Ráérős Peking, sietős Sanghaj

Sanghaj már a császárok korában is a saját életét élte. Független volt a hatalomtól, és önálló városvezetéssel rendelkezett. A város már akkor is fényévekkel meghaladta saját korát. Peking ugyanakkor egészen más. Itt lassabbak az emberek, több idő jut a reggeli tajcsira és a Hutong negyedben vagy a Nagy Fal tövében a történelem is jobban szem előtt van.

A főváros egészen más. A forgalom eléggé öntörvényű. Pekingben mindenki elbiciklizget magában. Az autósoknak nincs könnyű dolguk, mert a két kerékhez szokott pekingiekben még nem nagyon tudatosult, hogy létezik az automobil is, ezért gyakran keresztbe bicikliznek, és elővigyázatlanul hajtanak át a kereszteződéseken. Ember legyen a talpán, aki Pekingben autózni akar.

Az első hasznos mondat, amit meg kell tanulni Pekingben, az a "pu hja", ami a "köszönöm, nem kérek"-nek egy modortalanabb változata. Persze legalább ilyen fontos a nyi hao (szervusz) és sok egyéb más. A "pu hja"-t akkor szokás használni, ha mozgóárusok vagy kéregetők zaklatnának, esetleg nem érnék be az apróval. A "pu hja" az "elég legyen" vagy a "hagyjál már" kínai megfelelője, és nem egy esetben tapasztaltam, hogy kiválóan működik. Előfordulhat, hogy az árusok láncot vagy inkább barikádot alkotnak, és elállják az utat a turisták előtt. Ilyenkor sajnos nincs menekvés.

A nagyobb szállodák recepcióján lassan és illedelmesen kell angolul beszélni, mert néha nehézségekbe ütközik, hogy megértsük egymást. Semmiképpen ne legyünk türelmetlenek, mert akár húsz-huszonöt percig is fáradoznak azon, hogy megoldást találjanak a problémánkra, kérésünkre, és többnyire sikerrel. Ügyintézés közben érdemes arra is figyelni, hogy egyszerre csak egy dolgot kérjünk, illetve egy dologról kérjünk információt, mert tapasztalatom szerint hamar összezavarodhatnak nagy igyekezetükben.

Pénzváltásnál pedig minden esetben saját szemünkkel győződjünk meg arról, hogy a beváltott bankók egytől egyik igaziak. Még akkor is, ha esetleg ötcsillagos szállodában intézzük a váltást.

A Hutong negyed és a Nagy Fal

Ha egy hajnali járattal érkeznénk Pekingbe, érdemes a napot a Tienanmen téren kezdeni. A szállodák, panziók többségébe úgyis csak tíz óra körül lehet bejelentkezni. Szóval a Tienanmen téren minden reggel és este, évszakhoz és napjáráshoz igazodva, a zászlóceremóniának lehetünk szemtanúi.

Maga az "ünnepség" nem túl látványos, de a hajnalban összesereglett több ezer vidéki és városi ember érdekes élményt jelent a szemlélődő európai számára. Nyaranta hajnali öt órakor a himnusz kíséretében felvonják a nemzeti lobogót, és a kínai emberek számára tulajdonképpen ezzel veszi kezdetét egy újabb dolgos nap.

A szokásos programok mellett (Mennyek temploma, tiltott város, harangtorony, Jing Sang park) érdemes egy sétát tenni Peking Hutong negyedében. Itt valaha a mongolok laktak, akik ide telepedtek le, és itt alakították ki saját negyedüket. A városvezetés is értékesnek tartotta Hutongot, ezért amolyan skanzenszerűen megőrizte azt. Az egyébként széles pekingi sugárutak után elég nagy kontrasztot mutatnak ezek az apró, girbegurba sikátoros utcácskák. Imitt-amott még a riksa is alig tudja bevenni a szűk kanyarokat. A házak portái és homlokzatai elég beszédesek, már ha valaki tudja, hogy melyik motívum mit jelent. Egykor a Hutong negyed lakói is a portákról tudták megállapítani, milyen társadalmi rangú, esetleg milyen foglalkozású ember lakik az adott házban.

Forrás: [origo]

A Nagy Fal Pekinghez legközelebbi szakasza (Badaling) mintegy egyórányi autóútra található a fővárostól. Taxival körülbelül 400 jüanba kerül. A hegy lábánál rengeteg pavilonban árulnak csecsebecséket és ajándéktárgyakat, igaz, valamivel drágábban, mint a városban. A bejáratnál egy süllyesztett játszótéren örvös medvék mászókáznak. A helyzethez képest jó dolguk van. A gondozók ugyanis óránként slauggal fürdetik őket a nagy melegben.

A hegygerinceken futó falszakaszokhoz gyalogosan is fel lehet menni, de kényelmesebb, ha a pulley-t használjuk. A pulley-k csigás drótpályán vontatott egyszemélyes műanyag járgányok. Leginkább a bobhoz hasonlítanak. Egy menet harminc jüanba kerül. Fent aztán kedvére sétálgathat és bámészkodhat, átszellemülhet mindenki.

Banán és féldeci

Bárhol járunk is Kínában, érdemes megfogadni az egészségügyi előírásokat, ha nem akarunk a szállodai szobában senyvedni naphosszat. Tapasztalt utazók szerint jobb, ha fokozatosan adagoljuk gyomrunknak a kínai fogásokat. A szokatlan összetevők hamar megzavarhatják a bélflórák működését.

Teát is csak akkor érdemes inni az éttermekben, ha meggyőződtünk, hogy a vizet kellőképpen felforralták. Egyesek szerint fogat mosni is jobb a szállodák által előre kikészített palackos vízzel. Ügyeljünk arra is, hogy napközben többször mossunk kezet, és használjuk ki a lehetőséget, ahol erre van mód!

A banán egyébként jó módszer megszüntetni vagy legalább enyhíteni a gyomorbántalmakat, de egy kupicányi tömény ital hagyományosan a legjobb gyomorfertőtlenítő. A leghatásosabb, ha mindig étkezés előtt fogyasztjuk el.

Sokan azt érzik, hogy Kína és a kínai kultúra egy amolyan édes-savanyú, tanulságos próbatétel. Próbára teszi a türelmet, a megoldóképességet s talán leginkább a toleranciát.

Ázsiában - az összes többi kontinenshez képest is - jobban ki kell nyitni az elménket, különben befogadhatatlanok az élmények és érthetetlenek a játékszabályok.

Kína amúgy nagyon érdekes korszakát éli. Hihetetlen ütemben folyik a termelés, és gyakorlatilag az egész világ a csodájukra jár.

Különösen érdemes lesz Kínába látogatni majd az olimpia után: megnézni, milyen változásokon ment keresztül főváros, és, hogy milyen beruházásokat hajtottak végre a felszínen. Újra felkutatni Peking rejtett bájait és beleszagolni az utcák édes-savanykás illatába.

Szabó Kata