A Hyppolit, a lakáj írójának döbbenetes levele került elő

Nóti Károly 1930-ban

Lapunk szerzője, Nóti-Nagy Attila a nagyapja, a Hyppolit a lakáj írója egy megrendítő leveléről ír. A neves kabarészerzőt és forgatókönyvírót, Nóti Károlyt már 1941-ben internálták a zsidótörvények miatt, miután feljelentették, hogy zsidó íróként „nem engedi feltörni a keresztény tehetségeket”.

Ahogy olvasom a nagyapám kérvényét a Toloncügyosztálynak és a Méltóságos Főkapitány Úrnak, könnyek tolulnak a szemembe. Először 1941-ben internálták Nóti Károlyt, mert zsidó volt. A megsárgult papír, az írógépszalag elmosódott tintája mintha leplezni akarná, milyen szégyenteljesen és aljasul viselkedett a Tekintetes M. Kir. Hatóság a rábízott állampolgárok egy részével, köztük a nagyapámmal.

Nóti Károly kérelme az internálás megszüntetésére 1941-ben
Fotó: Nót-Nagy Attila

Nóti Károly fellebbezéséből kiderül, az volt a bűne, hogy a vonatkozó zsidótörvények és egy Méltóságos Kormánybiztos utasításaival szembeszállva írt. Ízlelgessük ennek a bűncselekménynek a tárgyát.

Írt.

És nem politikai pamfleteket és pártprogramokat, hanem szórakoztató színdarabokat és forgatókönyveket. A nagyapám nevettetett, vígjátéki párbeszédeken és nem politikai beszédeken törte a fejét, poénokat, szólásokat talált ki – pl. „alulról szagolja az ibolyát”. A kérelemben azt olvasom: 

Kétségtelen, hogy a múltban írtam színdarabokat, filmdarabokat, azokkal bel- és külföldön sikereim voltak, de ezek a magyar névre dicsőséget hoztak, nem szégyent.

Csak dicsőséget hozott. Nem véletlen, hogy ma alig emlékszik bárki a Kék bálvány c. filmre, az első magyar hangosfilmre, amelyet 1931. szeptember 25-én mutattak be. A Hyppolit, a lakáj c. filmre annál inkább emlékszik mindenki, amelynek alig két hónappal a Kék bálvány után, 1931. november 27-én volt a premierje. Tudják, miért alakult ez így? Mert a Hyppolit, a magyar filmtörténet máig legnagyobb közönségsikere forgatókönyvét Nóti Károly írta.

Akkor még nem volt bűn, ha egy zsidó szerző alkotott.

Már akkor tudta a filmszakma, hogy kasszasiker lesz a Hyppolit forgatókönyvéből, mikor még el sem készült a film. Ezért amikor a magyar verzió forgatását befejezték, másnap megérkezett a német stáb és a német alkotók, és ugyanabban a díszletben, egy lendülettel elkészült a német verzió is. Eckhardt Balázs rendező szerint fontos azt is tudni, hogy Hyppolit világszínvonalú gyártással készült.

A legkorszerűbb technikával világították, fényképezték, és ez megelőlegezte a magyar filmipar technikai megújulását is. Persze, ez nekünk, filmeseknek érdekes igazán. A közönség azért imádja a Hyppolitot ma is, mert zseniális a forgatókönyve, mert szólássá váltak a jellegzetes párbeszédrészletei, és mert kedvesen szórakoztatva karikírozza ki az úrhatnám, újgazdag polgárasszony uralma alatt nyögő, de kispolgárnak megmaradt férjet. Aki a film végén fellázad a felesége és a felső tízezer köreit képviselő inas ellen. Felejthetetlen film!

Nézem a megfakult, ropogósra száradt, gépelt oldalt. Drága nagyapám azzal próbált érvelni, hogy Erdélyben, az első világháború idején újságíróként a nemzeti érdekeket szolgálta. Ezért is lehetett, hogy Magyarország román megszállása idején, amikor Nóti már Pestre költözött, a románok elfogták és megkínozták.

Megrendítő ebbe belegondolni, ezt nem is tudtam róla… Különösen megrendítő egy 1941-es kérelemben látni ezt, ahol az író, aki megalkotta a Kabos Gyula által megformált pesti kispolgár figuráját, azért könyörög a hatóságnak, hogy ha már szenvedett a magyarsága miatt, hadd dolgozhasson.

A kérelemben a nagyapám bocsánatot kért, amiért a „bűnös tevékenységével” megakadályozta, hogy feltörjenek a fiatal, keresztény teherségek, és hogy egyes vélemények szerint a „zsidó szellem zsoldjában” állt. A nagyapám azt kérte, hogy számítsák be az addigi internálást a büntetésébe, amelyet megérdemelt a „vétkei” miatt, és kéri, hogy szüntessék meg a további eljárást.

Nóti Károly potréja
Fotó: Nóti-Nagy Attila

Drága nagyapa, a szívem szakad meg. De közben arra is gondolok, hogy te győztél, és úgy kerekedtél felül, hogy ez ellen semmit nem tudott tenni az elnyomás és az embertelenség. Ugyanis te tudtál írni, a „feltörekvők” pedig nem. Ez a poén és fricska annyira Nótis, de persze tudom, akkor ezen nem lehetett nevetni...

Az igazi elismerés pedig az, hogy ezt nem csak az utókor ítélte így, hanem a saját kortársai is, akik az internálása után, titokban arra kérték Nóti Károlyt, hogy álnéven írjon nekik forgatókönyveket és színdarabokat. Egészen a nyilas hatalomátvételig meg tudta így hackelni a rendszert, utána pedig Istennek és a sorsnak köszönhette, hogy az utolsó pillanatban a befolyásos barátainak sikerült kimenteniük a marhavagonból. Több mint félmillió honfitársa nem volt ilyen szerencsés.

A szenvedések megtörték a nagyapám egészségét, de a szellemét és a humorát nem. Ezért tudta megírni a szocialista realizmus falanszteri világában a megrendítően szép Fel a fejjel c. filmet 1954-ben, amelyen úgy nevet a néző, hogy nem érti, közben miért sír. Peti bohóc kérése a filmben, hogy mielőtt falhoz állítják, hadd adja elő az élete számát, azt a nagybetűs Mutatványt, amire egész életében készült.

Mintha a nagyapám is egy komoly műre készült volna. Mintha minden könnyed darabja és filmje előkészítette volna a Fel a fejjelt. Nem érte meg a bemutatót, a premier előtt 5 hónappal meghalt.

A kommunisták szemében is az volt a nagyapám bűne, hogy írt, és nevettetett.

Csak ahhoz értett. Talán nem is akárhogy.