Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Adriana Zuniga-Teran a városi rezilienciát tanulmányozva sok, az ókori civilizációk által alkalmazott technikát vizsgált. A tanulmányok azt mutatják, hogy a globális hőmérséklet emelkedéssel a veszélyesen forró nyarak, mint 2023-ban és 2024-ben, egyre gyakoribbak lesznek, és az intenzív viharok több áramkimaradást okozhatnak. A forróbb jövőre készülve a mai tervezők tanulhatnak a múltból.
Sumérok
A sumérok körülbelül 6.000 évvel ezelőtt éltek, forró és száraz éghajlaton, a mai Irak területén. Már akkor voltak technikáik a hőség kezelésére.
A régészek a mezopotámiai városok maradványait tanulmányozva leírják, hogy a sumérok vastag falakkal és kis ablakokkal minimalizálták a hőnek való kitettséget és tartották a beltéri hőmérsékletet hűvösen. Falaikat és tetőiket olyan anyagokból építették, mint például vályogtégla, vagy sár, amik napközben elnyelik és éjszaka felszabadítják a hőt. Épülteiket közvetlenül egymás mellé építették, ami csökkenti az intenzív napsugárzásnak kitett falak számát. A kis udvarok világosságot és szellőzést nyújtottak. A keskeny utcák árnyékot biztosítottak napközben és lehetővé tették, hogy a gyalogosok kényelmesen haladjanak keresztül a városon.
Egyiptomiak
Az ókori egyiptomiak is olyan anyagokat használtak, amik a hőséget távol tartották. A palotákat kőből építették és volt udvaruk. A lakóépületeket sártéglából készítették. Sok ember nomád viselkedést alkalmazott az épületeken belül, hogy elmeneküljön a hőség elől: tetőtéri teraszokat használtak, amik éjszaka hűvösebbek voltak, mint az alvóhelyek. Az épületek hűtésére egy unikális technológiát dolgoztak ki (mulqaf), ami az uralkodó széliránnyal szemben lévő magas fal nyílásokból állt. Ezek a nyílások merőkanálként működtek, hogy befogják a szelet és beömlesszék lefelé, hogy hűtsék az épületet. A belépő szél légáramlást hozott létre, ami segít a hőt kiszellőztetni más nyílásokon keresztül. A mulqaf-elvet fel lehet méretarányosítani és nagyobb tereket lehet így hűteni. Szélfogó néven a Közel-Keleten és Közép-Ázsiában jelenleg alkalmazzák az épületekben, melyek így légkondicionálás nélkül még a nagyon forró időszakokban is kényelmesek.
Pueblo indiánok
Más kontinensek és más idők civilizációi hasonló stratégiákat dolgoztak ki és kidolgozták saját unikális megoldásaikat is. A mai Amerikai egyesült Államok délnyugati részén élő pueblok kis ablakokat és olyan anyagokat, mint pl. sártégla és szikla, alkalmaztak és közös falú épületeket építettek, hogy minimalizálják a bejövő hőt.
Tudták a nap orientációjának fontosságát is. Az ókori pueblok a teljes közösségeket dél felé néző sziklák kiálló része alá építették. Ezzel az orientációval az épületeik árnyékosak voltak és nyáron hűvösebbek voltak, de télen kaptak napfényt sugárzott hőt, hogy melegebbek legyenek. Leszármazottaik hasonló orientációt és más várostervező stratégiákat alkalmaztak, és vályogtégla otthonaik még gyakoriak az Amerikai egyesült Államok délnyugati részén.
Muszlim kalifátusok
A modern vízkezeléseket is ritkán tervezik a száraz éghajlathoz. Az esővíz infrastruktúra úgy van létrehozva, hogy a felhőszakadások túlfolyását elvezessék a városból olyan gyorsan, amennyire lehet. Mégis, ugyanazon városoknak vizet kell behozniuk az emberek és a kertek számára, időnként távoli forrásokból.
A 8. században az Afrika északi és Spanyolország déli, száraz részén élő muszlim kalifátusok az épületeiket esővíz begyűjtő technikával tervezték, hogy befogják a vizet. A csapadékból származó túlfolyást a tetőn át összegyűjtötték és víztárolókba vezették. A tető és az udvar padlójának lejtése vezette el a vizet és így udvaraik növényzettel borított vidékeinek öntözésére használták. A mai Mendoza (Argentina) ezzel a módszerrel öntözi a nagyszerű városi utcákat szegélyező növényeket és fákat.
Maják és and Teotihuacanok
Az emberek városi mértékben is gyűjtötték és raktározták az esővizet, hogy ellenálljanak a száraz időszaknak. Az ókori Xochicalco Teotichuacan városa és sok a mai Mexikó és Közép-Amerika területén fekvő maja város piramisaikat, köztereiket és vízvezetékeiket használták, hogy az esővizet nagy víztárolókba vezessék a jövőbeni használatra. Gyakran növényekkel tisztították a vizet.
Ma a tudósok vizsgálják, hogyan lehet az esővizet jó minőségben tárolni Indiában és más országokban. Az már elismert, hogy az esővíz begyűjtése és a zöld infrastruktúra hatékony stratégiák a városi reziliencia növeléséhez.
Ezen leckék működésbe léptetése
Mindegyik fent említett ókori kultúra megtanítanak arra, hogy maradjunk hűsek a forró, száraz éghajlaton, és ezeket a módszereket megtanulhatják a mai modern tervezők. Vannak építészek, akik már alkalmazzák ezeket terveik jobbá téve ezzel a terveiket. Például, az északi féltekén lévő épületeket lehet orientálni, hogy maximalizáljuk a déli kitettséget. A dél felé néző ablakok árnyékoló eszközökkel kombinálva nyáron csökkentik a napsugárzást, de télen hagyják, hogy melegítsen a Nap. Az esővíz begyűjtése és a kertek és a vidék locsolására való használata csökkenti a vízfogyasztást, alkalmazkodik a szárazabb körülményekhez és növeli a városi rezilienciát.
A modern városok és üvegtornyaik jobb hőkezeléshez való átalakítása nem egyszerű, de vannak olyan technikák, amiket alkalmazni lehet az új tervekhez, hogy jobban éljünk a forróbb és szárazabb éghajlatokon és, hogy kevésbé hagyatkozzunk az állandó nyári légkondicionálásra. Ezek az ókori civilizációk megtanítják nekünk, hogyan?
(Forrás: The Conversation: https://theconversation.com/)
