Brutális jégkorszak jöhet a Földön néhány éven belül

A holland Utrechti Egyetem oceanográfusai és légkörkutatói által jegyzett és publikálásra váró új tanulmány riasztó következtetésre jutott: a tengerkutatók méréseken alapuló számítógépes modellszámításai szerint a nyugat-európai térség viszonylag kiegyenlített óceáni éghajlata néhány évtizeden belül alapvetően megváltozhat az észak-atlanti áramlási rendszer összeomlása miatt. Ha ez bekövetkezik, súlyos, globális kihatású következményekkel nézhet szembe az emberi civilizáció.

Aggasztó közeljövő

Az északi féltekén az egyenlítő és a sarkkör közötti szárazföldi területek éghajlati viszonyaira döntő hatást gyakorol az Atlanti-óceán nagy tengeráramlási rendszere. Ez a nagy óceáni szállítószalag a karibi térségből, illetve a térítők közötti tengeri területekről meleg, trópusi eredetű víztömeget szállít az északi, magas szélességi körök vidékére, amit többé-kevésbé egyenletesen szétoszt ezen a területen. A Karib-tenger térségéből induló Golf-áramlat – az atlanti áramlási rendszer részeként – meleg víztömeget szállít az észak-amerikai kontinens keleti partvidéke mentén a Labrador-tenger és Grönland térségébe.

A Golf-áramlat "szülőhazája" a karibi térség
Fotó: Corcoran

A felszíni Golf-áramlat a hideg, nagyobb sótartalmú és sűrűségű sarkvidéki víztömeget nagyobb mélységbe kényszeríti, miközben leadja az általa elraktározott hőt. Ennek tudható be többek között, hogy Skandinávia atlanti partvidékén még a legkeményebb téli hónapok idején sem fagy be a tenger. De az is ennek az áramlási rendszernek köszönhető - a Golf-áramlat hőakkumulációja miatt -, hogy Nyugat-Európa éghajlata télen is viszonylag enyhe, kiegyenlített marad. A szaktudósok előtt már régóta ismert az észak-atlanti áramlási rendszer e rendkívül fontos hatása.

A Golf-áramlat hőtérképe
Fotó: NASA

A 19. század második felétől elkezdődő globális felmelegedés, ami az elmúlt évtizedekben jelentősen felgyorsult, már korábban is felvetette, hogy ez milyen hatással lehet a nagy atlanti áramlási rendszer stabilitására. Az erre vonatkozó modellprognózis szerint a felmelegedő tengervíz a sarkköri területeken felgyorsítja az arktikus jég olvadását. A szétterülő olvadékvíz - aminek édesvízként kisebb a sűrűsége mint a tengervízé-, az eddigiekhez képest már jóval korábban a mélybe kényszeríti a meleg vizet szállító áramlást, amely így idő előtt lehűl, és emiatt megszűnhet az a hőleadási folyamat, ami Nyugat-Európa kiegyenlített óceáni éghajlatát biztosítja. 

2050 körül lesz a legvalószínűbb az atlanti áramlási rendszer összeomlása

Az új kutatás, amely az atlanti áramlási rendszer aktuális változásait vizsgálta és ami a legmodernebb technológiát vetette be az adatgyűjtéshez, nemcsak hogy megerősítette az atlanti óceáni szállítószalag összeomlásának veszélyére vonatkozó hipotézist, hanem ennek az időpontját is megjósolta, méghozzá a kutatók szerint legalább ötven százalékos valószínűséggel. A modellszámítások elvégzéséhez először is kiválasztottak egy olyan Atlanti-óceáni területet, ami ideálisnak bizonyult a cirkulációs rendszer változásainak megfigyelésére, illetve az ezzel kapcsolatos mérési adatok gyűjtésére.

Az Atlanti-óceán. Az atlanti áramlási rendszer stabilitásának megbomlása globális kihatású gyors éghajlatromláshoz vezethet
Fotó: Elter Tamás

Folyamatosan monitorozták a vízhőmérséklet és sótartalom változását, hogy empirikus bizonyítékkal támasszák alá korábbi előrejelzéseik helyességét az áramlás fordulópontjának, pontosabban összeomlási időpontjának meghatározásához. A kutatók a mérési eredményeket számítógépes analízisnek vetették alá. René van Westen, az Utrechti Egyetem tenger- és légkörkutatója, valamint a tanulmány egyik társszerzője szerint a konklúzió több mint aggasztó. A szakember kiemelte, hogy az éghajlatváltozás jelenleg is tapasztalható negatív hatásai, az egyre több hőhullám és aszályos időszak, valamint a szélsőséges csapadék mellett az atlanti áramlási rendszer összeomlása még sokkal drasztikusabb és viszonylag hirtelen bekövetkező éghajlatromláshoz vezethet.

Grönlandi táj olvadó jéggel. Paradox módon az intenzív jégolvadás vezethet el egy újabb és jelentős lehűlési hullámhoz
Fotó: bbc.com/news/science-environment

Az atlanti óceáni szállítószalag összeomlása ugyanis megszüntetné azt, hogy a déli félteke egyes területei túlmelegedjenek, az északi régiók pedig elviselhetetlenül hideggé váljanak, és súlyos sérülés érné a tengeri tápláléklánc stabilitásához nélkülözhetetlen tápanyagszétosztó-mechanizmust is. A modellszámításokon alapuló becslés szerint az atlanti áramlási rendszer összeomlása 2037 és 2064 között következhet be, legvalószínűbb időpontja 2050 körülre tehető.

