Nyugat- és Kelet-Európa között vaspályán képez hidat az Orient expressz, egy legenda, amely immáron 123 éve közlekedik Európában. A belga bankár, Georges Nagelmackers által 1872-ben alapított európai hálókocsi- és étkezőkocsi-társaság szerelvénye 1882-ben 27 óra 57 perc alatt tette meg a Párizs és Bécs közötti 1350 km-es próbautat, egy évvel később pedig már egészen Várnáig (onnan hajóval Isztambulig) pöfögött.
1906-ra elkészült a világ akkori leghosszabb alagútja, a 20 km hosszú Simplon-alagút, amely csökkentette a Párizs és Velence közötti útidőt. 1921-re immáron Simplon-Orient expressz néven egészen Isztambulig közlekedett, s mivel útja során számtalan ponton csatlakoztak hozzá más vonalak, a járat voltaképpen egész Európát behálózta.
A vasút terjedésével persze keletkeztek legendák, amelyek ötvöződtek valós történetekkel, így rablótámadások, földcsuszamlás vagy éppen hóakadályok is szerepet játszottak abban, hogy az Orient expressz nemcsak az ára miatt vált legendás hírűvé.
A legnagyobb lökést mégis az irodalom, pontosabban Agatha Christie adta a vállalkozásnak, aki Gyilkosság az Orient expresszen című regényével még azok figyelmét is felhívta, akik esetleg nem hallottak volna a sötétkék kocsisorról.
Nem véletlen, hogy a legtöbben emiatt bámulják meg belülről - minő csalódás mégis, hogy az 1974-es Sidney Lumet-filmben Hercule Poirot (alias Albert Finney) bravúros nyomozásának helyszíne, a szalonkocsi oly' keskenynek és szűkösnek tűnik.
A Vasúttörténeti Parkban szeptemberben kétszer is kiállított szerelvény (legközelebb 12-én, majd október közepén látogatható) több ezer látogatót vonzott, akik nyugodtan végigállták a sort, hogy két kocsiba (a hálófülkébe és az étkezőbe) pár perc erejéig bekukkanthassanak.
A kék és arany színben pompázó kocsikat 1982-ig összesen 16 millió dollárból újították fel, a vonatot működtető társaság mindig törekszik a tökéletességre, ennek megfelelően 40 főnyi személyzet teljesít szolgálatot.