A Lordkamarás Emberei társulatot 1594-ben alapították, és legfőbb finanszírozójuk Henry Carey, a királyi ház kamarása volt. Miután 1603-ban I. Jakab angol király trónra lépett, átvette a színészek támogatását az elhunyt Carey fiától, és onnantól a Király Emberei néven működtek tovább.
Vezetőjük az első években James Burbage volt, akinek két fia gyakran játszott főbb szerepeket – Richard feltűnt például Macbeth, Lear király és Hamlet szerepében –, valamint a testvérpárhoz fűződik a Globe újjáépítése is.
Színház az egész világ
Shakespeare a legtöbb művét ennek a társulatnak írta. Feltehetően a Szentivánéji álom volt az első, amit a Lordkamarás Embereinek kötelékében vetett papírra, de színpadra a Julius Caesart vitték legkorábban. Ezekben az években születtek meg olyan ismert darabok is, mint A velencei kalmár vagy a Rómeó és Júlia.
A színészek a The Theatre-ben játszottak, azonban 1598-ban az épületet elbontásra ítélték, mivel a terület tulajdonosa nem újította meg a bérleti szerződésüket. Ekkor Shakespeare és társai egy éjjel elhordták a lehető legtöbb faanyagot és kelléket, amelyek az új épület alapját adták.
A Globe nevet Herkules mítoszáról kapta, míg jelmondata a Totus mundus agit histrionem lett, melynek pontatlan fordítása mára szállóigévé vált: színház az egész világ.
A Globe Színház egy nagyjából 30 méter átmérőjű, faszerkezetes, fedetlen épület volt, ami kívül 20 oldalú poligont, belül pedig kört formázott. Nagyjából 3000 néző befogadására volt alkalmas, akik közül a legtöbben állva nézhették az előadást, míg a tehetősebbek és a támogatók nádfedeles galériákon foglalhattak helyet.
Maga a színpad északi tájolású volt, így a nap nem fakította a színészek – egyébként igen drága – jelmezeit, és a tetejét szintén náddal takarták be.
Díszletek ritkán voltak, főleg a kisebb-nagyobb kellékekre és a színészek által megformálandó karakterekre építették fel az előadásokat.
Sörrel oltott lángok
Azonban egy nyári napon, 1613. június 29-én a sikeres és népszerű színház mindössze két óra alatt a földdel vált egyenlővé. És mindezt VIII. Henriknek köszönhette – aki ekkor már közel hetven éve halott volt.
Ám a Király Emberei a színpadon életre keltették az uralkodó alakját, és az ismert Shakespeare-darab egy pontján, a forgatókönyvnek megfelelően fegyver dördült. Töltény ugyan nem volt benne, de puskapor miatt kicsapó szikrák lángra lobbantották a tetőt, és a tűz percek alatt átterjedt az egész épületre.
A tragédiában senki sem sérült meg, bár a legenda szerint egy férfi nadrágja meggyulladt, amit enyhén ittas barátja egy pohár sörrel oltott el. A Globe viszont teljesen leégett.
A Burbage-fivérek egy évvel később újjáépítették a színházat, amely egészen 1642-ig nyitva tartott, ekkor azonban a kormány bezáratta. Nem sokkal később elbontották, és lassan elfelejtették.
A 20. század végén találták meg az alapjait egy parkoló területén, és ezek, illetve a korabeli rajzok alapján elkészítették a ma is látható rekonstrukciót, alig 200 méterrel odébb.
Ezenkívül világszerte nagyjából 15 replika található meg Shakespeare színházáról.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.