Joseph Louis Gay-Lussac és Jean Baptiste-Biot francia fizikusok a 19. század hajnalán addig nem ismert magasságokba emelkedve végeztek méréseket, amelyek formálták a tudomány Földről alkotott képét. A hőlégballonra a hadsereg is felfigyelt, és hamar alkalmazni kezdték a csatatereken is.
Rekorddöntő mérések
Gay-Lussac a 19. századi fizikai egyik legfontosabb alakja volt, egyike azoknak a tudósoknak, akik nevét az Eiffel-torony is őrzi. Apja ügyvédként tevékenykedett, az ancien régime híveként börtönben is ült a forradalom éveiben. Fia először mérnöki pályára készült, aztán fizikai és kémiai tanulmányokba kezdett. 1804 augusztusában egy hidrogéngázzal töltött ballonba szállva Jean-Baptiste Biot társaságában 4000 méter magasságba emelkedett, útjuk során folyamatos méréseket végeztek. Később egyedül is felszállt, és egészen 7000 ezer méterig jutott. Teljesítménye önmagában is jelentős, a magassággal olyan rekordot állított fel, amit csak fél évszázaddal később döntöttek meg.
Ezen túl tudományos szempontból még fontosabb méréseket végzett, melyek alapján állította, hogy a hőmérséklet 174 méterenként csökken, de a Föld mágneses terének erőssége és a kémiai összetétele az elért magasságig nem változik. Hamarosan a saját nevével fémjelzett törvények is a gázok állapotváltozásaira vonatkoztak, ezekkel pedig végképp a fizikai nagyjai közé emelkedett.
Gay-Lussac házasságát is a tudománynak köszönhette.
Geneviève-Marie-Joseph Rojot, akivel 1809-ben házasodtak össze, bolti eladóként dolgozott, de szabadidejében a pult alá rejtett kémiakönyvből olvasgatott. Öt gyermekük közül a legidősebb szintén örökölte szülei érdeklődő természetét, később maga is természettudományos pályára lépett és egy neves német vegyész, Justus von Liebig tanítványa lett.
Megfigyelés új utakon
A tudóst a politika világa is vonzotta, többször is tagja volt a francia Nemzetgyűlésnek. A Bourbon-restauráció alatt X. Károly főnemesi rangot ajánlott neki, amit azonban nem fogadott el. A társadalmi ranglétrán végül Lajos Fülöp uralkodása alatt lépett feljebb. A hőlégballonokat nemcsak a tudományos mérésekhez, felfedezésekhez használták. A repülés adta előnyöket a hadvezetés is hamar felismerte, és már a 18. század végén alkalmazni kezdték a csatatereken. Miután 1783-ban az első embert is szállító hőlégballon felszállt, egy évtizeddel később, 1794-ben a fleurusi csatában már az osztrákok hadállásait figyelték a magasba emelkedett katonák.
A megfigyelés ezen új módszere sikeres volt, és a csatát fölényes győzelemmel nyerték meg a francia csapatok. Később Meudonban léghajós iskolát alapítottak, majd a repülés taktikai és stratégiai előnyeit tudatosan kezdték beépíteni a hadviselésbe. A hőlégballonok hátrányai azonban ugyanolyan gyorsan napvilágra kerültek, mint az előnyeik.
Használatuk nehézkes volt, többek között azért, mert az eszköz hidrogénnel való megtöltése két napig tartott.
A napóleoni háborúk alatt a kezdetleges katonai hőlégballonok kikoptak a katonai gyakorlatból, és csak évtizedekkel később, a 19. század második felében kezdték újragondolni a velük járó előnyöket. Természetesen addigra a technikai fejlődés is olyan szintre ért, hogy a hadsereg egyre jobban tudta alkalmazni őket.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.