Tigrisek lehetnek a Balaton mélyén?

Balaton

Az elmúlt évtizedekben többször is fel-felröppent az az állítás, miszerint Zamárdi, illetve Tihany közelében a második világháború leghíresebb német nehézpáncélosai, a Tigrisek közül három is a tó iszapjában rejtőzik. Ami tény, hogy a világháború egyik legfélelmetesebb harceszközének számító Tigrisek az 1944 őszétől 1945 április elejéig elhúzódó magyarországi harcokban is bevetésre kerültek, Hitler utolsó nagy offenzív kísérlete, az 1945. március 6-án elindított Tavaszi ébredés hadművelet idején pedig a Balaton térségében heves páncélos összecsapások zajlottak. Szintén tény, hogy a „magyar tenger” mélyén még most is legalább egy tucatnyi második világháborús roncs vár arra, hogy felfedezzék. A Tiger I-ből és utódából, a Tiger II-ből, közismert nevén a Királytigrisből eleve keveset gyártottak, és csak alig néhány példányuk maradt fenn világszerte. Ezért nyilván nagy szenzáció lenne, ha a Balaton mélyéről valóban előkerülne egy Tigris. Utánajártunk, hogy erre van-e bármilyen esély, vagy pedig csak a legendák világában létezhetnek a „balatoni Tigrisek”.

Német Tigrisekről suttognak a Balaton hullámai

A legnépszerűbb és szájhagyomány útján terjedő régi történet szerint 1945 márciusában a nagy dunántúli csata, a „Frühlingserwachen”, vagyis a Tavaszi ébredés hadművelet idején Zamárdi térségében három Tigris nehézpáncélos kísérelte meg az átkelést a befagyott Balaton jegén. Az első páncélos óvatosan ráhajtott a tó befagyott felszínére, hogy a személyzet ellenőrizze, elbírja-e a monstrumot a jégréteg. Az első Tigrist két további társa is követte, ám alighogy eltávolodtak a parttól, a jég recsegni-ropogni kezdett, majd nagy dörrenéssel beszakadt a harckocsik alatt, amelyek személyzete éppen hogy csak ki tudott ugrani a süllyedő acélszörnyekből – állítja a csaknem nyolcvan éves legenda.

A Tigris I híres 88 mm-es harckocsiágyúja az összes szövetséges páncélost képes volt megsemmisíteni akár másfél kilométeres távolságból is
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

A Tigrisekhez kapcsolódó balatoni legendakör egyik verziója Zamárdi térségére teszi az állítólagos elsüllyedés helyszínét, a másik szerint viszont Tihany közelében süllyedtek mélybe a félelmetes harckocsik. Ez utóbbi történet szerint a visszavonuló német csapatok azért süllyesztették szándékosan a Balatonba az üzemanyagból kifogyott harckocsikat, hogy azok ne kerülhessenek hadizsákmányként a Vörös Hadsereg kezébe. Ami tény, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban a náci Németország már alig tudott üzemanyagot biztosítani a páncélos, illetve gépesített egységei számára. Amikor 1944. augusztus 23-án Románia kiugrott a német szövetségből és szembefordult Hitlerrel, a Harmadik Birodalom egy csapásra elvesztette az üzemanyag-ellátás szempontjából legfontosabb forrását, a ploesti olajmezőket.

Felvonuló német páncélosalakulat a dunántúli harcok idején, 1944 márciusában
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 1944 szeptemberére emiatt a birodalom üzemanyag-termelése a korábbiak 10 százalékára esett vissza és a krónikus benzinhiány 1945 elejére – más súlyos problémák mellett – pedig egyenesen katasztrofálissá vált. 

A dunántúli hadműveletre összevont páncéloshadseregek ezért csak alig néhány napra elegendő benzintartalékkal rendelkeztek, 

és a visszavonuló német csapatok a páncélosaik jelentős részét amiatt vesztették el, mert egyszerűen kifogyott belőlük az üzemanyag. Az érvényben lévő parancs szerint az ilyen eszközöket – hogy ne kerüljenek az ellenség kezébe –, meg kellett semmisíteni, ezért akár még hihetőnek is tűnhetne az elsüllyesztési teória, ám a helyzet korántsem ilyen egyszerű. 

De valóban lehet Tigris-e a Tigris?

A balatoni legenda Tigris tankokról beszél, de arról már nem szól, hogy milyen Tigrisek rejtőzhetnek a tó mélyén. A félelmetes és hihetetlenül hatékony 8,8 cm-es Kwk harckocsiágyúval felszerelt PzKpfw. VI ausf A, vagyis a háborús filmekből legjobban ismert Tiger (Tigris) I 1942-ben jelent meg először a csatatéren. A típus 1944 júniusában beszüntetett gyártásáig összesen 1355 Tigris I hagyta el a szerelőszalagot, ám 1944 őszétől megmaradt példányait fokozatosan kivonták a hadrendből. Ezért 1944 végétől a német páncéloshadosztályok önálló nehéz páncéloszászlóaljait már a PzKpfw. VI ausf B típussal, a Tiger II-vel, vagy ismert nevén a Királytigrisekkel szerelték fel. 

