Döbbenet, milyen belső folyamatok alakítják a párválasztást

Párválasztás: emberek viszonylag pontosan ítélik meg a saját vonzerejüket és a leginkább olyan partnert keresnek, akik megfelelnek önképüknek.

Egy új kutatás szerint az emberek viszonylag pontosan ítélik meg a saját vonzerejüket és a leginkább olyan partnert keresnek, akik megfelelnek önképüknek. A szakemberek így egyre jobban tudják értelmezni a párválasztás bonyolult lelki folyamatait.

A párválasztás titkos mélységei

A Personality and Individual Differences tanulmányból kiderül, hogy mind a férfiak, mind a nők remekül pozícionálják és értékelik a saját fizikai vonzerejüket, ami közrejátszik a párválasztásnál. Ráadásul a párok általában jól illenek egymáshoz a kinézet szempontjából, ami a szakemberek szerint arra utal, hogy általában olyanokkal létesítünk kapcsolatot, akik a saját „csapatunkban” játszanak. Ezek a megállapítások egy átfogó elemzés eredményei, amely közel 1300 ellentétes nemű párt és 27 egyéni tanulmányt foglalt magában. A résztvevők között elsősorban fiatal felnőttek voltak, átlagosan 25 évesek, főként egyetemisták.

A tudósok megállapították, hogy az emberek legszívesebben olyanokkal randevúznak, akik hasonló módon ítélik magukat vonzónak; gyakran vannak tehát olyan partnereik, akik hasonló önértékeléssel rendelkeznek.

 

Párválasztás: emberek viszonylag pontosan ítélik meg a saját vonzerejüket és a leginkább olyan partnert keresnek, akik megfelelnek önképüknek. 
Fotó: Adobe Stock

Az adatok eredetileg évtizedes tanulmányokból származnak, amelyekben párokat kértek meg arra, hogy értékeljék a saját fizikai vonzerejüket. Ezután megmutatták a képeiket idegeneknek, akik objektív mérőszámokat adtak meg a fizikai megjelenésükkel kapcsolatban.

A Floridai Egyetem pszichológusai újraelemeztek egy 1988-ban készült, mérföldkőnek számító metaanalízist, amely huszonhét különböző, a párok vonzerejéről szóló tanulmány adatait gyűjtötte össze.

 Az azóta eltelt években a terület kutatói új módszerekkel álltak elő a párok adatainak elemzésére, így ez a hatalmas adathalmaz tökéletes lehetőséget teremtett arra, hogy a korábbi tanulmányt modern eszközökkel újraértékeljék.

A metaanalízissel kapcsolatos kutatások köre igen széles. Egy egész sor kutatás létezik a párok adatainak elemzésére, de ezeket még nem igazán vetették össze 

– mondta Gregory Webster, a kutatócsoport vezetője a ZME Science online tudományos portálnak.

 

Hasonló szintű fizikai vonzerőt mutatnak

A kettős értékelési módszerek figyelemre méltó összhangot mutattak az önbevalláson alapuló és a megfigyelt vonzerő-értékelések között. Ez a szakemberek szerint arra utal, hogy az egyének általában reális képet alkotnak a fizikai vonzerejükkel kapcsolatban. Az önértékelés és a külső észlelés közötti kapcsolatot mérő korrelációs együtthatók mérsékelten pozitív kapcsolatot mutattak. 

A férfiak esetében a korreláció 0,23, a nők esetében pedig 0,21 volt, ami jelentős összefüggést jelez aközött, ahogyan az egyének látják magukat, és hogyan mások látják őket.

Párkapcsolataink gyakran tükrözik azt, ahogyan saját magunkat látjuk
Fotó: Pinterest

Az eredeti adatok 1972-ből származnak, de Webster azt állítja, hogy az eredmények 2024-ben is relevánsak. Elismeri az online társkeresés lehetséges hatását (ahol a kezdeti benyomások gyakran kizárólag a képeken alapulnak), ugyanakkor fenntartja, hogy az emberek által vonzónak tartott alapvető szempontok konzisztensek maradnak a kultúrák és a különböző korszakok között.

Megállapítottuk, hogy a párok nem csak hasonló szintű fizikai vonzerőt mutatnak, hanem egymás vonzerejét is pontosan fel tudják mérni. A férfiak önbevallása szerint a vonzerejük 0,10-es korrelációban állt a nők megfigyelt vonzerejével, és fordítva, a nők esetében 0,12-es korrelációban. Bár ezek alacsonyabbak, de még mindig szignifikáns kapcsolatot jeleznek, ami arra utal, hogy hajlamosak vagyunk olyan partnereket választani, akiknek a vonzereje szorosan megegyezik a sajátunkéval 

– magyarázta mondta Gregory Webster, hozzátéve, hogy az eredmények alátámasztják az asszortatív párválasztás elméletét, amely szerint a hasonló tulajdonságokkal és fizikai vonzerővel rendelkező egyének alkotnak egy párt.

Az eredmények tehát arra utalnak, hogy gyakran a párkapcsolataink gyakran tükrözik azt, ahogyan saját magunkat látjuk. Mint ilyen, a tanulmány egy új réteggel bővíti a vonzalom és a kapcsolatok dinamikájának megértését.