A királynő, aki megteremtette az angol teakultuszt

Michael Dahl 1705-ös festménye Anna királynőről

Háromszáztíz éve, 1714. augusztus 1-jén hunyt el Anglia utolsó Stuart-házi uralkodója és az első uralkodó a brit trónon. Anna királynő tizenkettő évig uralkodott.

Nem volt biztos, hogy királynő lehet

II. Károly király öccse, a későbbi II. Jakab második lányaként született 1665. február 6-án. Apja, aki 1685-ben követte a gyermektelen Károlyt a trónon, rendkívül népszerűtlennek számított, mert áttért a katolikus hitre – Anna és testvérei azonban szigorú protestáns nevelést kaptak. A hercegnő beteges gyermek volt, látása korán megromlott, vesebajjal küzdött és a himlőt is elkapta, tanulmányai mindösszesen a nyelvek elsajátítására és a zenére szorítkoztak. Tizennyolc évesen Oldenburgi György dán herceggel boronálták össze, a hatalmi házasságból szövődött valódi szerelmüket tragédiák sora árnyékolta be. 

Anna tizenhét alkalommal esett teherbe, de csak öt gyermeke született élve, a csecsemőkort egyedül túlélő Vilmos fia 1700-ban, 11 évesen halt meg; ma azt valószínűsítik, hogy a vetélésekhez Anna gyermekként elkapott betegségei vezethettek.

Anya és fia: Anna és az 1689-ben született Vilmos, Anna királynő egyetlen csecsemőkort túlélt gyermeke
Fotó: Wikimedia Commons/Godfrey Kneller 

Mária nővérét a protestáns Orániai Vilmos holland helytartóhoz adták feleségül, aki 1688-ban a „dicsőséges forradalommal” megdöntötte a rendkívül népszerűtlen II. Jakab uralmát, s egy évvel később feleségével társuralkodóként elfoglalta az angol és a skót trónt. 

A házasságból nem született gyermek, és mivel Anna gyermekei is korán meghaltak, a parlament 1701-ben úgy döntött: amennyiben mind Vilmos, mind Anna utód nélkül hal meg, a trónt a hannoveri választófejedelem lánya, Zsófia örökli.

Az 1694-ben megözvegyült Vilmos 1702 márciusában meghalt, őt a trónon a 37 éves Anna, az első férjezett angol királynő követte. Uralkodására esett az angol történelem két fontos mozzanata: Nagy-Britannia létrejötte és a brit világhatalmi állást megalapozó spanyol örökösödési háború.

 

Uralkodását végigkísérte a spanyol örökösödési háború

Az angol és a skót parlament által külön-külön elfogadott, 1707-ben életbe lépett Egyesülési Törvény kimondta Anglia és Skócia egyesülését Nagy-Britannia Királyság néven. Bár a két ország között már 1603 óta perszonálunió állt fent, addig külön parlamenttel, közigazgatási és igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkeztek és belpolitikájukban önállók voltak. A törvény értelmében a két törvényhozó szervet az egységes, Londonban ülésező kétkamarás brit parlament váltotta fel, bár ebben a skót képviselők száma elmaradt az angolokétól, közös költségvetést vezettek be, közös lett a pénz és Nagy-Britanniát egységes vámterületté nyilvánították. 

Anna a következő évben megvétózta a skót milícia újjászervezéséről szóló törvényt, ez volt az utolsó alkalom, hogy brit uralkodó megakadályozta egy parlament által elfogadott törvény hatályba lépését.

Oldenburgi György cumberlandi herceg és Anna királynő
Fotó: Wikimedia Commons/Charles Boit

Anna uralkodását végigkísérte az 1701-ben kitört spanyol örökösödési háború. Az angol csapatok főparancsnoka John Churchill, Marlborough hercege volt, akinek pozícióját az udvarban nemcsak a hadi sikerek alapozták meg, hanem az is, hogy felesége, Sarah Churchill a királynő legjobb barátnője volt, aki óriási informális befolyásra tett szert (egyesek leszbikus kapcsolatot is valószínűsítettek kettejük között). A hercegnő azonban túlságosan elbízta magát és egyre többször keveredett nyilvánosan is vitába a királynővel, s viszonyuk annyira megromlott, hogy 1710-ben elvesztette hivatalait az udvarban. 

Anna új kegyence Abigail Masham (Sarah Churchill szegény unokatestvére, akit ő mutatott be az udvarban) lett, ezzel pedig politikai irányváltás is kezdődött: 

a háborút pártoló whigek helyett felerősödött az új kedvenccel közeli kapcsolatot ápoló toryk befolyása, akik béketárgyalásokat kezdtek. A háborút lezáró 1713-as utrechti békéből Nagy-Britannia a legerősebb tengeri hatalomként került ki, megkapta az amerikai francia gyarmatok egy részét, Spanyolországtól megszerezte a stratégiai fontosságú Gibraltárt és hozzájutott a rabszolga-kereskedelem monopóliumához is.

 

Megteremtette az angol teakultuszt

Az élete végén köszvénnyel is küszködő Anna ekkor már járni is nehezen tudott, fájdalmai miatt egyre gyakrabban nézett a pohár mélyére, így alattvalói a kevéssé tiszteletteljes Brandy Nagyiként emlegették. Az orvosok a korban szokásos eszközökkel, érvágással, katéterezéssel próbálták gyógyítani, nem sok sikerrel: a királynő 1714. július 31-én a Kensington palotában halt meg. 

Utóda a trónon az 1701-es trónöröklési törvény értelmében a protestáns I. György hannoveri választófejedelem lett.

 

Michael Dahl 1705-ös festménye Anna királynőről
Fotó: Wikimedia Commons/Michael Dahl 

Anna uralkodása alatt rendezték meg az első ascoti derbit és akkor készült el a Szent Pál-székesegyház is, az ekkor született rendelkezések, kifejezetten az 1707-es egyesülési törvények nagyban hozzájárultak Nagy-Britannia protestáns identitásának megerősítéséhez és ekkorra estek a később meghatározó erővé váló két politikai párt, a whigek és a toryk első konfliktusai. 

Anna uralkodása alatt kezdődött a brit ipari forradalom, bár annak teljes hatása csak később vált nyilvánvalóvá; a kereskedelem és a gyarmatosítás terén elért sikerek megalapozták Nagy-Britannia világhatalmi státuszát.

A királynő jelentősen hozzájárult az angol teakultusz kialakulásához: Anna a briteknél megszokott ale sör helyett szívesebben ivott teát a reggelijéhez. Az úgymond „teadivat” főleg a nők között terjedt el – ezt jelentősen elősegítette, hogy a teázókba ők is beléphettek, míg a kávéházakba nem.

 

(MTVA Sajtóarchívum)