Az Ausztrál Stratégiai Politikai Kutatóintézetet (Australian Strategic Policy Institute, ASPI) 2001-ben alapította az ausztrál kormány. Az intézmény tudományos tevékenysége független a mindenkori választások győztesétől, a kutatásokról az intézet dönt, sőt, külföldi kormányok és intézmények is finanszírozhatnak tudományos projekteket.
Az ASPI 20 év tudományos kutatásainak adatait kezdte elemezni 2023-ban. A vizsgálat célja az, hogy kiderüljön, melyik országban születik a legtöbb találmány és tudományos felfedezés. A nagy adatmennyiségre támaszkodó program neve Kritikus Technológiai Nyomkövető (Critical Technology Tracker) lett.
A kutatók számár, a trendek alapján nyilvánvaló volt, hogy Kína válik az indo-csendes-óceáni térség vezető államává, de az idei eredmény a tudósokat is meglepte.
2003 és 2007 között szinte csak az Egyesült Államok szerepelt az első helyen (64-ből 60 területen), de az amerikai első helyezések száma mindössze hétre zsugorodott az utolsó vizsgált időszakban, 2019 és 2023 között
Kína mindössze három területen vezette a toplistát 2003-ban, most azonban a 64-ől már 57 tudományos kategóriában világelső.
Az újonnan szerzett első helyezések között a következők szerepelnek Kína számára: nagy teljesítményű számítástudomány, gravitációs szenzorok, űrkutatás, vagy a fejlett microchipek tervezése és gyártása.
Ha a többi kategória nem is sokkolja az amerikai kormányzatot, a microchipek kérdése mindenképpen aggasztó az USA számára. A félvezetőipar korunk legfontosabb gyártási szektora, amelynek globális mérete 2030-ra eléri az egytrillió dollárt. Az integrált áramkörök, a chipek azért lényegesek, mert ezek a vezérlik nem csak az atomrakétákat, robotokat, lézereket vagy elektromos autókat, de az otthoni hűtőszekrényeket, tévéket és a mobiltelefonokat is. Ma már szinte minden elektromos eszközben integrált áramkör van. A microchipek fejlesztését évtizedekig az Egyesült Államok vezette, míg a nagyon drága chipgyártást Tajvanra helyezte ki az USA. (Ma Tajvanon készül a világ chipjeinek 90 százaléka. Kína tajvani politikájában komoly szerepet játszik a hihetlen fejlett tajvani félvezetőgyártás megszerzése is.)
Az alábbi ábra a fejlett anyagok területét mutatja. Látható, hogy Kína áll az összes alkategória első helyén.
Amerika a kvantum-számítástechnika, a vakcinák és ellenanyagok, a nukleáris medicina, a kis méretű műholdak, az atomórák, a génsebészet és a természetes nyelvfeldolgozás kategóriájában tudta megszerezni az első helyet.
A tanulmány kiemeli, hogy India immár 45 kategóriában került be az első öt ország közé, és hét második helyet szerzett. Ezek közül kettőben, a biológiai gyártásban és az osztott főkönyvi technológiában a harmadik helyre szorította az Egyesült Államokat.
Amerikával együtt hátrébb szorult a tudományos kutatásban az Egyesült Királyság is. A szigetország nyolc területen kiesett a legjobb országok közül, és már csak 36 kategóriában jutott be a top 5-be.
Az ún. másodlagos országok köre nem változott: Németország (27 kategóriában szerepel a top 5-ben), Dél-Korea (24), Olaszország (15), Irán (8) és Ausztrália (7). Az Európai Unió egésze két kategóriában első, és harmincban második.
Az ASPI kutatása vizsgálja azt is, hogy melyik területeken alakulhat ki egy-egy ország egyeduralma. Ezt kiegészíti az, hogy hogy a tanulmány magas kockázatú tudományos területeket is vizsgál. Tavaly 14 ilyen kategóriát tartottak számon, és ez 2024-re tízzel nőtt.
A kutatás döbbenetes eredményt mutat:
az idei 24 nagy kockázatú technológiai területen kivétel nélkül Kína vezet, és úgy tűnik, hogy ezekben hosszú időre monopóliumhoz jut.
Az ausztrál kutatók felhívják a figyelmet arra is, hogy ezek a kockázatok elsősorban a védelmi iparral szorosan összefüggő találmányokat és fejlesztéseket jelentenek, pl. a fejlett repülőgép-hajtóművek, drónok, műholdak, a tömegben használható (swarm robot) és kollektív robotok fejlesztése, valamint a műholdas navigáció.
