Ellopta a világ legjobb vadászgépét és külföldre szökött vele

MiG-25 felszállás közben

1976. szeptember 6-án Viktor Belenko hadnagy felszállt egy MiG-vadásszal egy Vlagyivosztok közeli támaszpontról, és Japánba szökött vele. A disszidálása azért lett szenzáció, mert a világ legfélelmetesebb vadászgépével landolt egy japán repülőtéren. A MiG-25 volt akkor a leggyorsabb vadászgép a világon: a felderítő változata többször úgy repült át Izrael felett az 1960-as és '70-es években, hogy elérhetetlennek bizonyult az izraeli légvédelem számára. A gépet áttanulmányozták az amerikai szakértők, majd nem sokkal később szétszerelve visszaadták a Szovjetuniónak. A pilóta politikai menedékjogot kapott az Egyesült Államokban, közben otthon árulásért a távollétében halálra ítélték. 76 éves korában, tavaly novemberben halt meg Illinois államban. 

Eltűnik a szupertitkos, félelmetes vadász egy példánya

1976 őszén a Távol-Keletre utazott Jevgenyij Szavickij légimarsall, helyettes légvédelmi parancsnok, hogy végigjárja az ottani légibázisokat, és megvizsgálja a panaszokat az infrastruktúra romlásáról, a karbantartás és felújítások hiányáról. Szeptember 6-án megérkezett Centralnaja Uglovajára, amely ma is vlagyivosztoki térség légvédelmi központja. Ahogy a marsall lement a lépcsőn és üdvözölte a fogadására felsorakozott tiszteket, futva megérkezett a 23. légvédelmi hadtest parancsnoka. A tábornok alig tudott jelenteni, annyira lihegett a futástól:

Marsall elvtárs, eltűnt egy MiG-25-ös gép Szokolovkából!

Korabeli légifotó egy szibériai szovjet légibázisról Forrás: Wikipedia

Szavickij marsall odaugrott az egyik, ott várakozó fekete Volgához, maga mögé parancsolta a hadtestparancsnokot és a 11. légvédelmi hadsereg parancsnokát, majd padlógázt adott. Együtt száguldottak a parancsnokságra, hogy követni tudják az eseményeket.

A szovjet légierő ekkor még balesetként kezelte az ügyet. Kutató-mentőhelikopterek szálltak fel és keresték az esetleges becsapódás helyét.

Ültünk, és vártuk a jelentéseket

- emlékeztek vissza a szemtanúk ezekre az órákra.

Szovjet P-12 radar képernyője Forrás: Rusz Szvpressza

A tisztek a radarképernyők felvételeit is ellenőrizték. Ezek sok felderítőgép repülését látták, ezek jellemzően nyolcas alakú útvonalon repültek a Szovjetunió és Japán között. A felvételek tanúsága szerint azonban egy gép egyenesen Hokkaidó szigete felé haladt. A marsall megkérdezte, ez amerikai vagy szovjet gép volt. Az ügyeletes tiszt azt válaszolta:

Ez egy P-3C Orion amerikai felderítő. Úgy látszik, teljesítette a feladatát és hazarepült.

Az adatok szerint ez az amerikai repülő 900 km/h sebességgel haladt, ez pedig gyanúsan soknak tűnt a marsallnak.

- Milyen sebességgel repülnek az Orionok?
- Általában 5–600 km/h-val, marsall elvtárs.
- Akkor ez nem egy Orion.

A szovjet parancsnokságon még a különböző szcenáriókról folyt a beszélgetés, amikor váratlanul megszólalt a riadócsengő. Egy tiszt futott be a helyiségbe, és egy papírlapot adott át a főtiszteknek. Ezen az AFP francia hírügynökség jelentése szerepelt.

1976. szeptember 6-án, 14 órakor egy szovjet MiG-25 vadászgép landolt a jakodatei repülőtéren Japánban. A gép nem tudott megállni a leszállópályán és lefutott a fűre. Amikor a japán tűzoltók odaértek, a szovjet pilóta többször a levegőbe lőtt, és azt kiabálta, hogy csak amerikaiakkal hajlandó tárgyalni."

Korabeli címlap a félelmetes vadászgép és a pilóta szökéséről Forrás: Flickr

Az ügy súlyosságát jelzi az is, hogy Szergej Szokolov védelmi miniszter megsértődött a 11. légvédelmi hadsereg parancsnokára, amiért neki nem jelentette a MiG-25 eltűnését. A kipécézett főtiszt hiába védekezett, hogy betartotta a szolgálati utat, és az előírt eljárás szerint a közvetlen főnökét, a honi légvédelem parancsnokát tájékoztatta az ügyről.

