A Journal of Psychology folyóiratban publikált tanulmányban a kutatók megállapították, hogy a rossz álmok gyakorisága és intenzitása megnőhet olyankor, amikor az emberek magányosak. A szakemberek szerint ez valószínűleg az erős társas kötelékek hiánya okozta plusz stressz eredménye lehet.
A magányossággal összefüggésben kezdtük el vizsgálni a zavart alvás egyik jellemzőjét, ami a rémálmok gyakorisága és intenzitása. Ezek élénk és gyakran rémisztő álmok, amelyek gyakran megszakítják a pihentető alvást. Bár néhány tanulmány már dokumentálta a kapcsolatot a magányosság és a rémálmok gyakorisága, illetve intenzitása között, még keveset tudunk azokról a mechanizmusokról, amelyek az eltéréseket magyarázhatják
– mondták a kutatók a ScienceAlert online tudományos portálnak.
A csapat először újraelemezte egy korábbi tanulmány adatait, amely a szeretetmegvonást vizsgálta. Az Egyesült Államokban 827 felnőtt résztvevő önbevallásos adatai összefüggést mutattak a nagyobb magányosság és a rémálmok gyakorisága között, a stressz érzése pedig egyfajta közvetítőként működött. Ezután 782 amerikai felnőtt önkéntestől kaptak friss adatokat, akik kérdésekre válaszoltak a magányosság és a stressz érzéséről, valamint a rémálmokról, amelyeket átéltek. Mindez azt mutatta, hogy a magányosság hatással bírt a rémálmok intenzitására (ez a mérőszám hiányzott a korábbi kutatásból), valamint azok gyakoriságára.
Bár a tanulmány nem mutat ki közvetlen ok-okozati összefüggést, a tudósok szerint a magány egy korábbi tanulmányokban felvetett evolúciós elmélethez kapcsolódik: a magányosság figyelmeztető jel, amikor a szervezetnek hiányzik egy alapvető erőforrás, a társas támogatás.
A személyközi kapcsolatok nagyon is alapvető emberi szükségletet jelentenek. Ha az emberek erős kapcsolatok iránti igénye kielégítetlen marad, akkor fizikailag, mentálisan és szociálisan is szenvednek. Ahogy az éhség vagy a fáradtság azt jelenti, hogy nem kaptunk elég kalóriát vagy nem aludtunk eleget, úgy alakul ki a magányosság is, hogy figyelmeztesse az egyéneket, ha a személyközi kapcsolatok iránti igényük kielégítetlen marad
– magyarázta Colin Hessem, az Oregoni Állami Egyetem kommunikációs kutatója.
A szakemberek szerint bizonyos szempontból úgy fejlődtünk ki, hogy stresszesebbek és éberebbek legyünk, ha magányosak vagyunk: ezek olyan változások, amelyek arra sarkallnak minket, hogy társat keressünk, de amelyek valószínűleg a szervezetet is kimerítik és rémálmokat váltanak ki.
A magányt széles körben összefüggésbe hozták a rossz alvásminőséggel, és a tudósok szerint logikus, hogy ha elménkből hiányoznak az ébrenléti órákban szükséges társas interakciók, akkor ez a nyugalmi állapotban is fennmaradhat.
A kutatócsoport a jövőben majd azt szeretné vizsgálni, hogy a rémálmok tartalmát befolyásolja-e a magány, és hogy ha ezt kezelik, akkor milyen módszerekkel biztosítható a jobb alvás.
A minőségi, pihentető alvás ugyanis: