Még 1828-ban egy „félig vad” 16 éves fiú „meghódította” a kontinenst, amikor látszólag a semmiből felbukkant a németországi Nürnbergben. A zilált kamasz két levelet vitt magával, amelyek szerint egy sötét és hideg börtönben nőtt fel, ahol egy „titokzatos férfi” tartotta fogva.
Az „elvadult gyermek” nem tudott jól beszélni, de a nevét Kaspar Hausernek írta.
Hamarosan pletykák kaptak szárnyra arról, hogy honnan származhat. Egy éven belül kialakult egy népszerű hipotézis: egyesek azt állították, hogy Hauser a nemrég elhunyt Carl nagyherceg fia, aki a Szent Római Birodalom 1806-os felbomlása előtt a dél-németországi Badenben volt herceg. A történelem úgy tartja, hogy a nagyherceg egyetlen életben maradt fia 1812-ben csecsemőként meghalt. Hauser hirtelen felbukkanásával azonban
egyesek azt feltételezték, hogy a Badeni Ház valódi örökösét talán elrabolták és kicserélték egy haldokló csecsemővel, „hogy egy mellékági leszármazottat ültessenek a trónra”.
Öt évvel Hauser rejtélyes megjelenése után a fiatalembert halálra késelték, ami még több kérdést vetett fel az ügyben, és az elmúlt évtizedek során cikkek, könyvek, filmek és színdarabok százait inspirálta.
Azt állítják, hogy ez a 19. század egyik legnagyobb történelmi rejtélye
– mondta Turi King genetikus a ScienceAlert online portálnak, aki egyike volt azoknak a kutatóknak, akik 2014-ben segítettek azonosítani III. Richárd király csontvázát.
Kinget néhány évvel ezelőtt felkérték, hogy csatlakozzon egy nemzetközi tudóscsoporthoz, amely megpróbálja Kaspar Hauser haját és vérét azonosítani, illetve a Baden-ház leszármazottaihoz kapcsolni.
A korábbi kísérletek ellentmondásos eredményeket hoztak, és néhány tudós vitatta, hogy vajon hitelesek-e a vérnyomok, amelyeket a késelés napján vettek Hauser alsóneműjéből.
A halál után a DNS-ünk egyre rövidebb és rövidebb töredékekre bomlik, amíg nem marad semmi, amit szekvenálni lehetne. Az 1990-es években és a 2000-es évek elején rendelkezésre álló DNS-elemzési módszerek jól működtek a hosszú DNS-töredékek esetében, de nem adtak konzisztens eredményeket, amikor a Hausertől származó különböző tárgyak DNS-elemzését végezték
– magyarázza King, aki jelenleg a Bath-i Egyetemen dolgozik.
Hauser vér- és hajmintáinak felhasználásával King és kollégái modern szekvenálási technikákkal újraelemezték a fiatalember mitokondriális DNS-ét, amely az anyai vonalon keresztül öröklődik. Az iScience tudományos szaklapban publikált tanulmányukban arra jutottak, hogy a DNS a hajminták mindegyikében azonos volt, és a vérminták 1990-es évekbeli elemzésével is egyezett, ami első alkalommal erősíti meg a minták hitelességét.
Amikor azonban Hauser mtDNS-ét összehasonlították feltételezett királyi testvérei és leszármazottaik mtDNS-ével, nem találtak egyezést.
A csapat arra a következtetésre jutott, hogy Hauser génjei „egyértelműen eltértek a Baden-ház mitokondriális vonalától”, ami „kizárja az anyai rokonságot” és a széles körben elfogadott „hercegi elméletet”. Sajnos az adatok alapján még mindig nem lehet megmondani, hogy ki is volt az elveszett fiú.