Ismét betakarhatja Angliát és Nyugat-Európa nagy részét az északi-sarki jégtakaró

És hogy mik lennének az atlanti óceáni szállítószalag összeomlásának a következményei? A ezzel kapcsolatos prognózisok sem adnak túl sok okot az optimizmusra. Noha az összeomlás hatásai eltérő módon érintenék az egyes földrajzi régiókat, de az összhatás kétség kívül globális lesz – vélik a kutatók. Az összeomlás utáni években, évtizedekben az északi sarkvidéki jégtakaró megkezdené intenzív déli irányú terjeszkedését. 

A Föld 18 000 éve, a Würm-glaciális idején. Az arktikus jégmező egészen a Kárpátok láncáig nyúlt le Európában
Fotó: Wikimedia Commons

A modellprognózis szerint az összeomlás idejétől számított alig száz év elteltével az északi sarki pólussapka már betakarná Skandinávia nagyobb részét, valamint a brit szigetek déli területeit is elérné. 

Hasonló mértékű eljegesedés csak a pleisztocén kor (2,65 millió év és 12 500 év között) utolsó nagy eljegesedési hulláma, az úgynevezett Würm-glaciális idején volt tapasztalható. A mintegy 2-3 km vastagságú északi sarki jégtakaró a Würm-galciális csúcspontján teljesen beborította a skandináv térséget és Angliát, a jégtakaró határa Németország középső vidékéig és a Kárpátok előteréig nyúlt le, hideg sarkköri tundraéghajlatot okozva például a mai Magyarország területén.

Pleisztocén kori tájkép a Würm-glaciális idején
Fotó: Wikimedia Commons

Az atlanti áramlási rendszer összeomlása miatt Európa és Észak-Amerika éves átlaghőmérséklete drasztikusan lecsökkenne, de globális mértékben is esne az átlaghőmérséklet. Az egyenlítői térségében, például az Amazonas-medencében teljesen megfordulnának az évszakok, a mostani száraz évszak csapadékossá válna, és fordítva. Noha napjainkban mindenki a globális felmelegedéstől retteg, de nem árt tudni, hogy a geológusok, illetve a klímatudósok szerint jelenleg csupán csak két eljegesedési periódus közötti meleg szakaszban, egy úgynevezett interglaciálisban vagyunk. A pleisztocénben hat nagyobb eljegesedés követte egymást, köztük viszonylag hosszabb melegebb periódusokkal, interglaciálisokkal.

A gyapjas mamutok a késő pleisztocén kor legismertebb állatai, amelyek az utolsó eljegesedés végén, nagyjából 12 ezer éve haltak ki
Fotó: Courtesy of Giant Screen Films, 2012 D3D Ice Age, LLC/Penn State University / Courtesy of Giant Screen Films, 2012 D3D Ice Age, LLC/Penn State University

A két eljegesedés közötti meleg periódusok nem egyszer a mainál jóval magasabb átlaghőmérséklettel jártak. Így például az úgynevezett Günz-Mindel interglaciális idején, nagyjából 800-400 ezer éve Magyarország mai területén szubtrópusi jellegű éghajlat uralkodott, ezt bizonyítják az Ürömnél talált vízilócsontok, illetve az ebből az időszakból előkerült elefánt, tapír és tevefélék maradványai. Az utolsó eljegesedés, a Würm-glaciális idején viszont sarkköri, észak-szibériai viszonyok uralkodtak a Kárpát-medencében, aminek csak nagyjából 12 500 éve szakadt vége. 

Szélsőséges klímakilengések az emberi civilizáció kialakulása előtt is léteztek

A földtudományok képviselői szerint még nem ért véget az úgynevezett nagy kainozoikumi eljegesedési periódus, ami most is tart, és jelenleg ismét egy melegebb interglaciálisban vagyunk. A Föld általános lehűlése még az eocén kor legvégén, nagyjából 34 millió éve kezdődött el. A lehűlési folyamat a nagy óceáni áramlási rendszer átalakulására vezethető vissza. 

Művészi illusztráció az egykor volt egyenlítői trópusi óceánról, a Tethysről
Fotó: Environment Foundation

Miután kinyílt az Atlanti-óceán, továbbá Afrika és India, valamint az eurázsiai lemez ütközésével végleg bezáródott az egykori egyenlítői óceán, a Tethys – amelynek kelet-nyugati irányú volt a fő áramlási rendszere, és ami mintegy kétszáz millió évig biztosította a Föld mainál sokkal melegebb globális éghajlatát –, az észak-déli áramlású atlanti-óceáni szállítószalag lett az éghajlati viszonyokat meghatározó egyik fő áramlási rendszer. 

Végső soron ez vezetett el az Antarktisz és az északi pólus eljegesedéséhez, és a pleisztocén elejétől máig tartó „jégkorszakhoz” is. 

Ami a klímakilengéseket illeti, drasztikus lehűlésre és hirtelen felmelegedésre is számos példát ismer a földtörténet. 

Lehet, hogy ezt hozza már a közeljövő?
Fotó: Wall Here

Amikor megszűnt az utolsó nagy eljegesedés, a Kárpátok előteréig és Közép-Németországig nyúló sarkvidéki jégtakaró alig egy-két ezer év alatt húzódott vissza nagyjából a mai területére, miközben az elolvadó jég miatt 117 méterrel emelkedett meg a világtenger szintje. Ennek az igen gyors és jelentős klímaváltozásnak pedig még bizonyosan nem lehetett semmiféle antropogén oka.