Sok repülőgép szárnyain már vannak fékszárnyak és szárnyféklapok. De eltérően ezektől a komponensektől, a bioinspirálta segédszárnyak passzívan lennének telepítve, amikor a szárnyak nagy állásszögben találkoznak a szembejövő légáramlással.
Aimy Wissa, a Princetoni Egyetem mérnöke azt mondja, hogy nem kontrollálja őket valami motor, vagy valami hidraulikus működtetőrendszer. Sőt, mi több, mindenütt ott vannak a szárnyakon, nem csak hátul, vagy elöl. A szélcsatorna kísérletekben, Wissa és kollégái tanulmányozták, hogy mennyire sokszoros segédszárnysor van hatással a szárnyprofil körüli légáramlásra. Azt találták, hogy a segédszárnyak kétféle módon vannak hatással az áramlásra. A szárnyprofil elejének közelébe helyezett segédszárnyak segítették a körülötte áramló levegőt közelebb tartani a szárnyhoz, ami fokozta a felhajtóerőt és csökkentette a légellenállást. Több segédszárnysor hozzáadása növelte a hatást. Azt is felfedezték, hogy egy szárnyprofil hátsó részének közelébe telepített egyetlen segédszárnysor megakadályozta, hogy a hátsó él közelében lévő nagy nyomású levegő a szárny eleje felé kússzon. Ez fontos, mert az azon a területen lévő kis nyomású levegő szükséges a felhajtóerő létrejöttéhez.
Öt segédszárnysor hozzáadása a szárnyprofilhoz akár 45%-kal is növelte a felhajtóerőt és 31%-kal csökkentette a légellenállást.
A rá következő távirányítású repülőgéppel való tesztek is azt mutatták, hogy a segédszárnyak mérséklik az átesést, 9%-kal növelve a repülőgép állásszögének tartományát.
(Az átesés az a jelenség, amikor nagy állásszögben hirtelen csökken a felhajtóerő.) A segédszárnyak javították a repülés stabilitását is. Ez a megnövelt tartomány akkor lehet különösen hasznos, amikor a repülőgép nagy széllökések közepette repül, vagy amikor nagyon rövid leszállópályán landol. A segédszárnyak nélkül nem lehet ilyen manővereket biztonságosan végrehajtani.
(Forrás: Science News: https://www.sciencenews.org/)