Precedenst teremtett a kommunista országokban Rajk László elítélése

Rajk László beügyminiszte beszédet tart a Kossuth-téren, 1947-ben. Rajk komoly szerepet játszott a kommunist elnyomás és diktatúra kiépítésében

Fotó: Fortepan/Berkó Pál

A Sztálin-féle hatalommániás paranoia és a jugoszlávellenes hangulat nemcsak a Szovjetunióban, hanem az egész szocialista táborban koncepciós perek tömegét eredményezte. A direktíva értelmében belső tisztogatást kellett végrehajtani, ennek esett áldozatául 1949. október 15-én Rajk László is.

A kommunista párttagság köreiben népszerű Rajkról, aki belügyminiszterként rendkívül sokat tett a kommunista diktatúra, az ÁVO rémuralmának kiépítésében és a kommunisták vélt vagy valós politikai ellenfeleit eltávolító koncepciós perekben, továbbá az 1947-es botrányos csalás, az úgynevezett kékcédulás szavazások lebonyolításában, olyan irreális dolgokat állítottak, minthogy korábban a Gestapónak és a nyilaskereszteseknek egyaránt kémkedett, jugoszláv ügynökökkel pedig egy Paks melletti csőszkunyhóban folytatott titkos tárgyalásokat. Kihallgatásán az őt a belügyminiszteri székben követő Kádár János is részt vett, annak ellenére, hogy nemcsak baráti viszonyt ápoltak, de a kommunista párt későbbi első titkára ifj. Rajk László keresztapja is volt egyben. Mégis aktív volt a koncepciós perben, amelyben a vallatás során az ÁVH-n folytatott gyakorlatnak megfelelően számos törvénytelen eszközt alkalmaztak. Többször is szemtanúja volt annak, ahogy „barátját” agyba-főbe verték.

A két "barát", Kádár János és Rajk László 1945-ben
Fotó: Wikimedia Commons

Mester és tanítvány

A cél a „nemzetközi trockista-titóista összeesküvésben” résztvevő személyek leleplezése, valamint a pártba beépült „jobboldali” és „fasiszta” jelzőkkel illetett egyének felkutatása volt. 

Rákosi természetesen igyekezett Sztálin kedvében járni, és túlteljesítette kérését, hiszen a főperrel egy időben számos mellékpert rendelt el. 

Ez egyben praktikus is volt, hiszen könnyedén leszámolhatott belső ellenségeivel. Rajk László elítélése teljes mértékben egyezett a nagy moszkvai perekkel, melyeknek keretében Sztálin mondvacsinált indokokkal leszámolt a Szovjet Kommunista Pártban található vélt vagy valós ellenségeivel. Karl Radek 1936-os esete később több magyarországi koncepciós per mintájaként szolgált. Radek a Komintern egyik vezető alakjának számított, fogvatartói azzal próbálták vallomásra bírni, hogy cinikus módon elhitették vele: áldozata a kommunizmus ügyét szolgálja, és célja pusztán az, hogy elrettentésül szolgáljon a pártot belülről bomlasztani kívánó személyeknek.

Rajk László a május 1-i ünnepségen Rákosi, Szakasits Árpád és Marosán György társaságában 1947-ben
Fotó: Fortepan/Berkó Pál

Radek bedőlt a csalinak és önként írta meg beismerő vallomását. 

A „jutalma” nem maradt el: halálbüntetés helyett „csupán” 10 év kényszermunkára ítélték szibériai Gulág egyik táborában. 

Szabadulását viszont így sem érte meg, hiszen egy tábori verekedés során a többi fogoly agyonverte. Már a korszakban is elterjedt egy olyan nézet, hogy ez nem a véletlen műve lehetett, hanem Sztálin személyes utasítása volt.

Harcostársakból ellenségek

De nem csupán a Szovjetunióban és Magyarországon történtek hasonló koncepciós perek. Ha közelebbről vizsgáljuk a szovjet blokk országait, több helyen is meglepő hasonlóságokat fedezhetünk fel. Csehországban Rudolf Slánský, a kommunista párt volt főtitkára sem lehetett biztonságban. 

A sors fintora, hogy korábban pont ő maga fogalmazta meg: nekik is meg kell találniuk a maguk Rajk Lászlóját. 

Miután „bebizonyították”, hogy nyugati imperialista hatalmakkal szőtt összeesküvést, egy kirakatper keretei között elítélték és felakasztották. Földi maradványait pedig megszégyenítő módon egy krumpliszsákba helyezték. 

Rudolf Slánský felszólalása az ellene koholt per alatt
Fotó: Wikimedia Commons

A bűnbak szerepét akkor sem kerülhette el a megvádolt személy, ha egyébként komoly Jugoszlávia-ellenes érzéseket táplált. A bolgár Trajcso Kosztov például híresen rossz viszonyt ápolt Titóval, és hevesen ellenezte a két ország közötti bármilyen kapcsolattartást. A politikus azonban nemcsak a nyugati szomszédjukkal való köteléket kezelte kritikusan, hanem felszólalt az általa igazságtalannak tartott szovjet–bolgár gazdasági kapcsolatok rendezésének ügyében is, amivel sikeresen kivívta Berija figyelmét és haragját. A folyamat itt is hasonló volt. Az egykori pártvezetőt minden politikai tisztségétől megfosztották, és olyan – a valóságtól teljesen elrugaszkodott – rágalmakat hoztak fel ellene, mint hogy titokban Titóval együttműködve ki akarja szakítani az államát a szovjet blokk országainak kötelékéből.

Rajk a népbíróság hírhedt Jankó-tanácsa előtt
Fotó: Wikimedia Commons

Kosztov pere azért tekinthető kivételnek a fentebb említettek között, mert az utolsó szó jogán váratlanul megtagadta az ellene felhozott vádak elismerését, és nyilvánosan kimondta, hogy kínzással vették rá a vallomástételre. Bár mindez a bíróságot egy pillanatnyi időre kizökkentette, a színpadi előadáshoz hasonló precizitással felépített, a legapróbb részletekig kidolgozott ítélkezés eredményén már semmit sem változtatott.

A kommunista országok különböző mellékpereiben több ezer embert ítéltek börtönbüntetésre, sokakat pedig bírósági eljárás nélkül zártak munkatáborokba.

További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.