Háromnyelvű gránittömb oldotta meg a hieroglifák rejtélyét

Vágólapra másolva!

Amikor Pierre-Francois Bouchard megtalálta a rosette-i követ, még nem sejtette, hogy a hieroglifák megfejtésének kulcsára lelt rá. A Nílus-deltánál fekvő, ma Rashid néven ismert városnál zajló erődítési munkálatok ugyan háborús sikereket végül nem hoztak Napóleonnak, de a franciákat az egyiptomi titkok feltárói közé emelték.

Múlt-kor

Vágólapra másolva!

szimbólum Bonaparte Napoleon Egyiptom sztélé írás

A Ptolemaiosz-dnasztia korában a fáraók rendeleteit szokás volt három írással felvésni a sztélékre: az istenek szavával, a nép nyelvén és jón írással. Az i.e. 196-ban keletkezett rosette-i kő szövege ennek megfelelően tartalmazta V. Ptolemaiosz dekrétumát, amelyben a gyermekkorból alig kinőtt fáraó kivetendő adókról és templomokba állítandó szobrokról tájékoztatta a népét.

Évtizedekig tartó verseny

Napóleon 1798-ban indított hadjáratot Egyiptom földjére, amelynek fő célja a Brit Birodalom megtörése volt, hogy elvágja előlük a gyarmataikhoz vezető tengeri utakat. Bár a terve alig három év múlva kudarcba fulladt, a katonákkal tartó kutatók expedíciói kiemelten hasznosnak bizonyultak.

Amikor 1801-ben az angolok kapitulációra kényszerítették a francia csapatokat, az észak-afrikai országban talált műkincsek kitűnő tárgyalási alapként szolgáltak Napóleon számára.

Bár végül nem tarthatták meg ezeket, de kedvezőbb feltételekhez jutottak azáltal, hogy az elpusztításukkal fenyegetőztek. Maga a rosette-i kő, amelyet 1799. július 15-én találtak meg, először III. György brit királyhoz került, aki aztán 1802-ben a British Museumnak ajándékozta – ahol azóta is őrzik.

Két évig a franciáknál volt a sztélé, és a britek próbálták másolatok alapján megfejteni a rajta álló írást, de a hadjárat lezárultával fordult a kocka.

Évtizedekig tartó verseny kezdődött a két, dominanciára törekvő nagyhatalom tudósai között, a cél pedig az egyiptomi hieroglifák megfejtése volt.

egyiptomi, írás, rejtélye, — Napóleon és csapatai a gízai piramisoknál
Fotó: / Antoine-Jean Gros - commons.wikimedia.org/

Az ősi írás rejtélye ekkor már közel másfél évezrede tartotta lázban a kontinenst, és annak felismerése, hogy a gránittömbön ugyanaz a szöveg van három nyelven, hirtelen elérhető közelségbe hozta a hőn áhított célt.

Nem fogalmakat jelölnek

Mivel az ógörög írást ismerték, volt kiindulási alap. Ennek segítségével hamar sikerült felismerni a neveket a démotikus (népi) szövegben, majd egy bő évtized múlva a brit Thomas Young azonosította a kartusokba foglalt hieroglif jeleket, mint uralkodók neveit. Nem sokkal később a francia Jean-Francois Champollion rájött, hogy az évezredes tévhit ellenére a hieroglifák nem fogalmakat jelölnek, hanem a képjelek mellett szótagoknak, sőt hangoknak is megfelelhetnek. A filológus lassan, de biztosan feltárta a mássalhangzók és az értelmezést segítő szimbólumok bonyolult rendszerét, nagyban támaszkodva a kopt nyelv ismeretére és az 1815-ben talált philae-i feliratokban azonosított nevekre.

Tíz évig tartó munkájával végül a teljes démotikus nyelvet és a rosette-i kő alapján megfejtett hieroglifákat is a világ elé tárta.

A kezdetben 700, majd az egyiptomi kultúra fejlődésével több ezer szimbólummal operáló írás egy kifejezésen belül tartalmazhatott szimbolikus, figurális és fonetikus jeleket is, és bár magánhangzókat nem használt, az egységek végén fonetikai értékkel bíró kiegészítő jelek álltak, amelyek az értelmezést voltak hivatottak segíteni. Eme bonyolult rendszernek a megfejtését Champollion többször tesztelte egyiptomi feliratokon, emlékműveken, és élete végéig dolgozott a kutatását összefoglaló szövegein. Ezeket 1832-es halála után bátyja gondozta és adta ki.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.