Nem támogatták a nagyhatalmak az 1849-es magyar függetlenséget

Az isaszegi csata Than Mór festményén

Fotó: Than Mór/Wikimedia Commons

A magyar történelemben négy alkalommal került sor a Habsburg-ház trónfosztására: a harmincéves háború első szakaszának idején 1620-ban, a Rákóczi-szabadságharc alatt az ónodi országgyűlésen 1707-ben, IV. Károly második visszatérési kísérletét követően 1921-ben, illetve korábban az 1848-49-es forradalom és szabadságharc során 1849. április 14-én.

Ferenc József egy téves hír alapján helyezte hatályon kívül a magyar alkotmányosságot

1849 elején úgy tűnt, hogy a császári haderő felülkerekedett a magyar törekvéseken. Alfred zu Windisch-Grätz tábornagy rögtön az év első napján elfoglalta Pestet – így a kormány Debrecenben tartotta üléseit – és a február 26-27-iki, számára győztes kápolnai csata után azt az üzenetet küldte Bécsbe, hogy a honvédsereget szétverte. Ez persze erős túlzás volt, hiszen a magyar főerőknek épségben sikerült visszavonulniuk. A hírek hallatán az ifjú Ferenc József császár március 4-én kiadta az olmützi alkotmányt. 

Az ifjú Ferenc József egykorú litográfián
Fotó: Franz Eybl/Wikimedia Commons

Ennek értelmében erős, centralizált, abszolutista irányítás alá vonta volna Magyarországot. A végül megvalósulatlan rendelkezés értelmében az uralkodó semmisnek nyilvánította volna az 1848-as áprilisi törvényeket, Magyarországot pedig – területmegvonások mellett –tartományi státuszba kívánta sorolni.

Görgey ellenezte, Kossuth végig vitte a trónfosztás kimondását

 

Kossuth Lajos, a kormányzati jogköröket gyakorló Országos Honvédelmi Bizottmány (OHB) elnöke először március 25-én beszélt nyilvánosan arról, hogy a Habsburg-dinasztiával való megegyezés immár nem lehetséges. A tavaszi hadjárat első sikerei után azonban a magyar fél már nyíltan vállalni merte, hogy elutasítja az alkotmányt. Április 7-én, a győztes isaszegi csata másnapján Kossuth Gödöllőn beszélt a főparancsnokkal, Görgey Artúr vezérőrnaggyal a Habsburg-ház trónfosztását illető szándékáról. Görgey emlékiratai szerint ellenezte ezt a lépést – és az elképzelés a későbbiekben is megosztó volt a magyar politikai vezetés és a tisztikar köreiben –, azonban az OHB elnöke a rákövetkező napon a tábornoki karral is ismertette elképzelését. Miután nem ütközött nyílt ellenállásba, április 12-én a függetlenségi nyilatkozat első változatát az OHB elé is beterjesztette, ahol azonban már elutasító választ kapott. 

Kossuth Lajos állt ki a leghatározottabban a trónfosztás kimondása mellett
Fotó: Barabás Miklós/Wikimedia Commons

Másnap az országgyűlés két házának törvényhozóit akarta meggyőzni a Habsburg-ház trónfosztásáról a zárt ülésen, azonban itt is csupán ellenvéleményekkel találkozott. 

Az április 14-i nyilvános ülést azonban a debreceni Nagytemplomban tartották és Kossuth itt, széles közönség előtt ragadta meg az alkalmat. 

A zsúfolásig telt helyiségben Kossuth a tömeghez fordult, ahol szónoki kvalitásait és retorikai eszköztárának minden elemét bevetette, hogy meggyőzze az egybegyűlt emberáradatot, akik szavazás nélkül, közfelkiáltással mondták ki a trónfosztást és ezzel együtt Magyarország függetlenségét. 

 

Az európai nagyhatalmak nem ismerték el a magyar függetlenséget

 

Azt is kinyilvánították, hogy amíg nem születik döntés az államformáról, addig a kormányzó és a mellé rendelt miniszterek látják majd el az ország irányításának feladatát. A kormányzói (hivatalos megnevezéssel kormányzó-elnöki) tisztségre rögtön meg is választották Kossuthot, míg a miniszterelnöki pozíciót Szemere Bertalan kapta meg. Ugyan április 19-én az országgyűlés elfogadta a nyilatkozatot, a nemzetet végül megosztotta. Sokan úgy gondolták, hogy túl merész vagy túl korai lépés volt a trónfosztás. 

Kossuth kormányzóvá választása egykorú metszeten
Fotó: Wikimedia Commons

Ezenfelül az európai nagyhatalmak sem ismerték el Magyarország függetlenséget, ugyanis – különösen a brit diplomácia meglátása szerint – a kontinentális status quo fenntartásához Ausztria egységének megőrzése rendkívül fontos. Mindezeken túl időközben Bécs is segítséget kért I. Miklós orosz cártól a szabadságharc leveréséhez.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.