Rekordméretű mélytengeri korallzátonyt térképeztek fel

Korallzátony Lophelia pertusa,
A Blake Plateau dombjain található Lophelia pertusa, egy gyakori zátonyépítő korall, sűrű mezői. A fehér elszíneződés egészséges - a mélytengeri korallok nem támaszkodnak szimbiotikus algákra, így nem tudnak kifehéredni
Vágólapra másolva!
Kísérteties korallok sűrűjében ismeretlen tengeri élőlények miriádjait rejti az Atlanti-óceán mélye, ahol egy hatalmas területet borít a rekordokat megdöntő, az eddigi legnagyobb, ismert mélytengeri zátony, amit most fedeztek fel.
Vágólapra másolva!

A Blake-fennsík nagy része ritkán lakott

A felfedezést a szakemberek „szemet gyönyörködtetőnek és lélegzetelállítónak" minősítették. Ahogy arra emlékeztettek, alig van fogalmunk arról, hogy mit rejtenek ezek a nehezen hozzáférhető ökoszisztémák, mivel a Föld óceánfenekének több mint 75 százalékát még nem térképezték fel részletesen. Az új technológia most először tette lehetővé a kutatók számára, hogy felfedezzenek egy titokzatos helyet Észak-Amerika keleti partjainál.

– mondta Kasey Cantwell, a NOAA Ocean Exploration műveleti vezetője a ScienceAlert online tudományos portálnak.

A Blake Plateau dombjain található Lophelia pertusa (egy gyakori zátonyépítő korall) sűrű mezői. A fehér elszíneződés egészséges - a mélytengeri korallok nem támaszkodnak szimbiotikus algákra, így nem tudnak kifehéredni Forrás: NOAA Ocean Exploration

A térképezési felmérést huszonhárom búvárhajóval végezték, amelyek harmincegy többsugaras szonárral végeztek feltárást 200 és 1000 méter közötti mélységben.

Itt találták meg a hatalmas zátonyrendszert, ahol a becslések szerint 83 908 egyedi koralltelepet azonosítottak.

A színes, napfényt kedvelő rokonaikkal ellentétben az olyan hidegvízi korallok, mint a Lophelia pertusa, nem függenek a szimbiotikus pigmenttartalmú algáktól, így halványfehér színűek. Ezek a korallok a környező áramlatokból kiszűrt szerves anyagok apró részecskéivel táplálkoznak.

Olyan elágazó állványzatokat növesztenek, amelyek menedéket és védelmet nyújtanak a mélytengeri élőlények széles skálájának.

Derek Sowers, a New Hampshire-i Egyetem oceanográfusa és munkatársai tanulmányukban feltérképezték ezeket a hidegvízi korallalapú élőhelyeket a Blake-fennsík térségében, amelyek gerinctelenek és halak gazdag közösségeit támogatják.

Elképesztő mérete meglepte a tudósokat

A legsűrűbb és leginkább kiterjedt korallcsoportok a viszonylag meleg Florida-áramlat és a Golf-áramlat mentén helyezkedtek el, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy

ezek az áramlatok létfontosságúak abban, hogy tápanyagokat szállítsanak egy egyébként ritkán lakott tájra.

Bár a zátony létezése az 1960-as évek óta ismert, az elképesztő mérete meglepte a tudósokat. A 6215 négyzetkilométernyi területével (1,5 millió hektár) majdnem háromszor akkora, mint a Yellowstone Nemzeti Park.

Hihetetlen változatos élővilágot rejtettek Észak-Amerika keleti partjai Forrás: NOAA Ocean Exploration

– magyarázta Cantwell. – Ez a felfedezés rávilágít a mélyvízi területek feltárásának fontosságára.

A Geomatics tudományos szaklapban publikált tanulmány szerint a mélytengeri zátonyok vélhetően az óceánfenék nagyobb részét borítják, mint a trópusi zátonyok. Mivel a Nagy-korallzátony önmagában 348 700 négyzetkilométeren terül el, sokkal több ilyen hidegvízi korallerdőnek kell lennie odalent. Ahogy arra a szakemberek rámutattak,

mindkét típusú zátony ökoszisztéma érzékeny az éghajlatváltozásra, a vonóhálós halászatra és a bányászatra, ami óriási aggodalomra ad okot

annak fényében, hogy Norvégia nemrégiben úgy döntött, hogy az első országként engedélyezi a mélytengeri bányászatot.

Az egyik területen a kutatók egy keskeny, majdnem összefüggő, négyszáz kilométer hosszúságú, elsősorban elpusztult korallokból álló keskeny szakaszra bukkantak, ahol a L. pertusa törmeléke alkotja a telepeket.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!