Koncentrációs táborok árnyékában: Buchenwald felszabadulásának emléknapja

Cipők a Duna-parton (Pauer Gyula és Can Togay alkotása)

A buchenwaldi koncentrációs tábor 1945. április 11-én szabadult fel. Ennek emlékére minden évben április 11-én tartják a koncentrációs táborok felszabadulásának emléknapját.

A koncentrációs táborok már a 17. század végén is működtek

Az első koncentrációs táborokat a múlt század elején, az angol-búr háború (1899-1902) alatt a britek állították fel. Példájukat sokan és sok helyen követték, a leghírhedtebb lágerek a sztálini Szovjetunióban és a hitleri Németországban működtek. A nácik 1933. januári hatalomra jutásuk után olyan törvényt hoztak, amely lehetővé tette, hogy bárkit ítélet nélkül, korlátlan ideig fogva tarthassanak. 

Az intézkedés elsősorban a zsidó származásúnak minősített személyeket érintette, de internálták politikai ellenfeleiket is, valamint papokat, cigányokat, homoszexuálisokat, fogyatékosokat és bűnözőket is.

 

A fő megsemmisítő koncentrációs táborok
Fotó: Wikimedia Commons

A második világháború 1939. szeptember 1-jei kitöréséig hat nagyobb koncentrációs tábor épült: 1933-ban Dachau, 1936-ban Sachsenhausen, 1937-ben Buchenwald, 1938-ban Flossenbürg és Mauthausen, 1939-ben Ravensbrück. 1942-től kifejezetten megsemmisítő táborokat is létrehoztak, amelyek egyedüli célja a nem kívánatosnak minősített elemek, főként a zsidók tervszerű legyilkolása volt. 

A második világháború végén, 1945 januárjában már 23 főtábor működött, számos kihelyezett részleggel,

és voltak átmeneti táborok is, ahol gyűjtötték, majd továbbszállították a foglyokat. A második világháború végéig több mint 12 millió civilt és 2,5 millió hadifoglyot hurcoltak táborokba.

 

A zsidóság veszteségei megközelítik a hatmillió főt

A foglyok felügyeletét 1934-ben vették át az SS halálfejes egységei, ettől kezdve egyre kegyetlenebb módszereket alkalmaztak a táborok őrzésében. A rabok 1938-tól munkaerőforrásként is szolgáltak, számos német nagyvállalat dolgoztatta őket, egyes táborokban orvosi kísérleteket is folytattak a foglyokon. 

A zsidók szisztematikus legyilkolása (hivatalos megnevezéssel: Endlösung, azaz a zsidókérdés végső megoldása) 1941 végén kezdődött, a leghírhedtebb megsemmisítő táborok Chelmnóban, Auschwitz-Birkenauban, Sobiborban, Treblinkában, Majdanekben és Belzecben működtek.

Az áldozatokkal gázkamrákban, szén-monoxid- vagy Zyklon B gázzal végeztek, a holttesteket az első időszakban eltemették, később krematóriumokban elhamvasztották. Az európai zsidóság veszteségei a holokauszt alatt megközelítik a hatmillió főt, közülük minden tizedik magyar volt, a háború előtti magyar zsidóság mintegy 70 százaléka.

Vasúti sín Auschwitz-Birkenauban
Fotó: Wikimedia Commons

Az áldozatok számáról a mai napig nincsenek pontos adatok,

a becslések szerint Auschwitzban 1 millió 100 ezer, Treblinkában 800 ezer, Belzecben 600 ezer, Chelmnóban és Sobiborban legalább 200 ezer, Mauthausenben 100 ezer, Majdanekben 80 ezer, Bergen-Belsenben 70 ezer, Buchenwaldban 56 ezer, Dachauban 41 ezer, Ravensbrückben legalább 30 ezer emberrel végeztek.

 

Kertész Imre is itt raboskodott

Buchenwald első 149 lakóját 1937. július 15-én szállították oda, számuk néhány hét alatt több ezerre duzzadt. A tábor a Weimar melletti Ettersbergben létesült, ahol annak idején gyakran időztek a klasszikus német kultúra nagyjai, Goethe és Schiller. A tábor bejárata fölé a Jedem das Seine – Mindenkinek, amit megérdemel – feliratot helyezték. 

Buchenwald hivatalosan nem volt megsemmisítő tábor, de az embertelen körülmények, az éhezés, az élő embereken folytatott orvosi kísérletek következtében az itt fogva tartott 280 ezer fogoly közül majdnem minden negyedik meghalt. 

Raboskodott ott Ernst Thälmann német kommunista vezető, a Nobel-békedíjas Elie Wiesel, a spanyol Jorge Semprun író és a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre is.

Cipők a Duna-parton (Pauer Gyula és Can Togay alkotása)
Fotó: Wikimedia Commons

A táborban erős volt a kommunisták által irányított ellenállási mozgalom, amely megpróbálta javítani a körülményeket és szabotálni a hadiipari termelést. 

A tábort a nácik 1945. április 8-án részlegesen kiürítették, de az evakuálást nem tudták befejezni, mert a mintegy 20 ezer fogoly fellázadt, ők fogadták április 11-én az amerikai hadsereget – a múzeummá alakított tábor bejárata fölötti óra negyed négyet mutat – ebben az időpontban léptek az első felszabadító amerikai katonák a tábor területére.

A már felszabadult tábor lakói április 19-én angol, francia, lengyel, orosz és német nyelven esküdtek meg, hogy mindent megtesznek a bűnösök felelősségre vonásáért, a nácizmus elpusztításáért, egy békés és szabad világ felépítéséért.

Buchenwald gyászos története ezzel nem ért véget: a szovjet megszállási övezetbe került tábort nem szüntették meg, 1945 augusztusától 1950-ig a szovjet államvédelmi hatóság, a Belügyi Népbiztosság (NKVD) működtette. Főként háborús bűnösöket tartottak itt fogva, de kisebb számban kerültek közéjük ártatlanul feljelentett, tévesen azonosított emberek és a kialakuló kommunista rendszer ellenségei is. 

Hivatalos szovjet adatok szerint az ide szállított 28 455 fogolyból 7113 halt meg.

Buchenwald területén 1958 óta múzeum és emlékhely található.

 

(MTVA Sajtóarchívum)