Fényesen induló karrier
A fiatal hátvéd rendkívül tehetségesnek bizonyult, és már 19 évesen a válogatott tagja lett. Klubcsapata az Újpest volt, amely 1950-ben beolvad a Belügyminisztérium sportegyesületébe. Az újonnan megalakuló Budapesti Dózsa Sport Egyesület immár a rendőrség kötelékébe tartozott, ez pedig rendőrtiszti rangot és szolgálati fegyvert jelentett számukra.
Így vált kötelezően rendőrfőhadnaggyá az eredetileg géplakatos végzettséggel rendelkező sportoló.
A jó fizikummal megáldott újpesti játékos karrierje szépen ívelt felfelé, közben megházasodott és két gyermeke is született. Egyik nyáron csapatával Hévízen edzőtáborozott, ahol megismerkedett Kovács Erzsivel.
A kölcsönös szimpátiából csakhamar szerelem lett. A fiatal táncdalénekesnő elhagyta korábbi férjét, hogy Szűccsel lehessen, aki viszont vonakodott ugyanezt megtenni. Hiába titkolták, a tiltott románc kitudódott, amely egyre fojtogatóbb légkört teremtett számukra. A kommunista rendszer szemében szálka volt a „szocialista erkölcsöket” sértő párkapcsolat, ezért minél előbb véget akartak vetni neki. Csáki Sándor, a Budapesti Dózsa szakosztályelnöke utasította a labdarúgót, hogy vessen véget a dolgoknak, különben mindkettőjüket táborba zárják, ahonnan soha többet nem jutnak ki.
Az államvédelem célkeresztjében
A két fiatal nem volt hajlandó a viszonyuk lezárására, ezért csak egy út maradt számukra, amely nyugat felé vezetett. Ebben az időben a magyar futballisták rendkívül kelendőek voltak külföldön, Szűcs pedig kedvező ajánlatot kapott az AC Milantól. A helyzetüket megnehezítette, hogy az ország elhagyása 1948-tól minden igazolt játékosnak tilos volt.
A szökés megtervezéséhez a lehető legrosszabb emberhez, Kovács Józsefhez fordultak segítségért. A titokban az ÁVH ügynökeként működő férfi készséggel állt szolgálatukra. A hatalom gyorsan értesült a készülő disszidálásról, és elhatározták, hogy példát statuálnak az esettel. Kovács felajánlotta nekik, hogy fél kiló arany és ötezer dollár ellenében eljuttatja őket a Nagytilajon fekvő birtokára, amely határos Ausztriával, és onnan sikeresen elhagyhatják az országot. Az embercsempész kezdettől fogva furcsán viselkedett, ez azonban nem tűnt fel nekik. Ragaszkodott például ahhoz, hogy a sportoló vigye magával a fegyverét az útra, hátha szüksége lehet rá.
Szűcsék végül 1951. március 5-én indultak el abban a hitben, hogy az új életet jelentő határ felé tartanak. Szabadság helyett viszont a hatóságok és letartóztatás várta őket az említett településen, ahonnan még több tíz kilométer választotta el őket Ausztriától.
Ügyük a Budapesti Katonai Törvényszék elé került, ahol gyorsított eljárásban igyekeztek minél előbb elítélni őket.
A labdarúgó kezdetben nem is sejtette, hogy milyen következményekkel kell szembenézniük. Sokáig az járt a fejében, hogy mint híres játékos, nem merik komolyan megbüntetni. Ennél nem is tévedhetett volna nagyobbat. A tárgyalás szigorúan titkos volt, ráadásul a vádlottak a kirendelt ügyvéddel sem beszélhettek.
Kíméletlen ítélet
Kettőjük közül Kovács Erzsi volt a szerencsésebb, ő négy év börtönbüntetést kapott, szerelmére viszont kimondták a halálos ítéletet. A sportolót megdöbbentette a kiszabott büntetés, és üzent csapattársainak, Szusza Ferencnek és Puskás Ferencnek, hogy befolyásukkal érjék el a döntés enyhítését. Ehhez sajnos még a legnagyobb magyar labdarúgó is kevés volt, Szűcs Sándoron június 4-én végrehajtották az ítéletet.
Mindamellett, hogy az ÁVH előre kitervelte csapdába csalását, a másik megbotránkoztató dolog az esetben, hogy az 1950. évi 26. számú törvényerejű rendeletet, amely alapján kivégezték, soha nem lett kihirdetve. A rendszerváltásig halála és sírjának pontos helye is titoknak számított, ennek ellenére csapattársai pontosan tudták, hogy mi történt és 1956-ig nem kísérelték meg elhagyni az országot.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.