Közösen kezdtek új életet a Vezúv kitörésének túlélői

Pompeji pusztulása egy romantikus stílusú festményen

Fotó: Wikimedia Commons

A Vezúv több mint ötven alkalommal, legutoljára nyolcvan éve tört ki, és a mai napig az egyik legveszélyesebb tűzhányóként tartják számon. Kétségtelen, hogy a leghírhedtebb tragédiát Kr. u. 79 augusztusában okozta, amikor mindössze egy nap leforgása alatt borította be Pompejit lávával és a hamuval, elpusztítva a virágzó várost.

A Kr. u. 60–70-es években több földrengés rázta meg Pompejit és környékét, melyek hatására nemcsak házak dőltek össze, hanem a közeli vulkán mélyén is elindultak a robbanás előtti folyamatok. Egy kisebb, ám mégis a legjelentősebb földrengés 79 augusztusában történt – négy nappal később kitört a már régóta szunnyadó Vezúv.

Egy város végzete

Elsőként füst jelent meg a késő nyári égbolton, eltakarva a Nap fényét, majd hamu kezdett el esni az égből, később apró kövek is. A tűzhányó aktivitása váratlanul érte a rómaiakat, hiszen abban a hitben voltak, hogy a Vezúv csupán egy hegy. Míg a földrengésekhez hozzászoktak az emberek, vulkánkitörést még sosem éltek át. Eleinte úgy gondolták, hogy hamarosan megszűnik a különös jelenség, de egyre több és nagyobb kövek lövelltek ki a kürtőből. 

A pánik elszabadult, sokan menekülni kezdtek, de nem voltak képesek időben elhagyni a települést.

Ennek oka többek között az volt, hogy a nagyjából 12 ezres lakosú város csak hét kapuval rendelkezett. Az a kevés polgár, aki kijutott, többnyire a gazdag réteghez tartozott. Azok az emberek, akik feladták a város elhagyásának reményét, házaikban rejtőztek el. 

A kitörés John Martin festményén
Fotó: Wikimedia Commons

Egy szemtanú visszaemlékezése alapján a Vezúv kitörése apokaliptikus volt. Ahogyan írta: „azt hittem, hogy a világgal együtt pusztulok el”. A hamu mellett lassan a mérges gázok is beszivárogtak a város falain belülre. Mindezzel együtt valószínűleg tizenkét óra elég volt ahhoz, hogy a vulkán elpusztítson mindent és mindenkit a településen. Bár a láva ellepte a várost és élhetetlenné tette, ezzel hosszú távon megőrizte az ókor egy szeletét.

A következő évszázadokban

Egy Pompejihez közel fekvő település, Herculaneum a Vezúv egy korábbi kitörésének köszönhette létezését, ugyanis a vulkán egyik lávafennsíkjára épült. Elhelyezkedése miatt a Vezúv kitörése kezdetben csak kis mértékben érintette, de a látottak elég motivációt adtak a lakosságnak a meneküléshez. Később a törmelékár azonban teljesen elborította a házakat, megölve a néhány hátramaradt lakost a kikötőben, és hermetikusan elzárta a várost a következő 1700 évre. 

A Vezúv déli lejtőjén fekvő települést, Boscotrecase-t szintén elöntötte a láva. 

A túlélők nem hagyták el Pompeji térségét – a lehető legközelebb telepedtek le egykori otthonukhoz. A menekültek többsége együtt kezdett új életet, kihasználva a korábbi gazdasági és társadalmi kapcsolataikat. Például a Munatiuses és Caltilius családok sarjai összeházasodtak, egy sikeres és gazdag jövő alapjait letéve. Azonban több vagyonos család mindenét elvesztette, és rosszabb életkörülmények közé kényszerültek. De nem csak a házasságokat befolyásolták az események: Avianius Feliciot például egy család örökbe fogadta, miután nem maradt élő rokona.

Pompeji romjai napjainkban
Fotó: Wikipédia /Qfl247 / CC BY-SA 3.0

A 79-es kitörés után közel egy évszázadig nincs forrás a Vezúvot illetően. Egy 172-es feljegyzés szerint a vulkán még mindig aktív volt, a 300-as években kétszer is kitört, majd azt követően szinte minden évszázadban. Általában kevésbé súlyos következményekkel járó esetekről beszélhetünk, de természetesen van kivétel: 1794-ben és 1861-ben Torre del Grecoban okozott jelentős károkat. A korábban említett, Pompejivel együtt elpusztult Boscotrecase városát 1903-ban kezdték el feltárni. Csupán három évvel később a láva újból ellepte a város egy részét. A 21. században nyugodt a vulkán – de bármikor beindulhat a folyamat, amely a Vezúv kitörését eredményezheti.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.