– Ezt még megkeserüli! – süvöltötte a miniszter a telefonban.
– Ha rászolgáltam, lőjenek agyon! – kiabálta vörös fejjel a légvédelmi hadsereg parancsnoka.

Kommunista példakép

Viktor Belenko és a kisfia Forrás: Russia Beyond

Hamar kiderült, hogy az eltűnt MiG-25-öst Viktor Belenko hadnagy vezette. Belenko Ukrajnában született. Az anyja elhagyta, amikor a szülei 2 éves korában elváltak. Eleinte a rokonok nevelték, majd az apja és annak új felesége vette magához. A fiatal Viktor szorgalmasan tanult, igyekvő és jó képességű volt, így katonai iskolára került. Az annaviri repülőakadémián végzett, ahol nagy teljesítményű Szu-15-ös elfogadó vadászon repült. A teljesítménye nyomán kinevezték oktatónak, a növendékei és a felettesei is kedvelték. 1972-ben elkezdte beadványokkal bombázni a parancsnokságot, hogy helyezzék át Rosztovba, mert az ottani ezred az elsők között kapta meg a vadonatúj MiG-25-öst.

A légierő személyzeti vezetője, Iván Danyilov vezérőrnagy ellenezte az áthelyezését, mert úgy vélte, nem helyes, ha csak úgy teljesítik egy fiatal pilóta követeléseit. Mivel azonban Belenko kiváló pilóta volt, sosem kapott büntetést, tagja volt a kommunista pártnak, és pártmunkásként aktívan dolgozott a kommunista ifjúsági szervezetben, a Komszomolban is, végül pedig, mert Danyilov egyszerűen megunta Belenko kampányát, végül valóra váltotta a hadnagy álmát. Belenkót a szokolovkai 513. vadászrepülő ezredhez vezényelték, amely a szupertitkos, csúcstechnológiájú MiG-25-tel repült.

Viktor Belenko 29 éves korában disszidált a MiG-25-össel Forrás: Facebook

Minden szovjet pilóta büntetésként élte volna meg, hogy Szibériába száműzik, ahol a szovjet viszonyokhoz képest is rosszak voltak az életkörülmények. Belenko azonban örömmel fogadta az áthelyezést. A feleségével és a gyerekükkel a Távol-Keletre költözött.

A jó képességű pilótát örömmel fogadták a századnál. Szükség volt a repülőtudásra, mert a MiG-25 munkaigényes gép volt. Mivel Belenko a rendszer hangos támogatója volt, és nemsokára az ezred legaktívabb kommunistájaként ismerték meg, hamar megválasztották pártszervezeti titkárnak.

A hadnagy lelkesen vetette bele magát a kommunista agitálásba, és még nagyobb szorgalommal a repülésbe.

Volt mit tanulnia, nemcsak az átképzésen az új, csúcsteljesítményű típusról, hanem a földrajzi környezetről is. A MiG-ek a japán légtér határáig jutottak a gyakorlórepüléseken, így szokni kellett a tenger feletti feladatokat.

Belenko számára tehát minden adott volt ahhoz, hogy a rendszer kegyeltjeként nagy karriert fusson be. A későbbi önéletrajzi könyve szerint azonban már régóta készült a disszidálásra.

A kiábrándult pilóta

Belenko azt írja a könyvében, a házassága romokban hevert. A felesége nem akart Szibériában élni, az ekkor 3 éves kisfiukat pedig nem sokkal később az anyósa vette magához, ahogy ezzel már fenyegette a házaspárt.

Belenko a kommunizmussal kapcsolatban is másképp érzett, mint ahogy azt a környezete tudta. Hazugnak tartotta a rendszert, amely nem volt emberközpontú, csak ezt hirdette magáról. A hadnagyot felháborította a honi légvédelem bázisainak és lakótelepeinek állapota – a Szovjetuniót védő pilóták valóban méltatlan körülmények között éltek a családjaikkal együtt. Emellett pl. a testi épségüket is veszélyeztették, amikor a fel- és leszálltak a katonai repülőterek borzalmas minőségű pályáin.

A sármelléki szovjet lakótelep luxusnak számított a szibériai lakhatási körülményekhez képest Forrás: Totally Lost

Belenko szeptember 6-án reggel szokás szerint óvodába vitte a kisfiát, majd beautózott a bázisra. Itt a többiekkel együtt felkészült az aznapi gyakorlásra. A feladat útvonalrepülés géppárban, Japán irányában. A hadnagy a ruhájába rejtette az igazolványait, iskolai bizonyítványait, diplomáját, pilótakönyvét. Magához vette a jegyzetfüzetét, amelyre titokban feljegyezte az útvonalat és az üzemanyag-számításokat, majd a pilóták buszán, a többiekkel együtt az indítózónába hajtott.

Cikkünk folytatódik, kérjük, lapozzon!