Egy most szeptember elején nyilvánosságra hozott új felvételsor tartja izgalomba a Skót-felföld leghíresebb tava, a Loch Ness rejtélyes szörnyében hívők népes táborát, de a tudomány képviselőit a mostani képsorok sem győzték meg „Nessie” létezéséről.
Loch Ness másfél évezredes titka
Loch Ness, pontosabban a tó mélyén rejtőzködő szörny legendája a népszerű vélekedéssel szemben nem a modern kor szüleménye. A skóciai tó rejtélyes lényéről szóló első ismert feljegyzés csaknem másfél évezredes; Szent Columba ír szerzetes Kr. u. 565-ben pergamenre vetett legendája beszél először a tóba ömlő Ness folyó torkolatánál a követői közül egy férfire rátámadó vízi szörnyről, akit a szent életű szerzetes mentett meg a biztos haláltól. Noha a Loch Ness-i szörny legendája Szent Columba tudósítása után beépült a Skót-felföld mondavilágába is,
de a szörny csak a 20. század első felében lépett ki ismét a múlt sűrű homályából.
1933. május 5-én George Spicer és felesége a tó partján sétálgattak. Amikor az ódon Urqhuart-kastély közelébe értek, arra figyeltek fel, hogy egy elmondásuk szerint „kígyószerű” lény mászott ki a partra. A házaspár beszámolóját azonnal felkapta a média, óriási érdeklődést keltve Loch Ness titokzatosnak kikiáltott szörnye iránt.
Nem kellett azonban túl sokat várni a még szenzációsabb soron következő beszámolóra sem. Nem egészen egy évvel később, 1934. április 19-én dr. Robert Kenneth Wilson sebész-orvos röpítette világgá az újabb észlelés hírét, ami főleg azért számított szenzációsnak, mert a doktor egy saját készítésű fényképfelvételt is mellékelt a beszámolójához. A világhíressé vált és nem túl jó minőségű fotón egy hosszú, hattyúszerű nyakkal és kis fejjel rendelkező lény látható, amint a nyakát és fejét magasan kiemeli a vízből. A Loch Ness szörnyéről készített máig legismertebb fényképfelvételnek akadt azonban egy „apró”, utólagosan felfedett szépséghibája: a szakértők ugyanis 1994-ben a legkorszerűbb technikát alkalmazva megállapították, hogy a doktor úr felvétele közönséges hamisítvány. Ez, és a tudomány képviselőinek már jóval korábbra datálható kétkedése sem szegte azonban a Nessie becenevet kapott lény után kutakodó szörnyvadászok kedvét, akik 1934-től kezdve évről évre egyre nagyobb tömegben szállták meg a világhíressé vált skóciai tó partvidékét.
Állítólagos szörnyek minden mennyiségben
Loch Ness rejtélyes lénye az 1950-es években ismét magasra borzolta a kedélyeket. A második világháború utáni években egyre jobban elterjedt a hajókra felszerelt radar, részben a biztonságos navigáció, részben pedig a minél eredményesebb halászat céljából. 1954-ben a tó vizén haladó Rival III nevű halászhajó halradarja egy ismeretlen eredetű és nagy méretű mozgó tárgyat detektált a felszíntől számított 150 méteres mélységben. A radarképernyőn kirajzolódó objektum a mozgása alapján egy méretes élőlénynek tűnt, legalábbis a halászhajó személyzete szerint.
A radartechnológia által kínált lehetőségeket a későbbi tudományos célú expedíciók is felhasználták, bár ők nem váltak olyan „szerencséssé” mint a Rival III személyzete, magyarán nem észleltek semmi rendkívülit a tó nagy mélységeiben. 1960-ban azonban újabb Loch Nesshez fűződő szenzáció robbant be a sajtóba. Egy brit mérnök, Tim Dinsdale a tó partján sétálgatva figyelt fel valami különösnek látszó dologra; a nyugodt, tükörsima vízfelszín ugyanis a parttól távolabb hirtelen hullámzani kezdett.
A mérnök a nála lévő filmfelvevő géppel meg is örökítette a furcsa hullámzást, amelyen a vízből egy éppen hogy kiálló hosszabb tárgy látható, amint lassan mozogva hullámokat ver maga körül.
Tim Dinsdale határozottan állította, hogy a mozgó objektum egy ismeretlen élőlény lehetett. Az elhíresült filmfelvételt több szakértő is megvizsgálta, de nem jutottak konszenzusra a filmkockákon látható tárgy mibenlétéről. A szakértők közül volt aki úgy vélte, hogy motorcsónak okozhatta a felvételen látható hullámokat, mások szerint viszont a képkockákon kirajzolódó mozgás nem olyan, mint egy vízi járműé.
