Az utolsó afgán király, aki a mitikus aranykort testesítette meg

Az utolsó afgán király, Mohammed Zahir sah a mitikus aranykort testesítette meg

Száztíz éve, 1914. október 15-én született Mohammed Zahir sah. Az utolsó afgán király négy évtizeden keresztül állt országa élén.

Az országot 1823-tól uraló pastu Barakzai dinasztiából származott (a pastu a soknemzetiségű Afganisztán legnagyobb népcsoportja). Az utolsó afgán király apja, Nádir sah 1929-ben, egy évig tartó polgárháború után került hatalomra. Rövid uralkodása alatt számtalan törzsi és vallási vezető által szított zavargással kellett szembenéznie, erőtlen modernizálási kísérletei megbuktak, végül 1933. november 8-án meggyilkolták. Zahir tanulmányait egy angol nyelvű elitiskolában kezdte, majd egy katonai iskolát látogatott Franciaországban, és a montpellier-i egyetemen is tanult. 

Az utolsó afgán király, Mohammed Zahir sah a mitikus aranykort testesítette meg
Fotó: Retro Images Archive

Apja hatalomra jutása után titkos tanácsossá, majd nemzetvédelmi miniszterhelyettesnek nevezte ki, 1931-ben elvette unokatestvérét, akitől hat fia és két lánya született. Az alig 19 éves Zahir apja halála után néhány órával már trónra is lépett, de a hatalmat lényegében nagybátyjai gyakorolták. Afganisztán ebben az időszakban nyitott a világ felé, belépett a Népszövetségbe, diplomáciai kapcsolatot létesített az Egyesült Államokkal, kereskedelmi szerződéseket kötött többek között Japánnal és Németországgal. 

 

Az utolsó afgán király megpróbálkozott a modernizációval

Az egyre több tapasztalatot és tekintélyt szerző Zahir mindinkább saját kézbe vette az irányítást, a második világháborúban a tengelyhatalmakkal fenntartott jó viszony ellenére is semleges maradt, Afganisztán a hidegháború idején azon kevés országok közé tartozott, amely a szovjetektől és az amerikaiaktól is kapott segélyt. 

A Korán sehol nem mondja, hogy Allah ellenzi a tudományos-technikai haladást, akkor miért hadakoznánk ellene? 

– Mohammed Zahir megpróbálkozott a modernizációval, neki tulajdonítják ezt a mondást.

Vacsora Mohammad Zahir sah afganisztáni király tiszteletére, amelynek házigazdája John F. Kennedy elnök volt 1963-ban
Fotó: Abbie Rowe. Scanned from original 8x10 file print on DAMS7 by EG / Abbie Rowe. White House Photographs.

Az utolsó afgán király, Mohammed Zahir sah számos intézkedést hozott: 

• külföldi tanácsadókra támaszkodott,
• megalapította az első afgán egyetemet,
• megjelent az országban a külföldi tőke,
• utakat építettek,
• terjedt az öntözéses földművelés. 

1964-ben új alkotmányt adományozott országának, amely garantálta az állampolgári jogokat, a sajtószabadságot, az általános választójogot és a női egyenjogúságot, engedélyezte a pártok működését, kétkamarás parlamentet hívott életre, amely képviselőinek kétharmadát szabadon választhatták meg (egyharmadát a sah nevezte ki). 

Megtiltotta, hogy a királyi család tagjai közhivatalt viseljenek, és elődeivel ellentétben - állítólag - politikai okokból egyetlen embert sem végeztetett ki.

 Reformjai azonban lényegében csak Kabulban és környékén valósultak meg, az ország jelentős részén nem következett be változás. Zahir 1953-ban ambiciózus unokafivérét, Mohammed Daudot tette meg miniszterelnöknek, aki a szomszédos Pakisztán szemében vörös posztónak számított, mert nyíltan támogatta egy pastu állam létrehozását Pakisztán északi részén. A sah tíz év múlva lemondatta a „kedves rokont”, aki ellenezte reformjait. Daud ezután a parlamentáris berendezkedést és az egyre növekvő elégedetlenséget kihasználva (a nép az uralkodót tartotta felelősnek az 1971-72-es súlyos aszály és éhínség idején kialakult katasztrofális helyzetért és a kiterjedt korrupcióért) szervezkedésbe kezdett. 

1973. július 17-én vértelen puccsal elmozdította az olaszországi gyógykezelésen tartózkodó Zahirt, és az afgán történelemben először nem sahnak nyilvánította magát, hanem a frissen kikiáltott köztársaság elnökének. A polgárháború elkerülése érdekében Zahir egy hónappal később lemondott, ezután megfosztották afgán állampolgárságától. 

 

A boldog békeidőket szimbolizálta

A bukott uralkodó évtizedeken keresztül Róma környéki villájából figyelte, miként válik hazája hosszú évekre az Egyesült Államok és a Szovjetunió küzdelmének színterévé, majd miként kerül a fundamentalista tálibok uralma alá, eközben több merényletkísérletet is túlélt. A hazatérésre csak 29 év után nyílt lehetősége, amikor az Egyesült Államok vezette koalíció megdöntötte a 2001. szeptember 11-i terrortámadást kitervelő al-Kaida iszlamista terrorszervezet vezetőjének, Oszama bin Ladennek menedéket nyújtó tálibok uralmát. A 87 éves Zahir sahot szállító olasz katonai repülőgép 2002. április 18-án szállt le a kabuli repülőtéren. 

Sokan azt remélték, hogy személye közös platformra tudja hozni az Egyesült Államok és szövetségesei katonai támogatását élvező Északi Szövetséget, a királypártiakat, a mérsékelt mudzsahid szervezeteket, a szekularizált pártokat, a pakisztáni afgán emigrációt és az Irán által támogatott szervezeteket. Zahir személye ekkor már „a boldog békeidőket”, a mitikus aranykort testesítette meg: az 1964-1973 közötti parlamenti demokrácia, a többpártrendszer és a békés fejlődés lehetőségének időszakát, amikor a nők választójogot kaptak, és Ázsiában példátlan módon az egyetemi hallgatók majd kétharmada nő volt. 

Megérkezése után kijelentette, hogy nem áll szándékában a monarchia restaurálása, meghatározó politikai szerephez az egymással vetélkedő etnikai és vallási csoportok ellentétei miatt nem jutott. A tekintélyes törzsi vezetőkből és vénekből álló Loja Dzsirga (Nagytanács), amelynek összehívásán sokat munkálkodott, Hamid Karzai megválasztását támogatta köztársasági elnöknek, 

a háttérbe húzódó egykori sahot a 2004 januárjában elfogadott alkotmány élete végéig a Nemzet Atyja címmel ruházta fel, szimbolizálva az ország történelmében játszott egységesítő szerepét. 

A szenvedélyesen szivarozó, a sakkot és a fotózást kedvelő utolsó afgán király életének 93. évében, 2007. július 23-án hunyt el kabuli palotájában, sírja a királyi mauzóleumban található.

 

(Nemzeti Archívum Sajtóarchívum)