Az ilyen típusú monopóliumok kialakulásában analógia lehet az, ahogy Kína gyakorlatilag letarolta az elektromos autózás piacát.
A kínai autógyártás fejlődését a japánéhoz lehetne hasonlítani, jó pár évtizedes késéssel. Az 1950-es és 1960-as években a globális autógyártás akkori vezető szereplői, az amerikai tervezők és gyártók kinevették a kicsi, csúnya, és a nyugati autókat rosszul koppintó japán járműveket.
A 24. Tokiói Autókiállításon, 1981-ban azonban a japán gyártók már a következő találmányokat mutatták be az immár egyáltalán nem nevetséges külsejű, eredeti, sorozatgyártású autókban: elektronikusan szabályozott felfüggesztés, elektronikus blokkolásgátló, elektronikus szervókormány, esőérzékelő ablaktörlő, nagy szilárdságú, könnyű acélkarosszéria műanyag elemekkel, elektronikus benzinbefecskendezés, vagy turbófeltöltő.
A kiállításon 849 autót mutattak be, köztük a Suzuki Altót, amely megteremtette a második autó divatját Japán és Ázsiában, amely elsősorban a női vezetőknél lett népszerű a könnyű kezelhetőségével. A show-n már a 4x4-es minibuszok kínálata sem egyetlen darabból állt, hanem több gyártó is bemutatta a maga szabadidős törpebuszát.
Kína az 1980-as és 1990-es években csak nyugati márkák szánalmas koppintásait tudta felmutatni, és néhány, engedéllyel gyártott, a nyugati világban már elavult típust. A kétezres években a szemérmetlenül lemásolt európai luxustípusokról lehetett cikkeket olvasni, és az olyan perekről, amelyekben a nyugati gyártók az ipari méretű hamisítást próbálták megakadályozni.
Mára pedig Kína elismerten vezeti az elektromos autók piacát, és a típusainak formatervezése ma már a világszínvonalba tartozik, sőt, trendkövetés helyett megteremti a globális trendet.
A tanulmány felhívja a figyelmet a magánszektorban végzett kutatások kockázataira is. Ebben a vonatkozásban az amerikai tech óriások, az IBM, a Google, a Microsoft vagy a Meta egyeduralma több területen megdönthetetlennek tűnik. A vizsgálat rámutat, hogy 2003 és 2007 között sokkal változatosabb volt a magánvállalatok szerepvállalása a K+F-ben. Akkor még a Philips, az NTT, a Samsung, vagy a Nokia is sokkal előrébb szerepelt a rangsorban.
A kínai magánvállalatok nem tudtak előretörni a kutatásban, a kínai tudomány motorja egyértelműen a kormányfinanszírozás.
A Critical Technology Tracker szerzői ezt írják a tanulmányban:
A vizsgálat eredményeit érdemes intő jelként tekintetni. A tudományos eredmények elérése és a kutatás színvonalának megtartása nem egy olyan szelep, amit hol ki lehet nyitni, hol el lehet zárni. Az adatok alapján sok demokratikus ország elköveti azt a hibát, hogy visszafogja a kutatás-fejlesztés, vagy gyártás finanszírozását, mert az adott pillanatban előnye van más államokkal szemben. Ugyanígy fontos látni azt is, hogy egy nehezebb költségvetési helyzetben a K+F finanszírozásának csökkentése csak látszólagos könnyebbséget jelent, a valóságban ez csak pillanatnyi siker, és a negatív hatásai nagyon hamar jelentkeznek. Az ilyen döntésekkel a demokratikus országok hosszútávon saját magukat hozzák hátrányos helyzetbe, és lemaradnak majd a tudomány számos területén, pl. a ma még nem létező technológiák alkalmazásában.
Az ausztrál kutatók szerint jelzésértékű, hogy a Kínai Tudományos Akadémia ma a világ legnagyobb fejlesztési központja.
A tanulmány külön fókuszál azokra a területekre, amelyekben Kína fejlettsége extra veszélyt jelenthet az AUKUS-szövetségre (Ausztrália, Egyesült Királyság, Egyesült Államok).
A fejlett robotika és az autonóm rendszerek technológiája kategóriájában pl. a három szövetséges egyesített teljesítménye is alatta marad Kínáénak, amit a kutatók súlyos kockázatként értékelnek. Az ellenséges mesterséges intelligencia kutatási területén azonban az AUKUS-országok egyelőre állják a versenyt – de csak közös erőfeszítéssel.