1993. június 17-én az Invernessben élő Edna MacInnes és párja, David McKay kirándulni indultak a városukhoz közel fekvő tóhoz. Amint utóbb a BBC-nek elmondták, majd tíz percen át látták a Loch Ness-i szörnyet. Az akkor 25 éves fiatal hölgy pontosan beszámolt arról, hogy mit is látott: „Egy negyven láb hosszú (mintegy 12 méter, a szerk.) zsiráfnyakú valami úszkált körbe-körbe a vízben. Egészen jól láttam. Meglehetősen világosbarna színe volt. Legalább egy mérföldnyire (1,65 km, a szerk.) lehetett tőlem, és így is óriásinak tűnt”- számolt be a látottakról a BBC-nek. Fényképezőgép ekkor nem volt náluk, de annak reményében, hogy a lény ismét felbukkan, a párja elrohant az egyik közelben lakó ismerősükhöz, hogy kölcsönkérje a fényképezőgépét. Amikor visszatért, pár órás várakozás után ismét felbukkant a lény, amiről ekkor már sikerült is néhány képet készíteniük.
A fotókon látszó „valamit”, azonban a szakértők nem tudták beazonosítani.
Külön érdekesség, hogy ugyanezen a napon James MacInthos és a fia is látták - állításuk szerint - a lényt.
Egy motorcsónak-kiránduláson vettek részt és éppen hazafelé tartottak, mikor MacInthos saját előadása szerint a csónaktól távolabb és azzal párhuzamosan haladva egy nagyobb tárgyra figyelt fel, amiről először azt hitte, egy másik csónak. Amikor jobban szemügyre vette az objektumot, egy barnás színű és hosszú nyakú lényt ismert fel benne. MacInthos és fia beszámolóját azonban sem fotó, sem pedig filmfelvétel nem támasztotta alá. Tim Dinsdale 1960-as filmfelvételéhez képest már sokkal korszerűbb technikával készült az a videófelvétel, amit 2007-ben egy amatőr kutató, Gordon Holmes örökített meg az állítólagos szörnyről. Holmes képkockáin egy gyorsan mozgó sötét árny látható, ami a Nessie-hívők szerint mindeddig az egyik leghitelesebb bizonyíték Loch Ness titokzatos lényének létezésére. A zoológus-szakértők azonban Holmes felvételével kapcsolatban is óvatosságra intettek, mivel szerintük ez sem elégséges bizonyíték arra, hogy a videón valóban egy ismeretlen élőlény lenne látható.
Loch Ness szörnye továbbra is a kriptozoológia talánya marad
Most egy újabb, az előzőekhez képest még különlegesebb felvétel hozta lázba a Nessie-hívőket. A 60 éves Eoin O'Faodhagain a Loch Ness víztükrét vizsgálta webkamerájával, amikor megdöbbentő felfedezést tett – számol be a legfrissebb észlelésről a Daily Star. A videón két egymást keresztező hosszú hullámsodor látszik, amelyek O'Faodhagain szerint két egymásra nagyon hasonló de különböző lénytől származhattak. A felvételek azt sugallják, hogy a Loch Ness-i szörnynek lehet egy „ikertestvére” is – véli Eoin O'Faodhagain, aki régi és lelkes szörnyvadász. Először arra gondolt, hogy valami hiba történhetett a képrögzítés során, ezért látszik kettősnek a hullámsodor.
De amikor alaposan és apró részleteiben is megvizsgálta a felvételt, bebizonyosodott számára, hogy két egymástól független hatalmas alakzat volt látható a felszínen amint egymás mellett mozogtak mielőtt egyesültek és eltűntek volna a webkamera látóteréből. „Lenyűgözött ez a látvány, nem tudtam felkapni a fejem… Amikor felnéztem, először arra számítottam, hogy két motorcsónakot fogok látni felszínen, de nem volt ott semmi sem” – számolt be élményeiről Eoin O'Faodhagain. „Soha nem láttam, hogy fókák ekkora hullámokat keltettek volna, és nem tudok példát mondani arra sem, hogy vidrák viselkednének így. Ha ezek Nessie-k, nos, akkor két Nessie van” - fűzte hozzá a felfedező.
A szakértők azonban továbbra sem látják a tudomány számára bizonyítottnak azt, hogy Loch Ness mélyén bármilyen ismeretlen, valamiféle prehistorikus állatfaj létezne. A skóciai tavat 2018-ban vizsgáló átfogó expedíció során a kutatók a legújabb technológiákat vetették be a rejtély megoldására. Ennek részeként a tóból vett vízminták DNS-tartalmát vetették tüzetes vizsgálat tárgyává. A laboratóriumi analízis azonban nem mutatott ki olyan DNS-t, ami idegen lenne a tóban élő őshonos élőlények DNS-étől. Viszont a számítottnál sokkal több angolna DNS-ét mutatták ki, ami alapján egyes kutatók azt vélelmezik, hogy Nessie talán egy hatalmas angolna lehet, bár erre sincs egyelőre megnyugtató bizonyíték. Loch Ness szörnye ezért továbbra is a kriptozoológia talánya, illetve a Skót-felföld legendái világának a része marad.