Ciprus elfoglalásának kísérlete okozta a görög katonai junta vesztét

Ciprus

Fotó: Unplash

Alig vonultak el a második világháború viharfellegei, Görögországnak a kommunisták és kormánypárti erők között zajló véres polgárháborúval is szembe kellett néznie. A baloldali hatalomátvétel rémképe még két évtized múltán is fenyegetésként hatott, és jó okot szolgáltatott egy katonai puccshoz.

A közelgő választások feszült politikai légkört teremtettek Görögországban. Ezt használta ki néhány katonai vezető, akik 1967 áprilisában rövid idő leforgása alatt átvették az uralmat. Az ürügyet az biztosította, hogy így mindenképpen megelőzhető volt egy esetleges baloldali fordulat az országban. 

Ezredesek hatalma

Bizonyára sok athéni ébredt harckocsik dübörgésére a városban és szerte a félszigeten. Georgiosz Papadopoulosz és Nikolaosz Makarezosz ezredesek Stylianosz Pattakosz dandártábornokkal egyetértésben, csapataikat utasítva 1967. április 21-én hajnalban elfoglalták a főváros stratégiai pontjait.

Letartóztatták a legbefolyásosabb politikai személyeket is, hogy az ellenállás legkisebb esélye se merüljön fel. 

Tervükkel szisztematikusan építették le a demokrácia minden elemét, helyére pedig a katonai diktatúra uralma lépett. A sajtó tekintetében teljes cenzúrát vezettek be, és rengeteg embert hurcoltak el. 

Papadopulosz (középen) Sztilianosz Pattakosz (balra) és Nikolaosz Makarezosz (jobbra) vezetőtársaival
Fotó: AFP/ Paul Porter / AFP

A görög lakosságnak az évek alatt egyre inkább elege lett a junta elnyomásából. 1973 novemberében egyetemisták tüntetést szerveztek. Az Athéni Műszaki Egyetem hallgatói elfoglalták az intézmény épületét, tiltakozásul a fennálló rezsim ellen.

Erre reagálva a hadsereg november 17-én csapatokat vezényelt a demonstráció leverésére, amelynek következtében huszonnégy ember meghalt. 

A cél az egyesítés

Dimitriosz Ionnidesz, egy másik magas rangú katonai vezető, kihasználva a zavargásokat, sikeresen vette át a junta irányítását. A határozott dandártábornok 1974-ben elérkezettnek látta az időt, hogy megkíséreljék megszerezni Ciprust, ezzel egyesítve a görögséget.

A frissen függetlenné vált szigetország első embere III. Makariosz érsek volt. A juntát támogató ciprusi szervezetek segítségével sikeresen megdöntötték a hatalmát, aki így kénytelen volt Londonba menekülni. 

Az egyesülési kísérlet mégis kudarccal végződött, ugyanis Törökország nem nézte tétlenül a görögök tevékenységét. A szigeten élő török kisebbség védelme érdekében kihasználta a kínálkozó alkalmat.

Görög politikai száműzöttek tiltakozása a junta ellen Németországban, 1967

Ám a török vezetés nem a konfliktus rendezését, inkább annak elmélyítését tűzte ki célul. Katonai erővel megszállta a sziget északi részét, azonban a lakosság közel sem volt homogén ezen a területen. Az életüket féltő görög polgárok délre menekültek, házaikat törökök foglalták el. 

A Ciprus egyharmadát megszálló erők a helyi kisebbséggel új államot alapítottak. A sziget megosztottsága azóta is állandó, és az Észak-ciprusi Török Köztársaságot a mai napig nem ismerte el egyetlen állam sem Törökországon kívül.

A junta bukása

A fiaskóval végződő kísérlet magával hozta Ioannidisz bukását is. Egy esetleges háború kirobbanásának esélye Törökországgal komoly ellentéteket váltott ki a katonai vezetésben. A többség érezte, hogy változásra van szükség, ezért hazahívták a korábban megbuktatott miniszterelnököt, Konsztantinosz Karamanliszt, aki az 1974 novemberében tartott választásokat meg is nyerte. 

Aggelisz tábornok és Georgiosz Papadopoulosz miniszterelnök megszemlélik a kadétokat

Az újonnan megalakuló kormány nem feledkezett meg a korábbi évek borzalmairól. 1975-ben felelősségre vonták a katonai junta tagjait. Papadopouloszra, Ioannidiszre és Makarezoszra kimondták a halálos ítéletet, ezt viszont később életfogytiglani börtönbüntetésre enyhítették.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.