A hosszú életű emberek vérében van valami igazán különleges

Hosszú élet titka: van valami különleges a százévesek vérében

A százéves kor megélése egykor ritkaságnak számított, de mára szinte mindennapossá vált. A hosszú élet azonban ma már nem rejtély. A kutatások szerint ők a világ népességének leggyorsabban növekvő demográfiai csoportja, számuk az 1970-es évek óta nagyjából tízévente megduplázódik.

A hosszú élettartam titkát kutatták

Régóta foglalkoztat minket, hogy az emberek meddig élhetnek, és hogy mi határozza meg a hosszú és egészséges életet. Platón és Arisztotelész már több mint 2300 évvel ezelőtt írt az öregedés folyamatáról. 

A kivételesen hosszú élet titkainak megértése azonban nem könnyű feladat: a genetikai hajlam és az életmódbeli tényezők összetett kölcsönhatásának, valamint annak feltárása szükséges hozzá, hogy hogyan hatnak ezek egymásra az ember egész élete során.

A GeroScience című szaklapban most publikált tanulmány most felfedezett néhány közös biomarkert – köztük a koleszterin- és glükózszintet – a kilencven évesnél tovább élő embereknél.

Összehasonlították a századik életévük után is tovább élő és rövidebb életű társaik biomarker profilját
Fotó: Pinterest

A nem százévesek és a százévesek régóta érdekli a tudományt is, mivel segíthetnek megérteni, hogyan élhetünk tovább, de talán azt is, hogyan öregedhetünk egészségesebben. 

A százévesekkel kapcsolatos eddigi tanulmányok azonban gyakran kis léptékűek voltak és egy kiválasztott csoportra összpontosítottak, kizárva például a szociális otthonokban élő százéveseket.

 

Több oldalról is megvizsgálták az egészségi állapotukat

Ez az eddigi legnagyobb tanulmány, amely az egész életen át mért biomarker-profilokat hasonlítja össze a kivételesen hosszú életű emberek és rövidebb életű társaik körében. 

Összehasonlítottuk a századik életévük után is tovább élő és rövidebb életű társaik biomarker profilját, majd megvizsgáltuk a kapcsolatot a profilok és a százéves kor elérésének esélye között

 – magyarázta Karin Modig , a Karolinska Institutet epidemiológiai docense a ScienceAlert online tudományos portálnak. – Kutatásunkban 44 ezer svéd adatait vettük figyelembe, akik 64-99 éves korukban egészségügyi vizsgálaton estek át; ők az úgynevezett Amoris-kohorsz mintája voltak.

Van valami különleges a kivételesen hosszú életű emberek vérében
Fotó: Forrás / Pinterest 

Ezeket a résztvevőket ezután harmincöt évig követték. Közülük 1224 fő, azaz 2,7 százalék élte meg a századik életévét. A százévesek túlnyomó többsége (85 százaléka) nő volt. A tudósok 

tizenkét, véralapú biomarkert vettek figyelembe, amelyek a gyulladással, az anyagcserével, a máj- és veseműködéssel, valamint az esetleges alultápláltsággal és vérszegénységgel kapcsolatosak. 

Korábbi tanulmányokban ezek mindegyikét összefüggésbe hozták az öregedéssel vagy a halálozással. A gyulladással kapcsolatos biomarker a húgysav volt: ez a szervezetben bizonyos élelmiszerek emésztése során keletkező salakanyag. Megvizsgálták továbbá az anyagcsere-állapothoz és -működéshez kapcsolódó markereket, köztük az összkoleszterint és a glükózt, valamint a májműködéssel kapcsolatosakat, mint például az alanin-aminotranszferáz (Alat), az aszpartát-aminotranszferáz (Asat), az albumin, a gamma-glutamil-transzferáz (GGT), az alkalikus foszfatáz (Alp) és a laktát-dehidrogenáz (LD). Figyelték továbbá a kreatinint, amely a veseműködéssel, valamint a vasat és a teljes vasmegkötő kapacitást (TIBC), amely a vérszegénységgel áll összefüggésben. Végül vizsgálták az albumint is, amely a táplálkozással kapcsolatos biomarker.

 

Érdemes figyelembe venni a hosszú élettartammal kapcsolatban

A szakemberek azt találták, hogy azok, akik megélték a századik születésnapjukat, hatvanéves koruktól kezdve általában alacsonyabb glükóz-, kreatinin- és húgysavszintet mutattak. Bár a mediánértékek a legtöbb biomarker esetében nem különböztek jelentősen a százévesek és a nem százévesek között, előbbiek ritkán mutattak ki extrém magas vagy alacsony értékeket.

A százévesek közül például nagyon kevésnek volt 6,5 mmol/l feletti glükózszintje életük korábbi szakaszában, vagy 125 µmol/l feletti kreatinin-szintje. 

Számos biomarker esetében mind a százévesek, mind a nem százévesek értékei kívül estek a klinikai irányelvekben normálisnak tekintett tartományon. A kutatók szerint ez valószínűleg azért lehet így, mert ezek az irányelvek a fiatalabb és egészségesebb népességen alapulnak.

A képen Eudoxie Baboul, Franciaország legidősebb élő embere
Fotó: AFP PHOTO/JODY AMIET

Amikor azt vizsgáltuk, hogy mely biomarkerek kapcsolódnak a százéves kor elérésének valószínűségéhez, azt találtuk, hogy a tizenkettő biomarker közül kettő kivételével (alat és albumin) mindegyike összefüggést mutatott a száz éves kor elérésének valószínűségével

 – mondta Karin Modig. – Ez még az életkor, a nem és a betegségterhelés figyelembevétele után is így maradt.

A magasabb glükóz-, kreatinin-, húgysavszinttel és májfunkciós markerekkel rendelkező embereknél csökkentett annak az esélye, hogy megéljék a százéves kort. Abszolút értékben a különbségek néhány biomarker esetében meglehetősen kicsinek bizonyultak, míg mások esetében a különbségek valamivel jelentősebbek voltak. 

A húgysav esetében az abszolút különbség például 2,5 százalékpont volt, ami azt jelenti, hogy a legalacsonyabb húgysavszintű csoportban az emberek 4 százalékos eséllyel töltötték be a századik életévüket.

A szakemberek úgy vélik, hogy még ha az általuk felfedezett különbségek összességében meglehetősen kicsinek is bizonyultak, mégis arra utalnak, hogy lehetséges kapcsolat van az anyagcsere-egészség, a táplálkozás és a kivételes hosszú élettartam között. A tanulmány azonban nem vont le következtetéseket arra vonatkozóan, hogy a biomarker-értékekért mely életmódbeli tényezők vagy gének felelősek.