Számos bányavállalatnak az a terve, hogy összegyűjti ezeket a csomókat, ami félő, hogy szétrombolja az újonnan felfedezett folyamatot – és károsítja az ettől az oxigéntől függő tengeri életet.
Andrew Sweetman a Skót Tengertudományi Társaság vezető kutatója, először 2013-ban látta először – a tengerfenéken, teljes sötétségben, hatalmas mennyiségű oxigén termelődött, de nem foglalkozott vele, mert azt tanulta, hogy oxigént csak fotoszintézis útján jöhet létre. Végül rájött, hogy éveken át ignorálta ezt a potenciálisan hatalmas felfedezést. Kollégáival Hawaii és Mexikó közötti mélytengeri területen végezték a kutatásukat , ahol a tengerfeneket ezek a fémcsomók borítják. A felfedezést a Nature Geoscience magazinban publikálták.
A csomók akkor formálódnak, amikor a a tengervízben oldott fémek összegyűlnek a kagylótöredékeken – vagy más törmeléken. Ez a folyamat évmilliók alatt játszódik le.
És mivel ezek a csomók lítiumot, kobaltot és vörösrezet tartalmaznak – ezek szükségesek az akkumulátorok gyártásához – sok bányavállalat olyan technológián dolgozik, amivel összegyűjtheti és felszínre hozhatja ezeket a csomókat. De a csomók által termelt oxigén szükséges a tengerfenéki élethez is. Ezért aggasztó, hogy a bányavállalatok be akarják gyűjteni őket.
A tudósok megfejtették, hogy a fémcsomók azért képesek precízen oxigént gyártani, mert úgy működnek mint az akkumulátorok. Ha egy akkumulátort tengervízbe teszünk, sisteregni kezd, mivel az elektromos áram a tengervizet oxigénre és hidrogénre bontja (buborékok). A tudósok úgy vélik, hogy ez történik a csomókkal természetes állapotukban. Olyan, mint egy elemlámpában lévő elem. Ha egy elemet teszünk, a lámpába, nem világít, ha kettőt, akkor lesz elég feszültségünk, hogy világítson az elemlámpa. Amikor a csomók a tengerfenéken vannak, egymással kölcsönhatásban, összhangban dolgoznak, mint több akkumulátor.
A kutatók laboratóriumban tesztelték az elméletet. Fémcsomókat gyűjtöttek és tanulmányoztak. Megmérték minden fémes csomó felszínén lévő feszültséget – lényegében az elektromos áram erősségét.
Azt találták, hogy majdnem egyenlő egy tipikus AA méretű elemben lévő feszültséggel. Ez azt jelenti, hogy a tengerfenéken nyugvó csomók elég nagy elektromos áramot tudnak generálni ahhoz, hogy a tengervíz molekuláit szétválasszák.
A kutatók úgy vélik, hogy ugyanez a folyamat – az elem – hajtja az oxigéntermelést, amihez nem szükséges fény és biológiai folyamat, történhet más holdakon és bolygókon, oxigénben gazdag környezetet hozva létre, ahol gyarapodhat az élet.
A Clarion-Clipperton Zónát, ahol a felfedezést tették, már számos bányavállalat vizsgálta, melyek olyan technológián dolgoznak, amivel összegyűjtik és a felszínen lévő hajóra hozzák a csomókat.
A amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal figyelmeztetett, hogy ez a tengerfenéki bányászat elpusztítja az életet és tengerfenéki élőhelyet a bányászott területeken. 44 országból több, mint 800 tengertudós aláírt egy petíciót, amelyben hangsúlyozzák a környezeti veszélyeket és fa bányászati tevékenység beszüntetésére szólítanak fel.
Mindig fedeznek fel új fajokat a mélyóceánban – gyakran mondják, hogy jobban ismerjük a Hold felszínét, mint a mélytengert. És ez a felfedezést azt bizonyítja, hogy a csomók maguk biztosíthatják az oxigént ehhez az élethez.
Már vannak elsöprő bizonyítékok, hogy a mélytengeri csomómezőkön a külszíni fejtés el fogja pusztítani az ökoszisztémákat, amiket alig ismerünk. Mivel ezek a mezők a bolygónk egy nagy területét fedik, őrültség a mélytengeri bányászat, tudva, hogy ezek a mezők az oxigéntermelés szignifikáns forrásai lehetnek.
(Forrás: BBC Science News: https://www.bbc.com/)