az abszolút győztes Eugenio Castellotti, a Ferrari csapat egyik legfényesebb fiatal csillaga lett.

Castellotti meghalt egy edzés során

Alig két hónappal később személyes tragédia sújtotta Enzót és feleségét, Laurát. Szeretett fiuk, a 24 éves Dino feladta az izomdisztrófiával vívott, évek óta tartó küzdelmet és meghalt.

Enzo vigasztalhatatlan volt és rövid ideig azt fontolgatta, hogy kilép a Ferraritól.

Amikor végre készen állt arra, hogy visszatérjen a munkába, egy második fájdalmas csapást is meg kellett élnie: sztárpilótája, Castellotti meghalt egy edzés során bekövetkező balesetben a Ferrari modenai tesztpályáján.

Enzo Ferrari 1920-ban: az autóversenyzés volt az élete Forrás: Ferrari Official website

Castellotti halála mindössze néhány héttel az 1957-es Mille Miglia verseny előtt következett be.

Enzo Ferrari ekkor fejezte ki először nyilvánosan kétségeit azzal kapcsolatban, hogy az életét egy ilyen veszélyes sportnak szentelje.

Valami megváltozott Enzóban és abban, ahogyan az autóversenyzésre tekintett

– mondta Luca Dal Monte, az Enzo Ferrari: Power, Politics, and the Making of an Automotive Empire (magyarul az Enzo Ferrari: hatalom, politika és egy autóipari birodalom létrehozása) című életrajzi könyv szerzője.

Enzo Ferrari a 15 éves fiával, Dinóval 1947-ben Forrás: Wikimedia Commons

Az 1957-es Mille Miglia rajtja előtti estén Ferrari beszédet mondott egy nagy bresciai banketten. Dal Monte szerint talán Dino vagy Castellotti halála tette őt érzékenyebbé a halál kérdését illetően, mert kétségeinek adott hangot a verseny előtti este: Ferrari arról beszélt, hogy „amit csinál, az valójában a halált hoz az emberekre".

A világ legveszélyesebb sportja

Ferrarinak minden oka megvolt arra, hogy megkérdőjelezze az autóversenyzés etikáját. Alig két évvel korábban, 1955-ben az autóversenyzés világát történetének legszörnyűbb balesete rázta meg. A franciaországi Le Mans-i 24 órás versenyen egy 240 kilométeres óránkénti sebességgel száguldó Mercedes-Benz összeütközött egy másik autóval és a lelátóra repült.

A robbanás és a tüzes törmelék nyolcvankét néző életét oltotta ki.

A Mille Miglia hivatalos posztere Forrás: Wikimedia Commons/ATTRIBUZIONI Paolo Cassa

De a Mille Migliától sem volt idegen a tragédia: 1938-ban katasztrofális baleset történt Bologna mellett. Két amatőr egy sportautóval száguldott, amivel a villamossínekre hajtott és megölt tíz nézőt, köztük hét gyermeket. A hivatalos szervek törölték az 1939-es versenyt, de a futam olyan népszerűnek bizonyult, hogy 1940-ben újra megrendezték.

Éppen ez tette annyira izgalmassá a Mille Migliát, ami a korszak összes nyilvános közúti versenyét olyan veszélyessé alakította.

Nézők tömegei – köztük gyermekes családok – sorakoztak az útvonal mentén, hogy testközelből láthassák a világ leggyorsabb sportautóit. A versenyzők a kocsikat a végsőkig pörgették, de jól tudták, hogy a legkisebb hiba is katasztrófához vezethet.

Enzo Ferrari és Peter Collins az 1957-es verseny előtt Forrás: Wikimedia Commons/Louis Klemantaski

Képzeljük el, hogy egy nagy emelkedőn megyünk fel egy falu felé, és 250 kilométeres óránkénti sebességgel haladunk anélkül, hogy tudnánk, merre vezet az út – mondta Stirling Moss néhai brit autóversenyző 2012-ben a CNN-nek, aki 1955-ben megnyerte a Mille Migliát. – Valójában ez volt az egyetlen verseny, ami megrémített.

Alfonso de Portago, az úriember sofőr

Az 1957-es Mille Miglia versenyen tragikus Ferrari-balesetet okozó férfi nem is vezethetett volna aznap. A Ferrari csak azután hívta meg Alfonso de Portagót a Mille Miglia versenyre, hogy a márka másik tehetséges versenyzője, Cesare Perdisa teljesen felhagyott az autóversenyzéssel Castellotti halála után.

Portago kiváló versenyző hírében állt, de nem ez volt az egyetlen szenvedélye.

Alfonso de Portago Monzában a Ferrari 860-as autójával Forrás: Wikimedia Commons

Egy spanyol arisztokrata apa és egy gazdag amerikai anya fiaként a „márki" de Portago négy nyelven beszélt és sokféle sportot űzött, a Jai Alai-tól az úszáson át a profi bobozásig.

De Portago volt az úri sofőr megtestesítője

– mesélte Dal Monte. – Playboy volt és egy olyan ember, aki mindent megkapott az élettől, amit csak akart. Megengedhette magának, hogy puccos autókat vegyen és gyorsan vezessen.

Az újdonsült Ferrari sofőr és amerikai barátja, Edmund Nelson már kétszer is megpróbálkoztak a Mille Migliával, de minden alkalommal balszerencsével jártak.

Az első versenyükön az autójuk alig néhány órával a verseny után kigyulladt, míg a második próbálkozásuk során az első néhány percben nekimentek egy mérföldjelző kőnek.

Linda Christian megcsókolja Alfonso de Portagót, mielőtt az elindult a Mille Miglia verseny utolsó szakaszára. A fotó a köznyelvben "A halál csókja" (Il Bacio della Morte) néven ismert Forrás: Wikimedia Commons/Bettmann Archive

Emiatt sem de Portago, sem Nelson nem ismerte a Mille Miglia teljes útvonalát, ami miatt az 1957-es verseny még veszélyesebbé vált számukra. De Portago (aki egyszer fogadásból átrepült egy repülővel egy londoni híd alatt) a veszélyt azonban a kalanddal azonosította.

A jövő bizonytalansága az, ami leginkább vonzza a kalandorokat

– hangsúlyozta mindig de Portago. – Kevés olyan szakma van, ami a legkevésbé biztonságos és annyira bizonytalan lenne a jövőt illetően, mint az autóversenyzés.

Hozzátette: „Az ember az egyik pillanatban a csúcson lehet, de elég egy nagyon apró hiba és a következőben már halott."

Cikkünk a következő oldalon folytatódik!