Százak életét követelte két ember hanyagsága a quintinshilli vasútállomáson

a szerencsétlenség helyszíne

Fotó: Wikipedia

Skócia legnagyobb vonatszerencsétlensége 1915 májusában következett be. Feltételezhetnénk, hogy az első világháborúnak köze volt hozzá, ám ez csak részben igaz. Okának felderítésében részt vett a vasúti felügyelőség és a hadsereg is, végül a három vádlottból kettőt találtak bűnősnek gondatlanságból elkövetett emberölésben. James Tinsley és George Meakin jelzőőrök figyelmetlensége miatt 227 ember halt meg.

Quintinshill a nyugati parti fővonal részeként két fő- és két mellékvágánnyal rendelkezett. Mindkét irányba (Glasgow és Carlisle felé is) a mellékvágányokat a vonatok várakoztatására használták, ugyanis az első világháború miatt a katonai szállítmányok szerelvényei rengeteg késést okoztak. Nem volt ez másképp 1915. május 22-ének hajnalán sem, amikor a Liverpoolba induló csapatszállító, valamint a Londonból Glasgowba tartó gyorsvonat okozott bonyodalmakat.

A háborúról beszélgettek

Az állomáson a korai órákban három szerelvény várakozott: a carlisle-i mellékvágányon egy üres szénszállító, mellette a fővágányon egy helyi személyvonat, a glasgow-i mellékvágányon pedig egy tehervonat. Így egyetlen sínpár, a glasgow-i fővágány volt szabad. 

a balesetet elszenvedő egyik szerelvény
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

Azonban az állomáson tartózkodó személyzet ezt elmulasztotta jelezni: James Tinsley és George Meakin jelzőőrök, George Hutchinson fűtő, valamint két fékezőként dolgozó munkatársuk a szolgálati helyiségben a háború eseményeiről beszélgetett, és nem állították át a vágányok foglaltságát jelző biztosítógyűrűt. Ez elsődlegesen a jelzőőrök, másodlagosan a helyi személyvonat fűtőjének felelőssége lett volna.

Reggel 6:42-kor a kirkpatricki központ áthaladást igényelt a Larbert felől érkező katonai szerelvény számára, amit Tinsley ellenőrzés nélkül megadott. Négy perccel később a londoni expresszvonat is engedélyt kért – és kapott – az ellenkező irányból. Ekkor vált elkerülhetetlenné a tragédia. 

Forró pokol

A csapatszállító 6:50-kor frontálisan ütközött a carlisle-i fővágányon várakozó személyvonattal, amelynek mozdonya és négy vagonja teljesen összeroncsolódott. A katonavonat 15 favázas kocsijából több átrepült a mozdony fölött, elzárva a glasgow-i fővágányt.

Bár a személyzet észlelte a balesetet, és értesítette a szomszédos központokat, a londoni vonat számára még mindig szabad jelzést mutató biztosítót ismét elfelejtették átállítani, így perceken belül bekövetkezett a második ütközés.

A 110 km/h-val érkező gyorsvonat még lassítani is alig tudott, nemhogy megállni. Nagy sebességgel rohant bele a síneken heverő roncsokba, és majdnem az egész szerelvény kisiklott. Az oldalra dőlt mozdony sérült kazánjaiból kicsapó lángok elérték a csapatszállító vagonok favázait, és rövidesen hatalmas tűz keletkezett.

Mivel a gázlámpákat tápláló palackok is sorra felrobbantak, valamint oltókészülékkel se a vonatok, se az állomás nem rendelkezett, a forró pokol több mint egy napig tartott, mire a tűzoltók megfékezték.

 

kigyulladt vagonok az állomáson
Fotó: Wikipedia / Wikipedia

A katasztrófa 227 halottat és 246 sebesültet követelt. Az elhunytak között volt a Királyi Haditengerészet két tisztje, valamint 215 katona, akiknek a felét nem tudták azonosítani. Az 1. skót gyalogezred 17. zászlóaljának nyugalmas szolgálata volt a Firth of Forth partvédelmében, egy előző nap érkezett parancs miatt indultak Liverpoolba, hogy felszálljanak a Mersey-folyón várakozó hajóra, ahova végül sosem érkeztek meg. 

Az angol és a skót jog eltérései miatt az ügyben indult nyomozás csak szeptemberben jutott el az edinburgh-i bíróságra. Tinsleyt és Meakint elítélték, a helyszínen tartózkodó fűtőt azonban felmentették, hiszen a forgalmi utasítás szerint nem az ő felelőssége volt a biztosítóberendezés kezelése. A többi jelenlévő ellen nem indult eljárás.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.