Habár szabad szemmel nem látni őket, az óriásvírusok tényleg nagyok; amíg egy átlagos vírusrészecske 20-200 nanométeres, az óriásvírus mérete elérheti a 2,5 mikrométert (átváltva 2500 nanométert) is. Ez azt jelenti, hogy az óriásvírusok 125-ször nagyobbak a normális vírusoknál, és a legtöbb baktérium méretét is meghaladják. Hatalmas genetikai állományuk van, amely nagyjából 2,5 millió bázispárt tartalmaz.
Nem a mostani az első alkalom, hogy óriásvírusokat találnak, gyakorlatilag bármilyen környezetben előfordulhatnak legyen szó a tengerről vagy a szárazföldről, sőt, még az emberben is megtelepedhetnek. Algák társaságában viszont még soha nem azonosították őket.
A kutatók úgy hiszik, ezeknek az óriásvírusoknak fontos szerepük van az ökoszisztéma megőrzésében: kontrollálják az algavirágzást, és lassítják a grönlandi jég olvadását.
Az algavirágzás azért fokozza az olvadást, mert elsötétíti a jeget, és ezzel korlátozza annak fényvisszaverő képességét.
Nem ismerjük nagyon az óriásvírusokat, de úgy gondolom, hogy gátolhatják az algavirágzás okozta jégolvadást. Hogy mennyire specifikusak és hatékonyak, azt még nem tudjuk. De további kutatásokkal reméljük, hogy választ kapunk néhány kérdésre
– írta a kiadott közleményben a kutatás vezetője, Laura Perini.
A kutatócsoport a grönlandi jégtakaró különböző hó- és jégélőhelyeiről gyűjtött mintákat, majd ezt követően DNS-elemzéssel keresték az óriásvírusokra jellemző genetikai markereket. Majdnem minden mintában találtak olyan szekvenciákat, amelyek óriásvírusokra voltak jellemzők.
Ezek ráadásul aktív vírusoktól származtak.
A mintákban jelen voltak hírvivő RNS-ek (mRNS-ek) is – ezek olyan molekulák, amelyek a fehérjekészítéshez szükséges genetikai utasításokat tartalmazzák.
Érdekesség, hogy az óriásvírusok genetikai működése eltér a hagyományos vírusokétól; előbbiek képesek a DNS javítására, replikálására, átírására és lefordítására a gazdatest segítsége nélkül is, habár ennek mikéntjét egyelőre homály fedi.
Az óriásvírusokkal kapcsolatban sok a kérdőjel, példának okáért nem tudni pontosan miket fertőzhetnek még. A legújabb eredmények viszont azt sugallják, hogy nagy szerepük lehet az ökoszisztéma megőrzésében.
A teljes tanulmány a Microbiome című szakfolyóiratban olvasható.