A tanulmányt kommentelő nyugati elemzők szerint Kína masszív ipari kémkedés nélkül nem tudta volna felcserélni a helyét az Egyesült Államokkal, a hatalmas tudományos befektetések ellenére sem. Tavaly októberben az öt Szem (Five Eyes) hírszerzési szövetség, amelyet Ausztrália, Kanada, Új-Zéland, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok alapított, kiadott egy közös nyilatkozatot, amelyben számos szellemi tulajdon ellopásával vádolta Kínát. Az FBI igazgatója, Christopher Wray pedig ezt mondta:
Ez egy példa nélküli fenyegetés számunkra.
John Kennedy White technológia-szakértő ezt azzal egészíti ki, hogy Kína előretörése különösen azokon a területeken gyanús, amelyekben hagyományos gyengén szereplt az elmúlt évtizedekben.
Olyan hatalmas az ugrás, amit Kína produkált pl. a fejlett repülőgép-hajtóművek, a mesterséges intelligencia, vagy a kvantum-számítástudomány terén, ami egész egyszerűen lehetetlen a saját képességek alapján.
Tobias Freakin, a Protostar Strategy thnk tank alapítója azt emeli ki, hogy Kína ilyen fejlődésének hosszan tartó geopolitikai következményei lesznek.
A Made in China 2025-ös világhódító gazdasági tervnek, amelyet a kínai elnök közel tíz éve indított el, az a célja, hogy az ország minél önellátóbb legyen a kritikus szektorokban. Hszi Csi-ping számára ez nemzetbiztonsági kérdés, és a világnak is így kellene ezt értelmeznie. A fejlett technológiák jelentik Kína hosszútávú gazdasági és geopolitikai céljainak kötőszövetét.
A nyugati államok Kína Achilles-sarkának a félvezetőgyártást tartják, mert az ázsiai szuperhatalom ipara még mindig óriási mértékben támaszkodik a legmodernebb amerikai, tajvani és dél-koreai chipekre.
A kínai technológiai fejlődést jól mutatja az a tavaly decemberi eset, amelyről az idén nyáron számolt be a kínai sajtó.
Ahogy az Origóban megírtuk, a Nancsang nevű kínai romboló egymaga visszafordította a Carl Winson amerikai repülőgép-hordozót és kíséretét a a Dél-kínai-tengeren. A Nancsang ultramodern digitális fedélzeti rendszereit a kvantumtechnológia és mesterséges intelligencia segítségével fejlesztették ki, és az MI irányítja. Ezért történhetett, hogy a hajó egyedül megbénította az amerikai kötelék digitális védelmét.
Az eset után kirúgták a Carl Winson anyahajó elektronikai ellentevékenységért és felderítésért felelős parancsnokát.
Bár a tanulmány szerint Oroszország messze lemaradt a tudományos fejlesztésekben, az országnak égető szüksége van a K+F eredményeinek harci alkalmazására. Az orosz erőfeszítéseket jelzi egy Telegram-poszt, amelyet Viktor Murakovszkij alezredes, egy katonai témájú lap főszerkesztője írt. A lap információi szerint az Uralvagonzavod (UVZ) gyár egy ember nélküli, MI-irányítású harckocsit tervez tesztelni Ukrajnában. A bejegyzés szerint a Sturm robottank alapja egy T-72B3 típusú harckocsi, amely az 1970-es években szolgálatba állított T-72 legnagyobb darabszámú változata. A gyár biztosra ment, ezért választott egy régi, de bevált tankot, mert az új technológiák harci próbája épp elég feladatot ad a mérnököknek amúgy is.
A Sturm RTK-t 2023 szeptembere óta tesztelik gyakorlótereken, és a közeljövőben Ukrajnában akarják bevetni. A robottank fegyverzete a háború tapasztalatait tükrözi. Az eredetileg harckocsik ellen kifejlesztett, 2A46 jelű, 125 mm-es ágyúja csövét lerövidítették, és az ellenséges védelmi állások elleni harcra tették alkalmassá. Az ágyú kétféle termobárikus lőszert lőhet ki, mindkettő pusztító tűzgömböt és hatalmas lökéshullámot okoz. A robottankot felszerelték egy 30 mm-es gépágyúval is.
A Sturm RTK digitális rendszerei és a mesterséges intelligencia lehetővé teszik, hogy a tank emberi parancs nélkül, saját maga válasszon ki és támadjon meg célpontokat. A robottankok képesek együttműködni egymással, konvojban vagy oszlopban manőverezni, fedezni egymást, értékelni a domborzati és talajviszonyokat, megtervezni a megfelelő útvonalat és kikerülni a terepakadályokat.
Murakovszkij a posztjában azt írta, az orosz hadvezetés mérlegeli, hogy robotszázadokat telepítsen nagyobb egységekbe.