Még nem késő megmenteni a nyugat-antarktiszi jégtakarót

A Ross-tenger az Antarktiszon. Kardszárnyú delfin leselkedik pingvinekre

Fotó: Biosphoto via AFP

Egy új kutatás szerint megelőzhető a nyugat-antarktiszi jégtakaró összeomlása a Ross-tenger térségében, ha sikerül betartani a globális üvegházhatású gázkibocsátás korlátozását.

 A nyugat-antarktiszi jégtakaró olvadása potenciálisan 5 méterrel lenne képes megemelni a globális tengerszintet. Ezért a tudósok szerint rendkívül fontos, hogy megértsük, elolvadhatnak-e a jégtakaró ma még stabilnak tűnő részei, illetve az olvadás üteme hogyan befolyásolja a tengerszintemelkedést.

A Ross-tenger az Antarktiszon. Kardszárnyú delfin leselkedik pingvinekre
Fotó: Biosphoto via AFP

A phys.org tudományos portál által ismertetett tanulmány szerzői a nyugat-antarktiszi Siple Coast régiót vizsgálták meg, amelynek jégfolyói a Ross-tengerbe ömlenek, azonban tengerbejutásukat lassítja a Ross-jégself. A Ross-jégself alja ugyanis alig olvad, az alatta áramló hideg óceánvíznek köszönhetően.

A nyugat-antarktiszi jégtakaró a kutatók szerint hétezer éve több száz kilométerrel húzódott vissza az olvadás miatt, az utóbbi kétezer év alatt azonban ismét megerősödött, és elnyerte jelenlegi stabil állapotát.

A Nature Communications folyóiratban publikált tanulmány elkészítésén dolgozó nemzetközi kutatócsoport, köztük ausztrál tudósok és a NASA sugárhajtómű-laboratóriumának (JPL) munkatársai számítógépes modellszimulációkkal vizsgálták a jégtakaró visszahúzódását és előretörését, valamint azt, hogy a jégtakaró viselkedését hogyan befolyásolta az óceán és a földköpeny.

"Tanulmányunk célja az volt, hogy feltárjuk, mi történt a múltban a nyugat-antarktiszi jégtakaróval ebben a régióban, hogy jobban megjósolhassuk, mi fog történni a jövőben" - mondta el Dan Lowry, a tanulmány vezető szerzője.

A kutatók megállapítása szerint a nyugat-antarktiszi jégtakaró viselkedésének elsődleges mozgatórugója a víz keveredése a tenger mélyén.

Amikor a víz tengeri jéggé fagy, só szabadul fel, és sűrű, hideg, sós víz keveredik az óceán mélyének vizébe, ami például a Ross-jégself alatti tengerüregbe is bejut. Ez a sűrű hideg víz védi a jégtakarót attól, hogy a melegebb óceánvíz a közelébe kerüljön, és megolvassza. Az Antarktiszról kiemelt jégmagok vizsgálata és a geológiai feljegyzések alapján régebben ez az óceáni keveredés gyengébb volt, így az olvadás erősebb lehetett.

A kutatók hozzátették: hogy a jégtakaró méretének csökkenésével az alatta lévő földköpeny terhelése is csökken, és a földkéreg lassan felemelkedik, amivel viszont elősegíti a jégtakaró megerősödését.

A tanulmány szerzői szerint a jégtakaró visszahúzódását és előrenyomulását leginkább az óceán hőmérsékletének változásával lehet magyarázni, de a földkéreg reagálásának mértéke is befolyásolja, hogy a jégtakaró mennyire van kitéve az óceán hatásának. A jégtakaró, az óceán és a földkéreg mind kölcsönhatásban vannak egymással, és befolyásolják egymást - állapították meg.

Egy friss kutatás szerint a Nyugat-Antarktisz egy másik részén, az Amundsen-tenger partvidékén a jégtáblák alatti tengerüregek vize már meleg, ezért ez a jég már olvad, és további olvadása elkerülhetetlen, akkor is, ha a károsanyag-kibocsátást globálisan csökkentik.

Lowry azonban azt állítja, hogy a nyugat-antarktiszi jégtakaró a Siple Coast régióban még megmenthető a visszahúzódástól.

"Modellezésünk segített annak megértésében, mi okozta a változásokat a múltban; tudjuk, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásnak csökkentésével a párizsi megállapodás célkitűzésének megfelelően, meg lehet állítani az óceán felemelegedését azon a szinten, ami nem okozza a jégtakaró összeomlását. Ez a régió érzékeny, de ott még nem tartunk" - fogalmazott a tudós.