A Villena-kincs az Ibériai-félsziget egyik legnagyobb bronzkori aranylelete, és 1963-as felfedezése óta a késő bronzkori (kb. i.e. 1400-1200) ötvösművészet kiemelkedő példája. Összesen 66 darab arany és ezüst tárgyból áll, amelyek között vannak karkötők, tálak és egyéb díszek is.
Az egyik legizgalmasabb rejtély azonban nem az arany vagy az ezüst használatában rejlik, hanem két vasdarabban, amelyeket a kincsben azonosítottak: egy félgömb alakú végződésben, amely jogar vagy kard markolataként szolgálhatott, valamint egy nyitott karkötőben.
Ezek az elemek azért keltették fel a kutatók figyelmét, mert a vas használata nem jellemző erre a korszakra; a vaskor csak később, körülbelül az i.e. 9. században kezdődött az Ibériai-félszigeten.
A vaskor beköszöntével az emberek elkezdtek földi vasércet használni, de a Villena-kincs vasmeteorit-darabjai még ezt a korszakot megelőző időszakból származnak.
A kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a Villena-kincs vasdarabjai valószínűleg meteoritból származnak, és nem földi eredetűek. Más ősi leletek, mint például Tutanhamon tőre, szintén tartalmaznak vasmeteoritot, ami egyértelművé tette a kutatók számára, hogy az égből érkezett fémek különleges értéket képviseltek az ősi kultúrák számára.
A kutatók tömegspektrometriai elemzést használtak, amely lehetővé teszi a fémek összetételének pontos vizsgálatát. Ezzel a módszerrel állapították meg, hogy a vas nikkeltartalma összhangban van az Ausztráliában talált Mundrabilla meteoritéval.
A félgömb alakú tárgyban 5,5%-os nikkeltartalmat mutattak ki, míg a karkötő valamivel kevesebb nikkelt tartalmazott (kb. 2,8%).
Ez az eredmény az első olyan meteoritikus vasat tartalmazó lelet az Ibériai-félszigeten, amely még a vaskor kezdete előtt, a késő bronzkor idején jött létre. A kutatók szerint a felfedezés alátámasztja, hogy a meteoritból származó vas különleges értékkel bírt az ősi civilizációk szemében, mert ritka és „égi eredetű” anyagnak tekintették.
A felfedezést a Trabajos de Prehistoria szaklapban közölték.