A második világháború legpusztítóbb tűzerejű és legjobb páncélvédettségű nehézharckocsija a Tiger II "Királytigris" volt, amelyből kevesebb mint 500 példány készült
Fotó: Wikimedia Commons

A balatoni csatában bevetett és Joachim Pepiper SS-Standartenführer (a Waffen-SS ezredese) parancsnoksága alatt álló híres-hírhedt 503. SS-nehézpáncélos zászlóaljban már csak Királytigrisek voltak rendszeresítve. Nincsen arra adat, hogy a kudarcba fulladt ardenneki ellentámadás után a nyugati frontról kivont, és a Dunántúlra átvezényelt, Sepp Dietrich SS-Oberstgruppenführer (a Waffen-SS vezérezredese) parancsnoksága alatt álló 6. SS-páncéloshadseregben lett volna még számottevő Tigris I-es. 

Josef (Sepp) Dietrich Oberstgruppenführer (a képen balra) a 6. SS-páncéloshadsereg parancsnoka
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

Dietrich páncéloshadseregében a bevetett harckocsik legnagyobb része Panzer IV-es, illetve a második világháború egyik legjobb harckocsijának tartott PzKpfw V Panther, vagyis Párduc páncélos volt, kiegészülve Peiper Királytigriseivel. A másik támadócsoport, Herman Balck vezérezredes 6. hadseregének páncélosalakulatai is zömében Panzer IV-esekből, kisebb részt pedig Párducokból álltak. A magyar köznyelvben a Tigris a Tiger-I-re, a Királytigris pedig a Tiger-II-re vonatkozik. Ebből kiindulva tehát valószínűtlen, hogy 1945 márciusában „Tigrisek” süllyedtek volna a Balatonba. 

Búvárok határozottan állították, megtalálták az egyiket

Az előzőeknél is komolyabb probléma, már ami a legenda hitelességét illeti, hogy a Tigris 56,9 tonnát, a Királytigris pedig 69,8 tonnát nyomott. A korabeli feljegyzések szerint csak 1944 decemberében kezdett el befagyni a Balaton, februárban pedig már elindult az olvadás. A Tavaszi ébredés kódnevű német offenzíva idején, vagyis március első felében az enyhe idő, a váltakozó havas eső és eső okozott súlyos problémát a Balaton és a Velencei-tó közötti térségből a Duna irányába előretörő német támadó egységek számára.

Waffen-SS alegység a Tavaszi ébredés hadművelet idején, a Dunántúlon. Az időjárás szinte lehetetlenné tette a nehézpáncélosok bevetését
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A harckocsik, alighogy letértek a műútról, hogy szétbontakozzanak a támadáshoz, szinte azonnal elakadtak a Sárrét süppedékes ingovánnyá vált területén. A Balatont ekkor már igencsak vékony és töredezett jég borította, amin legfeljebb egy hason csúszó gyalogos katonának lett volna esélye az átkelésre, de semmiféleképpen sem egy Tigrisnek, vagy még inkább egy Királytigrisnek. 

De önmagában emiatt még nem kell teljesen elvetni azt az elméleti lehetőséget, hogy süllyedhetett német harckocsi a Balatonba,

 mert vannak olyan írásos dokumentumok, amik azt bizonyítják, hogy kisebb-nagyobb német egységek átkeltek a tavon a harcok alatt, csak nem a saját lábukon, hanem dereglyék vagy kompok fedélzetén. Olyan levéltári forrás azonban még nem került elő, ami azt bizonyítaná, hogy a dunántúli harcok idején katonákkal vagy hadifelszereléssel megrakott dereglyék süllyedtek volna a Balatonba.

Egy Panzer V "Párduc" és személyzete 1945 márciusában a Dunántúlon, a balatoni csata idején
Fotó: Bundesarchiv/O.Ang.

 A balatoni Tigrisek legendáját megkérdőjelezők azt is felszokták hozni ellenérvként, hogy a Balatonba zuhant vagy süllyedt harci eszközök roncsait 1945 után feltérképezték és kiemelték a vízből. Ez azonban csak részben igaz. A nagyobb, és elsősorban a hajóforgalmat vagy a strandolást veszélyeztető roncsokat valóban kiemelték, de a szakértők szerint még napjainkban is legalább tucatnyi második világháborús repülőgép, illetve harci eszköz roncsa rejtőzhet a Balaton iszapjában.

 2003-ban igen nagy visszhangot váltott ki a lellei búvárkör beszámolója, miszerint ők legalább az egyik Tigrist megtalálták Zamárdi térségében. 

Részletesebb beszámolójuk szerint a Tigrisnek csak a lövegtornya és az ágyúja áll ki a vastag iszaprétegből.

A Tigrisekből alig maradt fenn néhány példány
Fotó: Bundesarchiv/Grimm, Artur

 A roncs megóvása érdekében azonban nem voltak hajlandók megadni az állítólagos harckocsi pontos koordinátáit, nehogy az az illegális kincsvadászok fosztogatási terepévé váljon. Azt állították, hogy ha lesz olyan hivatalos szervezet, amely képes viselni a részletesebb kutatással és a kiemeléssel együtt járó horribilis költségeket, azzal közölni fogják a feltételezett Tigris pontos helyét. Noha azóta már valamivel több mint két évtized eltelt, ám ennek ellenére nincsen újabb hír a „Balaton Tigriseiről”.